2018. január 9., kedd

Vajon meddig "ér" évértékelőt/összefoglalót írni? Akarok, tényleg, de nekem ahhoz le kell ülnöm, a laptopomról szépen, lassan pötyögnöm, meg egyedül lennem. Egyedül éppen lennék, csak most valahogy mindig megyek valahová, meg csinálok dolgokat, és amikor nem megyek, akkor itthon ugyanez, és este leülök, de akkor már M is ott van, és beszélgetünk kb. folyamatosan. Hallottam már olyanról aki blogol a telefonjáról is, őrület. :D Örülök, ha üzenetet tudok rajta írni, esetleg egy kis chat. Nem mai már szegényke, még hogy blogolni rajta. :D Ugyanitt egy több mint féléves projekt: új telefont venni, mert már így is csak egy van, a magyar sim-kártyám csak kallódik valahol. Ahogy ismerem magam még egy félévet biztosan ráhúzok.

Most különben is szétidegeskedem magam. Fiúmacs épp orvosnál, altatásban. Levetetjük a fogkövét, már nagyon csúnya volt, az ínye is seszínű, a szájszaga is nagyon erős, még csak 4,5 éves, nehogy már miattunk kezdjenek el kipotyogni a fogai. Plusz kivágják a nyakán a kis csomót is, úgy döntöttünk jobb így, mert ugyan nem volt aggasztó mióta észrevettük, többször, több orvosnak is mutattuk, a szokásos január eleji éves oltáson megbeszéltük ha már egyszer altatják, távolítsák el azt is, később bizonyosan gondot fog jelenteni. Édes drágám, aggódom.

Lánymacs karácsony előtt két nappal nem tudott pisilni, ki-be ugrált az alomból, nyomta, erőltette, semmi. Épp a főtéri karácsonyi vásárba készültünk, megnézni a mikit, ahogy átszáguld a szánján még utoljára, de ehelyett három órát töltöttünk - mint utóbb kiderült - a városban aznap épp ügyeletes rendelőben. Láttunk sok kedves gazdit és kutyát, meg egy oltári nagy bunkót, aki kijelentette, még soha nem volt állatorvosnál, erre behozott egy 34 kilós, látványosan felnőtt kutyát, rábaszta(!) a mérlegre, majd "te kövér disznó" felkiáltással bement a vizsgálóba. Az egész váró tele volt emberrel és állattal, mindenhol ültek és álltak, de olyan csend lett, lehetett hallani ahogy nyílnak a bicskák a zsebekben. :/

Ebből a vizsgálatból maradt még egy vizeletpróbánk, amit a lányka nem óhajt abszolválni, inkább alszik vagy kerüli a gyanús cuccot messziről. Gondoltuk, míg a tesója távol van, egyszerűbb, de nyilván nem, mert még mindig erről a macskáról van szó. M szerint csak lelki okai voltak, mert ő úgy érezte nem foglalkozunk vele az igényeinek megfelelő mennyiségben. Szüleim nálunk voltak 10 napig, a bőröndjüket telibe pisálta, előtte héten belekakált a papírszemétbe, és nyomott egy sárgát M cipőjének helyére is, természetesen a szőnyegre. Közben etettem egy másik cicát (az is kiadós, hosszú történet), de amikor ezeket csinálta, épp nem. De egy ideje látványosan jól van, boldog, amellett, hogy azóta megint etettük a konkurenciát. Rejtély. Macskák.