#87

És már mélyebben nem lehetek...

Bárcsak ne ébrednék fel holnap reggel, vagy inkább soha többé. 

Már nincs jövő, és már nincs értelme semminek.

#86

Mérleg.

Dekára pontosan ugyanannyi vagyok, mint 2 és fél hónappal ezelőtt.

Most örüljek, hogy tartom a súlyom, vagy sírjak, hogy már nem tudok fogyni?

#85

Ezt a filmet látnom kell!

#84

Egy hónapja nem néztem egy sorozatot sem, kikapcsolom a laptopot, időben felkelek, minden ese tornázok, hogy ne hízzak vissza és ne kapjon el a depresszió, mégis alig haladtam vele. Most pedig el sem tudom képzelni, hogyan lehetne meg ez a vizsga. Jó, a laptopot egy idő után mindig bekapcsoltam, mert a hatályos anyagot, illetve a törvényeket csak így tudtam megnézni, de akkor is. Hát nekem már soha nem lesz diplomám???? Akkora egy balfasznak érzem magam. Újra és újra.

Elbutultam 30 éves koromra teljesen. :(

#83

A hogyan-tegyük-még-fájdalmasabbá-a-holnapi-napomat projekt keretében most elkezdett megjönni. Kérdés: Most fogok még nagyon begörcsölni, vagy csak holnap? Veszélye: a görcseim nagyon erősek, de nem csak a hasamon, hanem, hogy minél félelmetesebb legyen, rámegy a karjaimra és a lábaimra is, és szó szerint nem tudok kiegyenesedni, néha nagyon járni sem. (Egyszer volt egy epilepsziás rohamom.. az volt nagyon hasonló érzés, csak még eszméletlen is..) 

Miért nem lehet nekem soha szerencsém? pl. Húzhatnék olyan tételt, amit nem módosítottak agyon, és a vizsgáztató sem tud belekötni. A vizsgáztatóm lehetne olyan is, akinél át lehet menni. A mellettem lévő szobában természetesen olyan kérdező lesz. De a nevem már csak ilyen, mindig rossz helyen van. (Nomen est omen?) Megjöhetett volna szerda délután is, vagy még jobb, csütörtökön, de nem.

Ennyit a viszonyomról a szerencsével. Nem vagyunk jóban. :/

#82

Imádom Jean-Paul Belmondot, aki ma 80 éves.

#81

Én, szerdán a záróvizsga-bizottság előtt. Csak szebb ruhában.

#80

Ha végre megérkezik a vérem, és távozik is, én ráállok arra a mérlegre, nem érdekel, mutat, amit mutat.

Plusz para: ne, ne a vizsgára(szerda!!!!) időzítsen már, amikor úgyis lesz elég bajom.

Egyáltalán nem tartozik a témához (vagy mégis?), de azt mondtam neki, hogy minél közelebb jön a vizsga napja én annál erősebben érzem, hogy legszívesebben  nem kelnék fel egyik reggel, csak egyszerűen meghalnék. Mire ő: lécci, ne! ("Bitte, nicht!")

#79

Mi a francért kell csücsöríteni a képeken lánykák? Mondanám, hogy a kicsiket még megértem, de a nagyobbacskáknak mi van a fejében? Nem lötyög?

#78

Ma eddig még egy szót sem tanultam. :/

Tegnap veszekedtünk, vagy összeszólalkoztunk, vagy mi arra a helyes kifejezés, ha írásban csináltuk. :/

#77

"Néha megvágom magam, hogy ne fájjon annyira."

:D

Most jutott csak eszembe, hogy múlt csütörtökön, mikor a vércukorterhelésen voltam, már bennem volt az undi lötty, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy bent is maradjon, ezért elvonultam az ortopédia elé, ahol csak 2 ember ült, nem 200, és reménykedtem, hogy kihúzok ott 2 órát, hányás, hasmenés, ájulás, és egyéb mellékhatások nélkül. Ez persze nem jött össze, mert sétálnom kellett, h össze ne essek, annyira szédültem, ami külön vicces, mert akkor elvileg le kellene ülni, nem?

De a lényeg, amiért ebbe belekezdtem, az az, hogy az ortopédiára megérkezett egy kis család pár hónapos babával, és 3 év körül vékonyka, kedves kislánnyal, mikor kijött az asszisztens nő, aki mérhetetlenül bunkó volt. Velem általában rendesek az egészségügyben, de ő igazi tapló volt, gyanítom semmi köze nem volt a munkájához, szívből jött.. :/

A nőn a szokásos fehér póló, fehér rövid szoknya volt egy nem is tudom oliva vagy libafos színű zöld harisnyával. A kislány elkezdte tágra nyílt szemekkel bámulni a harisnyát, miközben a kedves néni elküldte a szüleit, szerintem kifejezetten bunkó módon, a fenébe. 

A párbeszéd épp befejeződött, mikor a kislány megszólalt:

"Neked tényleg zöld a lábad???"

Az időközben megtelt váróban pedig jobbra-balra dőltek az emberek a nevetéstől. :)

Hol van az a nyár...

...pontosabban a gyermekkori összes évszak, amikor csak úgy faltam a könyveket? 

Ma már örülök, ha egy Agatha Christiet elolvasok egy hét alatt, sőt az még egész gyors is.

Akkoriban fél év alatt kétszer is elolvastam pl. az Elfújta a szelet. '95 novemberben, és '96 júniusban. Először 4 (!!!), másodszor 6 napra volt szükségem 1176 oldalra 13-14 évesen. 

Őrzöm a régi olvasónaplómat, onnan vagyok ennyire okos számokból. Az első könyvet 1993 szeptemberben olvastam, ami rögzítésre is került itt. 

Ebből az időből van egy kép előttem. Hasalok a könyvvel anyuék ágyán, és olvasok, közben simogatom a Tesóm hasát, aki mellettem fekszik, és egy hónappal korábban született. (Idősebb vagyok 11 évvel, de ezt mára már egyáltalán nem lehet észrevenni.)  

A könyv pedig egy delfines könyv volt, Astrid Lingrentől A rabló lánya. :)

Az utolsó bejegyzés szerint 2010 júliusban Mihail Solohovtól A csendes Dont olvastam.

Azóta nyitottam egy új füzetet, de nem igazán növekszik a lista. Szomorú.

Ma már el se hiszem, hogy régen éjjel-nappal csak olvastam. Anyukám mindig szidott érte, hogy nem csinálok semmit. Igényem lenne még rá, de az agyam már nem működik úgy ahogy régen. Csak 30 múltam az istenért.. :O

Minél jobban tanulnom kéne, annál inkább "rendes" könyvek után vágyakozom.

K. böse!

Azt hittem, ha már a ma esti BL meccseket csak a Digi Tv adja, én majd ügyes leszek, és jól megnézem a ZDF-en, németül a Malaga-Dortmundot. Erre ez a felirat fogad:

A CSATORNA NEM RENDELKEZIK A KÖZVETÍTÉS JOGÁVAL MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN.

DAS KANAL VERFÜGT NICHT DIE ÜBERTRAGUNGSRECHT FÜR DAS GEBIET VON UNGARN.

No comment.

És a jobb alsó sarokba még volt pofájuk kiírni a jelmondatukat: Együtt veled.

Rohadt mérges szmájli.  :(

#73

Már attól igényesebbnek érzem magam, hogy elkezdtem éjszakai és nappali krémet használni. Vicces, mert sminkelni még mindig csak ritkán szoktam, és a nőiességtől fényévekre vagyok.  Itt ülök igénytelen melegítőben, még csak nem is egy szettből, most épp nem totál zsíros fejjel, de ami késik, holnap eljön, ráadásul nem is tudok sminkelni. :(

Csak nekem tűnik olyan rettenetesen nehéznek, hogy igényesen-nőiesen nézzek ki?

Mi jobbat is tehetnék..

... ma éjszaka tanulás helyett, mint hogy borboleta régi blogjában keresem, hogy kérték meg a kezét. Az esküvőre azonnal ráhibáztam, szerencsére oldalt a számláló pörög, és segített. Nagyjából kiszámoltam,  a hónapra meg elsőre ráhibáztam. :) A lánykérést viszont nem találom.

Soha nem érdekelt a házasság meg ehhez hasonló hívságok, de most úgy szeretném, ha megkérné a kezem. Olyan nagyon hiányzik, és mivel tanulnom kell, amitől ideges leszek, teleszalad a szívem-lelkem mindenféle rossz érzéssel, vágyok valami kedvesre, valami nagyszerűre. Vagy nem is tudom. Kivitelezhetetlen. Osztrák fiú, magyar lány, a legtávolabbi német nagyváros, ahol majd élünk (ő már biztos, én meg majd talán..), az én szüleim nem utaznak, mert falusiak, nagyon, és ők nem utaznak, na. Nem és kész, mert "mi azt nem" / "nekünk azt nem lehet" (A két leggyakoribb mondat, amit kiskoromban hallottam, sőt azóta is. Bár versenyben van még a "Nekünk az drága" és a kedvencem, azóta is kísért,  a"Mit szólnak!?")

Szándékot már nyilvánított, h meg akarja kérni a kezem. Majd. De a gyakorlatban nem megoldható. Két nyelvű esküvő, hogy mindenki értse, mert nálunk ugye senki nem beszél semmilyen nyelven, ők meg értelemszerűen nem tudnak magyarul. Poén: az egész családja vegetáriánus rajta kívül, ami külön vicces, mert egyik nagymamám erre így reagált: "De akkor mit esznek? Csak zöldséget?" :D A pénzre meg gondolni sem merek.

Ellennék esküvő nélkül is, de ha véletlen(!!) gyerekünk lenne, csak akkor kaphatná az apja vezetéknevét, ha házasok vagyok. Ez egy orbitális baromság, nálunk legalább van apai elismerő nyilatkozat. Az milyen már, h van gyerekem, akivel egy a nevünk, meg van mellettem egy pasi akinek meg más, ja, hogy ő az apuka? Azt meg ki tudja? Lehet ő már a 12. a gyerek apja óta, hisz más a neve... Vagy nem mindenki gondolkodik úgy, mint egy faluban? :P Mindegy, ez nekem fontos lenne, bár még azt sem tudom, akarok-e gyereket, az is kérdéses lehet-e, ezt nem csak úgy kitaláltam, vannak problémák. 

Megint írtam mindenről, ami csak eszembe jutott. Igen, tanulnom kell, és félek, félek, félek. 

1 hét múlva...