Annyi mindent írnék, de nem tudok, meg mindegy is.

Clara hatására elkezdtem az Aranyéletet, és fájdalmasan mai. Tele hú baszd meg momentumokkal. Ahogy az orvos beszél a detoxban a lánnyal, minden egyes kiejtett, vagy inkább odavetett szava annyira valós, hogy az már fáj. Tegye fel a kezét, aki nem volt még így "ellátva". Ahogy nyekeregve erőlködik a nyomtató, és a leszerelt csap, ami a nővér zsebében vár bevetésre különben ellopnák. Igaz, és fáj.  Jaj nekem. Jaj nekünk.