2013. december 23., hétfő

Mindegyikötöknek, - kiket nap mint nap olvasok, és/vagy akik tölem is láttak már egy-két sort, - egy szeretettel teli karácsonyt kívánok, jelentsen is ez Nektek bármit, csak legyetek boldogok!!! 

:)
Rettenetes tegnapi felháborodásom ellenére eddig egészen jól érzem magam, és úgy tünik (német billentyüzet, az összes többi betüt megoldottam..) eddig minden rendben. Persze bármikor történhet valami, de reméljük nem fog.

A felháborodásom oka pedig a Màv volt.. Èn nem szoktam öket szidni, de majd most. Történt ugyanis, h a Budapestre utazáshoz 2 másik vonatot is igénybe kellett vennem, ehhez a jegyeket szombaton váltottam meg, természetes elmondtam a pénztárosnak, h vasárnapra kérem mind a kettöt, Aznap vettem észre, már az elsö vonaton, hogy a második jegy 21-ére lett dátumozva.. :((( Gyorsan megkérdeztem a kalauzt, aki azt mondta, mindenképp menjek a pénztárhoz. Az volt a szerencsém, h volt 30 percem átszállni, és nem késett az elsö vonat.

Így lehetöségem volt megváltani a jegyemet még egyszer.. Pénztárból átküldtek az információhoz, h megengedik-e (!!!), természetes nem, mert elötte napra szól a jegy, igen lehet látni, h a két jegy kiadása között csak 1 perc van, megírhatok egy bejelentö lapot, és vehetek újat, és majd méltányosságból lesz valami, ha lesz. Hát köszi szépen, nagyon. Mindegy, nem álltak le veszekedni, mert mennem kellett, és egyébként sem vagyok reklamálós típus.

Ja, és legközelebb gondosabban nézzem meg a jegyeimet. Szóval még én vagyok a hibás, mert nem feltételeztem, h nem fogom azt kapni, amit kétszer is elmondtam, illetve külön kértem. A felsö jegyen a helyen dátum volt, tény, h nem néztem meg akkor ott, rögtön a másodikat is..

Ki a hülye? Természetesen én.

Ezen a gyönyörüséges railjet-en pedig alig találtam müködö vécét.. Azt is tök messze tölem.. 

De most egészen jó. Vezethettem az autójukat is, söt az apuka ajánlotta fel, h ezzel egészen könnyü váltani, vigyük el, és gyakoroljak rajta. Rendben volt szerintem, és a kicsi Corsaval nagyon menni.

Kíváncsi leszek a holnapi napra. Annyi információm van egyelöre, h fondue-t eszünk, és az ajándékokat egy nagy takaró alá kell betenni, és onnan veszegetjük ki egyesével. Remélem az enyémeknél legalább a szándékot értékelik majd.

A kutyus nagyon aranyos, de tényleg nagyon nagy. Egy labrador keverék, akinek a fején egy totyogó baba is lelkesen ugrálhat, nem fogja bántani. A kölykök is elvannak, a lányok harcolnak idönként.. de ennyi. 

Vettem teljesen rémes rénszarvos (rééémszarvasos?) legginst, ebben vagyok itthon. :))) De meleg, és kényelmes. Gondolkodom rajta, ha hazérek, kellene még egy, csak bézs.      

2013. december 20., péntek

Ami az ajándékokat illeti, a legegyszerűbbet választottam, ami eszembe jutott: Avon termékek. Az elég igényes, ha nem tetszik nekik, nekem ennyire telik. Megspékelem még többféle szaloncukorral, ők azt nem ismerik, meg édesség is, és azzal rosszat nem tehetek. Mindez karácsonyos ajándéktáskákban, amire angyalkás csipeszekkel tűzöm majd rá a névreszóló kártyákat. Ennyi.

Nagyon nincs kedvem az egészhez. 

Ráadásul van új kutyájuk, aki nagyon édes, menhelyen volt, és úgy is néz ki a képeken, h mentsetek meg, de egy labrador keverék, egyszóval nagy. Láttam a képen, hogy az egyik hugica combközepéig ér kb. Nem tudom, h gondolták, h egy ekkora kutyák a házban tartanak, ez már nekem is sok. Már van bent 3 macska, még megérkezik a mi 2 kölykünk is, akik biztosan félnének már a helytől, és a macskáktól is, testvérkéjüket két hatkilós nagytesó vigyázza és képezte ki, legutóbb is megverte a mieinket, eléggé agresszív, és most még egy kutya is. 

Legyen boldog szegény, meg remélem, nem bántották korábban, nem ezért került be stb stb, de szerintem ezt nem gondolták át. Az augusztusban elaltatott kutyus tacskóméretű volt.. Bár úgy tudom egyelőre nagyon félénk; a történetét még nem ismerem, de biztos neki is hozzá kell szoknia, h itt mindenki szereti.

Ez az ő házuk, nincs hozzá közöm, de minden tele van macska- és kutyaszőrrel, az egész alsó szint, vagyis ott nagyon feltűnő, főleg a kanapékon. Egy takarítás segítene azért, időnként, és ezt nem én mondtam (csak gondoltam) hanem a saját fiuk is. 
Nemrég lemondta a holnapi órát. Hál' istennek.. 

A városba mondjuk így is be kell mennem, mert rendeltem magamnak könyveket az Alexandrától, gondolván, ha már úgy majd minden nap a városba megyek, szépen átveszem az áruházban, a postaköltséget meg elköltöm buszjegyre. 

Melyik nap mondja le? Hát persze ezen. Mindenképp mennem kell, mert a vasárnapi utazáshoz csak a Budapest-Bécs jegyem van meg, a másik kettő még hiányzik. 

Próbáltam karácsonyi hangulatot magamra erőltetni, még zenét is hallgattam hozzá, nem sikerült.

Menni egyáltalán nincs kedvem, és ő sem hiányzik. Hová vezet ez?

A hét legjobb pillanata az volt, mikor barátnőm felhívott, egyedül vannak otthon a babával, menjek át, nem érdekes, h nem vettem még ajándékot, az nem fontos, csak menjek. Egy csokit azért gyorsan felkaptam, ne menjek üres kézzel. Szerelembe estem, mikor először megpillantottam a kiságyban. Foghattam mindenféle pozícióban, annyira cuki volt, ahogy bebékázott a kulcscsontomhoz, felhúzta a kis lábait és pózba állt. Egy hónapos egyébként, és kisfiú, már tartja a fejét, amin nagyon meglepődtem, mert nagyon erős ahhoz képest, h csak ilyen rövid ideje van a világon. Imádnivaló. Nem mondom, h nekem kell egy ilyen, de nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egyáltalán nem éreztem görcsösnek magam, persze vigyáztam, h jól tartsam, stabilan stb. De anyukája szerint mindent jól csináltam, még el is sikerült altatni kicsit, de aki éhes, az éhes, abban nem tudtam segíteni. Terápiának is jó lenne, pár órára úgy éreztem, mindennek van értelme. Sajnos nem mehetek minden nap. 

Hát a vezetés.. na az nem megy

"Nem vagy béna, nehogy azt hidd", "Döntést kell hoznod", "Szerintem te az életben sem mersz döntést hozni, mert nem tanultad meg, vagy félsz ez eredményétől, nem tudom" "Ebből így nem lesz vizsga" 

... és ehhez hasonló mondatok. Átlátszó vagyok, mint az üveg, oktató meg kib.. tt jó emberismerő.

Ehhez csak annyit tennék hozzá, h régen igenis hoztam döntéseket, de ezek legtöbbször rosszak voltak, és a mai napig ennek iszom a levét, és időközben megtanultam, jobb, ha nem döntök, mert abból úgyis csak a baj lesz. Ehelyett sodródok, 'önsorsrontok', és óvatlanul önpusztítok kívül-belül. 

Jajj, azt is mondta, hogy "saját magaddal szúrsz ki". Ma csupa nagy igazság hangzott el a szájából. 

Mindeközben jó vezetni, mert élvezem, azt leszámítva, h nem megy.. De néha akár öt percig is eltart.. de mi lesz így ebből.. 

Ezen kívül már nem sok eredményt nézek ki magamból, vagy ezt se kellene?  

2013. december 16., hétfő

Holnap reggel 8-ra mehetek vezetni. Épp csak csöppet vagyok ideges (nem!). 

Kedd-szerda és péntek-szombat, mindig 8-10-ig. Hajnal. Nekem. Fél 6-kor fel kell kelnem, magamnál se vagyok olyankor, nemhogy koncentráljak egy ennyire komoly dologra. Ezen persze sok múlik, pénz is többek között, illetve az is, mikor mehetek végre vizsgázni, és mikor tűnhetek el innen végre, mikor bújhatok el mindenki elől, talán most már végleg. Minél fontosabb lenne, hogy jól teljesítsek, annál inkább elb..m. Mindig.

Ez a pálma nem teher alatt nő. Már régen nem nő, hiába a gondoskodás, egyre sárgább, évek óta nem zöld már.

Én nem bírom a nyomást, egyre kevésbé. Pár év és talán a zárt osztályon kötök ki ezekkel a durva félelmekkel, rettegéssel, görcsökkel, szorongással, paranoiával, depresszióval, halálvággyal. 

Pedig holnap csak vezetnem kell. 

Jól.

2013. december 15., vasárnap

2013. december 11., szerda

Holnap bemegyek a városba, körbenézek. Bár az egyetlen dolog, amire most vágyom, az antikvár könyv. Lehetőleg sok! :)

Kétszáz forintért vettem ilyeneket mint Francoise Sagan - Jó reggelt, búbánat! és Szereti Brahmsot? vagy Henri-Pierre Roché, illetve az összes Szilvásim. 

Antikváriumba akarok menni. Kell.
Mikor a kommentjeitekre válaszolok, minden alkalommal először a kilépés gombra kattintok, így kezdhetem elölről az egészet...

2013. december 10., kedd

Oktatónak ma írtam egy kevésbé kedves hangú levelet, reagáljon már valamit, elfoglalt, nem jó, nem működik az autó, vagy akármit, bármit. Nem sokkal később válaszolt is. Ezen a héten nem jó neki. Majd következő héten. 22.-e előtt legalább 6-7 órát terveztem, 3 ha összejön; az maximum 6 db levezetett pótóra. Szerintem ennyi kell, míg újra minden az eszembe jut. Nagyon örülök, ennyit a terveimről. Nem tudom lesz-e egyáltalán valami ebből a január eleji vizsgából. Basszus. 

Tervezek, más meg végez (a terveimmel). Most már végképp el fogok felejteni mindent, ami a forgalomban eddig ment, vagy valamennyire ment. A vizsga után, amilyen gyorsan csak lehet, le akartam lépni. Lehet vissza se jövök. Erre lehet, az egész januárt itt kell töltenem.  A picsába...
Múlt kedden, - még a hazautazásom előtti napon-, elvittük orvoshoz a gyerekeket. Ez egy komplexum: orvosi rendelő, éjszakai ügyelettel, gyógyszertár, és Fressnapf-szerű bolt bevásárláshoz. 

Szerencsénkre kértünk időpontot, így nem kellett túl sokat várni. Kicsit nyavalyogtak a hordozóban, mikor beültem velük a kocsiba, de az utazás nem tartott sokáig, gyorsan odaértünk, ahol az újabb döbbenet érte őket. A mellettünk lévő lány ölében egy ketrecben tengerimalacok voltak. Ilyen döbbent arcot és teljesen kikerekedett szemeket még soha nem láttam. Az egész szemük teljesen fekete volt, ráfejlődtek a hordozó réseire, emelgették a tappancsaikat: az az az ott, az meg mi a sz..r???

A doktornőtől odavoltunk, meg egy kicsit vissza is. A kölykök se féltek egyáltalán, pedig még oltást is kaptak, de azután is csak a sztetoszkópjával játszottak, körbenéztek a rendelőben, ami mellesleg olyan tiszta volt, hogy én is felfeküdnék az asztalára gond nélkül. Sokkal rosszabbra számítottunk, de nagyon jól viselkedtek.

Fiúcska 3,2, lányka 2,3 kg. Ezen eléggé meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy már ilyen nehezek. Egyébként rendben vannak. Négy hét múlva újra oltást kell kapniuk, és védettek lesznek egy évre. 

De! Max golyói már akkorák voltak, hogy a kérdésünkre, miszerint sürgős lenne-e a kasztrálás, a doktornő olyan lelkesen bólogatott, hogy jobbnak láttuk az azonnal időpontkérést. Így végiggondolva 1-2 héten múlhatott, h még nem jelölte körbe az egész lakást. Kaptak kombinált szert is, ami mindenre jó, féreg, bolha és egyebek ellen is. Nem értettem azért mindent olyan jól. Ezt félévente kell ismételni. 

Fiacskánk  nagy napja ma jött el! Reggel kellett bevinni a rendelőbe és kettőkor lehetett érte menni. Vért is vettek tőle, aminek nem lett teljesen jó az eredménye, ez a műtétet nem akadályozta ugyan, de januárban megint meg kell ismételni, minden rendben van-e vele. Az orvos megnyugtatta, de azért aggódok kicsit.  Kapott egy chipet is, ennek nagyon nem örültem, nem igazán tudom megmagyarázni miért, talán mert nem akartam, h még többet szenvedjen, illetve nem tudom, milyen egyéb dolgokra lehet ezt még felhasználni. Kapott útlevelet is, illetve veszettség elleni oltást, így már ki lehet vinni az országból engedéllyel, 21 nap múlva. Bár ez 11 nap múlva mindenképp megtörténik, a teljesen illegális kishúgával együtt. Már háromszor átutaztak három országon, remélem nem pont most lesz belőle baj. Az orvos és az asszisztens is megdicsérte, hogy milyen bátor és ügyes volt, nem harapott, nem fújt, nem karmolt,  pedig mennyi mindenen átment. 

Láttam szegénykémet skype-on. Bújt nagyon, máskor meg alig lehet odacsábítani, csak ha ő is akarja. Szédelgett, feküdt. Lányka nyomult volna, hogy játsszanak, de erre még várnia kell. Remélem holnapra már jobban lesz. Még kontrollra is vissza kell vinni pénteken. 

'Nincsilány'-ra még várunk, hogy elkapja a szerelmi láz.. az ő tortúrája csak ezután jön. Gondolom ő is megkapja ezeket, de ettől a billogtól akkor is ki vagyok akadva. Ha nem vinnénk ki az országból rendszeresen, egyáltalán nem lenne rá szükség, de hát ez van, szegény babáim. 

Csak éljenek sokáig!


Megrendeltem a jegyet jövő vasárnapra Bécsbe. Nincs visszaút. 

Jól összevesztünk a múlt héten emiatt (is), nem akartam addig, míg nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán elmegyek. De ezek énekelnek karácsonykor b..meg! Döbbenet! Mi nem éneklünk,nálunk hangulat sincs, csak eszünk, ajándékozunk, és tévét nézünk (én nem!). Aztán megint eszünk.. és megint.

De ettől az énekléstől igencsak kellemetlenül érzem magam..

Másik, talán nagyobb probléma, mit ajándékozzak nekik. Papa-mama-két lány, 22-24 évesek. Mindenük megvan, pedig nem is gazdagok. A mindennapjaikba nem látok bele igazán, az a pár nap amit eddig ott töltöttem, nem fedi le ezt. Rémtörténet anyukáról, amit a saját gyerekeitől hallottam: a legnagyobb félelmük, ha elmennek valahová, hogy mit vegyenek az anyjuknak ajándékba; ő egyrészt igényli az ajándékot, másrészt rendkívül kritikus, szóval vegyél is valamit, de nem mindegy mit.

A lányok meg jól el vannak nyalva. Nekem van 6 táskám, nekik 25. Rengeteg dolgot vásárolnak, cipők hegyekben, nem tudom, tudnak e örülni egyáltalán bárminek hosszabban. Egyébként sem vagyok túl kreatív, de nekik.. Halvány fogalmam sincs.

Valaki? Ötletek?

2013. december 9., hétfő

Most már kezdek aggódni. Már egy héttel a hazajövetelem előtt írtam az oktatómnak, hogy jövök, és már pénteken és/ szombaton mennék vezetni. Erre még válaszolt: majd felhív, de nem jó a telefonja egyelőre, de addig megoldódik. Gondoltam ok, de nincs szükségem a telefonjára egy időpont lebeszéléséhez. 

Azóta egyáltalán nem írt. Csütörtök esti levelemben kértem, ne pénteken, mert még nagyon kész vagyok az utazástól, de a szombat jó  lenne már. Péntek reggel elolvasta, válasz nincs. Szombat este újabb levél, ezen a héten nekem bármikor jó, csak mondjon időt. Vasárnap délelőtt elolvasta. Válasz semmi. 

Semmi. Jövő hét vasárnap elvileg (ez külön posztot érdemelne, miért ez a szó, és miért nem rendeltem meg a jegyet, és miért érzem úgy, h nem kellene..) elutazok. Azt hittem addig levezethetek 10-12 plusz órát, két ünnep közt talán még 4-et, majd januárban még egyszer a vizsga előtti napon. Majd vizsga, és lesz, ami lesz. 

De ezek a tervek felborulni látszanak.. 

2013. december 7., szombat

Kézilabda-világbajnokság, első csoportmeccs..

Szomorú, mennyire nem kíváncsi erre senki.. Alig vannak a nézőtéren. :(

A magyar himnusztól mindig könnyes lesz a szemem. 


2013. december 5., csütörtök

Amikor a zsúfolt vonaton előveszed az épp aktuális könyved és kis híján kipottyan a "könyvjelző": egy tisztasági betét védőfóliája.. 

Jól van na, eddig mindig a fürdőben olvastam.. 

:D :D :D

2013. december 2., hétfő

Ma reggel sikerült viszonylag korán felkelni kisfiamnak köszönhetően, aki ki tudja miért, de állandóan nyávog, ha ébren van. Nem beteg, mert nem tűnik annak. Szerintem unatkozik. 

Beengedtem a bácsikat fúrni az erkélyre, délre ígérték magukat, de már 10-kor itt voltak. Szóltak pár szót, nem sokat, megúsztam ezt is.

Egész jó kedvem kerekedett már napközben is, délután/estefelé beszéltünk Anyuval meg Tesómmal, egész összeszedettem adtam elő a karácsonyt, hogy én akkor 22-én elutaznék Ausztriába. (Ő a kölykökkel előző nap érkezik, ha minden igaz.) Anyu viszonylag jól reagált, bár még biztos kapok otthon pár célzást, meg szomorú fejet.

Arra is jól esett rájönni, hogy csak 18 napot lennénk külön egymástól, bár január elején a vizsga miatt nem tudok visszautazni vele, ami újabb sucks a vonaton kb. másfél héttel később. Ha 3-án (?) sikerülne (?) is a vizsga, az a jó kis 4 nap, míg a hatóság egyáltalán igazolást ad arról, h elmehetek jogosítványt csináltatni, le csak ezután tudok lépni. 15-én van a születésnapja, addigra remélem odaérek egyáltalán.

Ami még kellemes (a 16-18 órás horrorutak után mindenképp), hogy már-már villámgyorsan Bécsbe érhetek. Elindulok az első vonattal otthonról 11-kor, és ez összesen 3 járműtől függ, de este 6-kor Bécsben leszek. 7 óra, szinte semmi. Értem jön, és még másfél óra kocsival, de ez akkor sem tűnik olyan kilátástalanul rossznak. Majd ha már ott leszek... Kedvenc antikváriumomban vennem kell egy jó kis (igazi!) könyvet az útra..

Most épp visszaszomorodok, szerdán megint el kell mennem..

2013. december 1., vasárnap

Tegnap délután voltunk a Stilbruchban, ahol mindenféle használt dolgok vannak a bútoroktól kezdve a könyveken át egészen a ruhákig. Találtam egy szerintem k.jó táskát 4 euróért, olívazöld, hosszúkás, karon hordható. Két-két pulcsi, ing, mellény 5-6 euróért. Az egyik pulcsi S.Oliver, az ing Zara, a mellény Esprit.. azt hiszem jó dolgokat sikerült szerezni, bár márkákkal kapcsolatban nem vagyok túlművelve. Ha van is márkás holmim, mind turkálós. 

Este jól beboroztunk, majd még 1 üveg forraltat is ráküldtünk, és Singstart játszottunk. Nem bírtam elaludni kb. 4-ig, részegen nagyon kellemes éberen forgolódni..

Ma végre befejeztük mindazt, amit négy hétre elterveztünk. A nagy polcokat a  nappaliban úgy megerősítette, hogy szerintem már le se tudjuk szedni többé. A kisebbeket a hálóban ennyire nem kellett, de ott is ügyködött kicsit. Még kedden vettünk filc dobozokat, amik szépen beleillenek a polcokba. Odáig még nem jutottunk el, mi is fog belekerülni pontosan..

Úgy gondolja, hogy most nyertünk egy csomó helyet, de amíg nem szerez még egy nagy ruhásszekrényt, addig nem jutunk előbbre.. Nincs sok ruhám, de előbb-utóbb mégis idehordom jó részét, és már most sincs hely..

Nem volt hajlandó semmit az ágy fölé tenni, mert rá fog esni.. Képekre azért mégis rá tudtam beszélni, így felszögelt pár montázst meg közöset a gyerekekről. 

Valahogy még mindig nem tetszik, de nem vagyok valami nagy lakberendező, meg egyáltalán, de akkor se tetszik.

Ma még elmegyünk elvileg vezetni, mert jövő hét péntek/szombaton otthon újra nekilendülök, ezúttal a pótóráknak, és nem akarok úgy ülni ott a kulccsal a kezemben, h most mi is következik..

Felajánlottam, h ha álmos/fáradt stb, ne menjünk, hanem csinálok neki habfürdős pancsit, de nem megyünk, csak előtte megnézi az aktuális versenyt.. sí.. erre no comment.. sí, hogy lehet azt nézni. Igen, osztrák, ez is amiatt van. :)))

Oh, most bejött, megyünk, tényleg, meglátjuk, most mit szúrok el..

2013. november 29., péntek

Már az előző évadban (félévben?) is megfogadtam, hogy nem foglal több helyet a laptopomon a Showder Klub, de még most is letöltöm, én hülye, pedig ami a leglényegesebb lenne, na az nincs.. Nem vicces. 

Némelyik emberhez képest két rövid után, németül(!!) még én is viccesebb vagyok.. 

Eltelik úgy 42 perc, hogy még csak el se mosolyodok..

Nem gondoltam volna anno 2008-ban mikor elindult, hogy ez valaha is bekövetkezik.. :(


Update:

Hangosan röhögök Benk Dénesen!!! :D
Új szabály: 

Nincs sorozatdarálás, a most adott, angolul, magyar felirattal nézős sorozatokból egyszerre csak 5 részt nézhetek meg, utána váltani kell, és amíg  nem végeztem mindegyikkel, nem kezdhetem el a következő ötöt. 

Rengeteg ilyen van: 2 Broke Girls, Two and a half men, The Big Bang Theory, New Girl, Criminal Minds, Hawaii Five-0, The vampire diaries, és a többi, és a többi..

Tényleg nagyon sok. 

+ Amik nem szeptember-októberben kezdenek..

+Amit magyarul nézek

+Amik nem 22-24 részesek /évad

Van egy listám, per pillanat nem találom, de ha meglesz összeszámolom.. függés ez már igen régóta. Nekem nincs kedvenc sorozatom, nekem 40 van.

Erősen vissza kell fognom magam, h ne kezdjek újakat gyűjteni.. nagyon erősen..

A szabály betartását igencsak megnehezíti, amikor megunok egyet, de nem akarom abbahagyni, mint most a Criminal minds..olyan unalmas lett, egyáltalán nem köt le. Régen szétparáztam rajta az agyamat, lerágtam a körmömet, nem mertem kimenni vécére.. immunis lettem a borzalmakra?

Bár mindig szívesen nézem Derek Morgant, ahogy fut, vagy ahogy lélegzik.. :D

Update:

61 sorozat van a listán... ezen most én is meglepődtem.. :O
A "bácsi" jött és ment, kb. 2-3 perc volt az egész, nem beszélt sokat, így félreérteni sem tudtam; a kölykök követték lelkesen, különösen a Nincsi-lány, de ő egyébként is rá van kattanva a férfiakra.. valamiért.. :)

Megint feleslegesen rinyáltam..

Ninára visszatérve, ez az ő nagy vonzódása a pasikhoz ott kezdődhetett, mikor egyfolytában Tesómon, pontosabban az ő hatalmas hajkoronáján (gyönyörű, félderékig érő, világosbarna, hullámos) lógott, még féltenyérnyi kisbaba korában és a szakállát baltázta :)

Olyan gyorsan megnőnek a gyerekek.. már nem férnek be a szekrény alá.

A mai feladat-elosztás úgy néz ki, hogy ő munka után focimeccsre megy, én meg várom a pasit, aki kicseréli a költségmegosztókat a fűtőtesteken. Tavaly is nekem jutott ez a megtisztelő feladat, és akkor is rosszul értettem valamit, ami miatt persze még másnap is idiótának éreztem magam. Milyen meglepő, de nem szeretek idegen német emberekkel egyedül találkozni, mondhatnak bármit, amit én nem értek, és akkor .. lásd fent.

Hétfőn meg az erkélyre kell beengednem valakiket, de erről bővebben fogalmam sincs .. remek. Ő meg tök örül, h nem kell szabit kivennie, én meg tökre nem, mert így újabb esély van rá, h valaki hülyének nézzen a szar németem miatt. Vagy inkább én magamat. A csomagkihordó török srác, - aki beszélt ugyan, de egyetlen egy szava sem emlékeztetett semmilyen német szóra-, biztos nem gondol ilyeneket. 

Balfék vagyok, ja, megint.. 

2013. november 28., csütörtök

Ez a Társas játék tényleg baromi jó.. bár az Iván nevű karakter szinte minden mondata utána elhagyja a számat egy "a-te-kurva-anyádat" felkiáltás!

2013. november 27., szerda

Mindenki lelkesen várja a karácsonyt, de nekem per pillanat csak újabb problémát jelent. Nem tudom, h hozzam fel anyunak, lehet nem leszek otthon .. Nem mintha lenne bármilyen hagyományunk, nincs semmi extra, csak eszünk, ajándék, kész. Vagyis ajándék és kaja... Bár otthon ez egyébként is jellemző, h legyél otthon. Nincs oka, csak ne legyél máshol, mert miért lennél 'nem otthon' különben is.. De egyszerűen nem bírom kinyögni, h én lehet átmennék Ausztriába, nem, nem karácsonyra, ok karácsonyra, de ebben az egészben nem a karácsony a lényeg, mert azt nagyjából lesz..om. 

Ha nem megyek át karácsony előtt, akkor hozzájuk nagy valószínűséggel egyáltalán nem jutok el, mert vizsga január első hetében lesz, remélhetőleg, ezután várni kell a papírra, és addigra a másik felem szabija is elfogy, nem tudok vele elutazni, először a szüleihez, utána meg hozzá, haza. Mehetek megint vonattal, a szokásos kálvária, de előtte még valahogy meg kellene oldani ezt a hogyan mondjam meg anyukámnak dolgot.. 

Már megint ez a szokásos "mit fog szólni valaki" probléma.. 

Ja, balfék vagyok.
Egy hét múlva már megint a vonaton ülök, és még a felén sem leszek túl a 14,5+2+1 órás útnak. 

6-kor kelek majd, ami az induláskori háromnegyed egyhez képest teljesen rendben van.. és ha "szerencsém" lesz, hajnali 2-kor már ágyba is kerülök..

.. és elszakadunk újra, és megint minden olyan lesz, és ha egyszer visszajutok, egy-másfél hét mire talán jó lesz.. talán.. utálom ezt.. így úgy tűnik még értelme sincs, mert mintha mindig csak veszítenék..
Tegnap vettünk nekem korcsolyát, és ha karácsony után ő is elhozza otthonról az övét, megyünk szépen együtt korcsolyázni. Ő természetesen tud, mert osztrák, és nekik a téli sportok minden formája megy, és alap, hogy tudnak korcsolyázni, síelni, snowboardozni és a többi havas cucc.. 

De ! Itt vagyok én, aki soha semmit nem próbált ki, nem csak ezekből, hanem úgy egyáltalán semmit. Januárban korcsolyázni fogok. Valahogy úgy képzelem, hogy percenként tizenkétszer esek majd el, vagy újszülött zsiráfborjú pózban nyomom végig. Vicces lesz.. :) 

2013. november 16., szombat

Vendégek jönnek 9-re. Fondue lesz a vacsi. Piros a körmöm.

Én nagyon igyekszem, h megint jó legyen, egyelőre félsikerrel...

2013. november 15., péntek

Még szeptember elején meghalt az első emeleten a bácsi (mindegyik emeleten van egy idős bácsi egyedül.. illetve volt, és ugyanazon az oldalon..), ami különösen érdekes, hogy 85 évesen ez autóbalesetben sikerült neki, ráadásul ő vezetett.. de a lényeg, hogy kb. 3 hete felújítják a lakását (ebből eddig nekem csak 1 jutott), de 8-16 között fúrnak, csiszolnak, meg még mit tudom én mit, de hangos, mindig erre ébredek, a babák, meg a durvább fúrás hangoktól rohannak a nappaliba a kanapék alá, szegénykéim..

Tegnap láttam is a lépcsőházban a Bauarbeitert, fiatalabb, szőke(meglepődtünk?), és nagyon poros volt.. meg cuki is egyébként de nagyon megilletődve pislogott rám, nyomtam is egy gyors 'hallo't mosollyal... :)

2013. november 14., csütörtök

Aggódom 2.

Egyre több hibát találok benne, ami nem tetszik, kritizálom, és nem érzem AZT. Attól tartok, bajban vagyunk, úgy, együtt. :(

Az sem segített túl sokat, hogy mikor megérkeztem az egész lakás olyan koszos volt, amilyennek még soha nem láttam. Már ennyire lényegtelen, ha jövök, már takarítani sem kell? Fogalmam sincs mit csinált felkészülés címszó alatt, de a konyha tele volt macskaalommal, mert a tálcában olyan magasan állt a bebetonozódott cucc, h a kölykök már egyből kábé a földre kapartak, amikor el akartak tüntetni valamit.. persze a tetejére mindig kaptak frisset, de akkor is, tele volt az egész!!!

45 percig takarítottam, csak az almot... no comment...

A fürdőkád és az egész fürdőszoba úgy, ahogy mindenestől megközelítette az undorítót.. Még mindig baromi dühös leszek, ha eszembe jut.. ez nem tartott túl sok ideig, és ez ebben a különösen dühítő, hogy a "Nem volt időm!" kifogás erre nem illik, mert vacak negyed óra alatt ki lehet súrolni egy kádat meg egy mosdókagylót, és oh, mein Gott a vécét is.. 

Úgy éreztem nem gondoskodott úgy a gyerekekről, ahogy én tettem volna.. 

Míg el nem felejtem a porszívózás se öt perc volt.. és halomban állt a cucc a szőnyegeken is.. kb lenszirom képeit tudnám itt példakánt hozni.. 

és még egyszer említse meg h "megkérdezem anyámat!", nem vagy felnőtt? döntsél már egyedül, könyörgöm, és öltözz fel rendesen!!! 

A szemét is nagy kedvencem, ok h tele van a padlás kartondobozokkal, és azt hordja le a papírszemétnek, de mi a f*ért kell az ajtóban tartani, valaki belép, és jéé szemét.. legalább a bio nem ott van.. fújjj

Ezeket tartogatom magamban.. illetve próbálom kedvesen, és semmiképp sem sértőn előadni.. De most mi van ha ezeket azért veszem észre, és azért kritizálom magamban keményen, neki még óvatosabban, de lényegesen többször, mint korábban, mert már megváltozott valami, és már nem lesz olyan jó mint volt, hanem egyszerűen elmúlt, és lassacskán vége lesz. Lejárt a szavatossági időnk, és ennél már csak lejjebb visz az út, ez csak a kezdet..

Nem akarom ezt érezni, azt akarom vissza, mikor ezeken még nem akadtam ki, vagy nem történtek meg, és szinte semmi nem idegesített fel vele kapcsolatban.. 

AZT akarom érezni, újra..
Kislánykánk kedd délután felöklendezett egy fehér féregszerű valamit, ami mozgott.. :((( Eddig is elég vékonyka volt, de a fiúhoz képest mindig is sokkal kisebb és törékenyebb, egyszóval nőies kis testtel rendelkezett, ezért eszembe sem jutott, hogy lehet benne ilyesmi. Egyáltalán mitől jönnek ezek beléjük? Csak lakásban voltak, soha ki sem tették a lábukat, hogy kaphatta meg?

Azonkívül, h ez undorító, gyorsan ki is akadtam, mert  nem bírok elviselni még egy a karjaimban haldokló macskát. Úgy gondoltuk, féregirtó kell neki, illetve akkor már mindkettejüknek. 

Van itt nem messze egy állatorvos, állatkereskedés, meg mindenféle, állatpatikával meg minden, ráadásul éjfélig nyitva is vannak. Természetesen ez nem így működik, ha nem volt még náluk az állat, akkor nem is vehetsz ott neki gyógyszert. Értem én a logikát, csak baromira nem tetszik.

Elmentünk egy gyógyszertárba, ott k. drágán vettünk nekik tablettát, és valamit amit úgy kell beadni, mintha bolhairtó lenne,, tehát a nyakukra kell csepegtetni. 

A tabletta 2 napja várja h összekeverve a kajájukkal megegyék.. undorodva köpte ki mind a kettő. Pedig nagyon sokáig semmi mást nem adtunk nekik, hátha megeszik, de nem. Ennyire nem lehet rossz?!  Vagy túl okosak, vagy túl elkényeztetettek. A folyadékot rájuk permeteztük, de nagyon nem vagyunk meggyőződve róla, hogy majd használ..

Ma észrevettem, hogy Nina orra egészen fehér.. A halott cicánk orra is az volt.. :(

De játszik, eszik, iszik, az ínye, a nyelve és a szája viszont továbbra is rózsaszínes, ja és  nózija nedves is.. De akkor is olyan vékony az arca, és mintha nem lenne annyi élet a szemében.. szerintem mégis orvoshoz kéne vinni őket, annál is inkább, mivel még nem kapták meg a védőoltásaikat, és Maxnak hamarosan befigyel egy kasztrálás is, mert e hónap végén félévesek lesznek..

Aggódom...    

2013. november 12., kedd

A pénteki utazás fárasztó és megterhelő volt, mint mindig. Az órás autózás után jött az első (személy) vonatozás a Keletibe. Mióta nem emelhetetlenül nehéz csomagjaim vannak, a két vonat mindig közel áll egymáshoz, így a korábbi koffervonszolás mára kis megerőltetéssé alakult. 

A jegyem termes kocsiba szólt, és 14,5 órára nem az ablak mellé, ettől kivert a víz, mikor megláttam, mert aludni az ablakra tapasztott kispárnán szoktam. Kell az ablak az alváshoz!!! Felszálltam, kikerestem mettől meddig vannak lefoglalva a helyek körülöttem. Szerencsére mind a három Pozsony és Prága közé szólt, így egy darabig birtokolhattam az ablak melletti helyet, és erőltettem az alvást, most vagy soha alapon. Éjszaka 4 órát aludtam, és már 3/4 1-kor csörgött az ébresztőm, így nem esett nehezemre elszenderedni a méhecskés kispárnámon. Ezzel persze megalapoztam a mai napig tartó nyakfájdalmaimat.

Prága után összejött még egy kis pihenés, de az így szerzett kevés erőt is sikerült viszonylag gyorsan elveszíteni miután kb. másfél órával a cél előtt egyszerűen leállt a vonat. Pontosan nem derült ki, miért töltöttünk 40-45 percet ott, ebből negyed órát teljes sötétben egyébként, és mivel már alapból 20 perc körüli késésben voltunk, még másfél órát húztam rá az addigi 18-ra.. :(((

Este fél 6-kor ettem utoljára, mert még azt is rosszul mértem fel, mennyi ennivalót vigyek magammal, a gyomrom majd kilyukadt már negyed 10-re.. de valaki(!!) Currywurst-Pommes kompozícióval várt a pályaudvaron, amit úgy habzsoltam be mintha egy egész napja nem ettem volna..

A macskák csak pislogtak, h ez meg ki, és miért fekszik egyáltalán a helyünkre.. Nem kicsit esett rosszul, hogy nyúlkálok feléjük, ők meg néznek rám az Ő öléből, és eszük ágában sincs odajönni.. 

Bár éjszaka eszükbe juthatott valami, mert a szokásos utazás utáni hosszú kómás alvás helyett ketten együtt legalább ötször keltettek fel, dorombolással, karmolgatással, orrnyomkodással szinte minden tudásukat felvonultatták. :))) 

2013. október 24., csütörtök

5000 oldalmegjelenítés, épp most ahogy ránéztem..

Ennyi meg hogy lett, de tényleg?

2013. október 22., kedd

Abnormális rettegésem mindenfajta vizsgától odáig vezetett, hogy ugrál a gyomrom, ha csak rágondolok a pénteki elsősegélyre. Én ezen is meg tudok bukni, valószínűleg meg is fogok, mert ennél szánalmasabb már nem is lehetnék...

2013. október 18., péntek

Achtung!!!!

Akinek van meghívója Cherrie Bombhoz (esetleg Te, ha még olvasol..), az elküldené(d) az email-címét, amin kérni lehet?!!!!

Valahogy lemaradtam róla, hogy meghívós lett a blog.. :(((
Elment...



2013. október 17., csütörtök

2013. október 14., hétfő

Miután múlt héten jól kiborultam a vezetéstől, erre még a 15-20 plusz óra lehetősége is rátett pár lapáttal, és úgy tűnt nem látom a kis családomat karácsonyig, ma egész jól ment. Megbeszéltem vele, hogy ha nem okoz túl nagy kiesést, november elején elutaznék 2 hétre, mert egyszerűen KELL. 

Szerinte ez semmi gondot nem jelent, és miután jelen állás szerint "lassan tanulok", még használhat is, mert jobban leülepszik az egész. Így persze eléggé elnyújtjuk, mert vagy december közepén, vagy január 4-én fogok vizsgázni, de meg akarok tanulni vezetni, de egyszerűen időre van szükségem. Van ez így. 

Persze jobban örülnék a decembernek, mert akkor január elején együtt utazhatnánk vissza, bár valószínűleg a jogosítvány nem lenne a kezemben, mert az okmányirodák malmai lassan őrölnek, gondolom Anya majd utánam küldi postán. Lehet ilyet egyébként? Fogalmam sincs. Bár ha a bankkártyánk is úgy jön.. kártya, kártya..

Ha minden igaz az eü.t meg tudom csinálni még ebben a hónapban. 

8-án elutazok. A szokásos 17 órás utazási kálvária(1 óra autóút, 2 óra az első vonattal, 14,5 óra a második vonattal), ráadásul ez egy pénteki nap, elég zsúfolt lesz a vonat, de megéri.. :) Még 25 nap..

2013. október 11., péntek

Oktatóm, nevezzük Sanyinak (mert így hívják :D) ma azt mondta, hogy volt 30 olyan percem, amikor azt csináltam amit, és ahogy kell. Kis hibák persze voltak, de nem azonnal bukás minden, mint eddig. Ez akár jó is lehetne, és biztató, de a végén amellett, hogy "az első 10 óra mindenkinek szopás", azt is közölte hogy ugyan ne keseredjek el, de jelen állás szerint úgy látja, legalább 15-20 plusz órára szükségem lesz ahhoz, hogy esélyem legyen átmenni a vizsgán.

.. és akkor még nem voltam eü. tanfolyamon, se vizsgán, a többi vizsgámról már nem is beszéljünk.

Én hülye meg azt hittem, h majd szépen mehetek az okmányirodába jogosítványért novemberben(!!!) mielőtt elutaznék legalább két hétre, majd újra haza a decemberi vizsga előtt.. 

Mehetek végül, de max. útlevélért, mert "azom "még sose volt, és állítólag kell nekem olyan, szerinte (ugyan kinek lennének ilyen ötletei, nekem ugyan biztosan nem!). 

:(((( Most már szinte 100%, hogy nem látom se Őt, se a gyerekeket karácsony előtt..

Az előző poszt 3 problémája meg még mindig fennáll.. 

Szóval, ennyi!!

2013. október 10., csütörtök

Ma vezettem le a 10. órámat, és szart se tudok. Egyszerűen lassú vagyok, utasításokra várok, fogalmam sincs, mit kell csinálni sokszor, fos vagyok, na. Ennyi. Ebből se lesz jogosítvány... talán az évben, de már nem hiszek benne... 

Kikaptam jövő csütörtökre, vizsgára az "állat" kérdezőt, az alap, hogy ordít, és megaláz, persze meg is buktat, de ahhoz már hozzászoktam. Tavasszal visszaadtam a tételt, és épp neki ("Mi az? Nem szimpi?" - nem baszd meg, tök jól megy, csak pisilni kell, vagy mi?), remélem emlékszik is, kinézem belőle, mert még pont ez hiányzik. Egy kicsi szerencsém se lehet? Nem! Nekem hozzá kellett kerülni.. 

Beteg a macskám, a másfél éves. Nem tudom mi lehet a baja, de alig eszik valamit, és nagyon szomorú. Most is idehoztam az ölembe, mint egy darab fa, úgy fekszik; fogyott egy csomót, már egész jól nézett ki, most meg.. :(


2013. október 6., vasárnap

Kiflibabák:


Kevés cipőm van. 

Több okból is: egyrészt, mert egész életemben csóró voltam/vagyok/leszek(?), másrészt nálunk nem szokás több párt is birtokolni egy idényre (értsd. ha már van csizmám télre, minek még egy..), a harmadik pedig, hogy egyszerűen nem tetszenek a cipők. Csak a sportcipőmet szeretem, az én kis Nike-mat, amit 3 és fél éve 17-ről 10 ezerre leértékelve vettem. Első és eddig utolsó márkás darabom. A tornacipő a második számú, és ennyi..

Mindig elképzelem, hogy akkor most igényes leszek, változatosan és lánynak fogok öltözök. Az utóbbi másfél évben rászoktam a Deichmannra. Ez ebben az évben egy pár balerinát, papucsot, és a héten egy tavaszi/őszi cipőt (de legalább nőies, vastag, magas sarokkal, de stabil!)jelentett.. Nem mondhatni, hogy függő vagyok. :D

Régi vágyam egy igazi futócipő, amit ha Nála vagyok, a futópadon rendszeresen használok is. ... és ennyi.. kéne ez vagy az, de nem is igazán vágyok rá, mert semmi se tetszik, vagy a 400 párból talán 1-2. 

A táskák már egy másik kérdés, ezt nehezebben tartom féken, de itt jön a másik probléma, hogy nem tudok hozzájuk öltözni, mert ruhákkal épp olyan gyérül állok, mint a cipőkkel. Állandóan igénytelennek, rosszul öltözöttnek érzem magam, ha kimegyek az utcára. Normális ez?

De a táskákat azt nagyon szeretem! Legújabb szerzeményem, egy cuki kis világosbarna, elöl zsebekkel ezerér' a Hádából. :D

Táskát akarok venni... 

Ez az egész poszt onnan jött, hogy megláttam valakinél 20 pár cipőről, a készlet egy része felirattal.. hm. Ha minden lábbelimet összeszámolom, talán ha 15 van.. 
A keresztapa  megy a Fem3-on!!! A Fem3-on!!! 

Nem is tudtam, h ez nekünk, nőknek "való". :D
Mintha már hetek óta nélküle lennék, pedig csak 3 és fél napja mentek el.. Senki nem ébreszt a vekkeren kívül, nincs nedves orrocska, masszázs hajnal 4-5-kor, se hangos dorombolás...

 :((((

2013. október 4., péntek

A második óra második felében olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. 

Oktató: - És akkor most index balra!
Én: - De az a kapu.
O: - Tudom :)
Én: - De akkor kimegyünk... 
O: - Tudom :)

Vezettem forgalomban. Hihetetlen, hogy ezt az egészet én irányítom. Félelmetes... 

Egész nap ettől pörögtem, de most már elkezdtem félni, mert holnap megint megyek, és 100 teljes percet nem tudom, hogy élek túl. Miután kiszálltam, kész voltam teljesen: agyilag, testileg. 

Ez tényleg ennyire durva? Pedig csak megtörtént, mint mikor valami nagy dolog zajlik épp az ember életében, csak utána fogja fel, h az volt, ami.

A módszere azért mindenképp hatásos, mert ha előre tudom, mi fog történni, biztos sík ideg lettem volna, és fele ennyire se ment volna, de nem szólt, csak szó szerint előtte 1 perccel.

Teljes mértékben elégedett vagyok vele. Érthetően beszél, határozott, nyugodt, nem kiabál, elmondja mi volt jó és rossz. 

Remélem továbbra is nyugodt tudok maradni, és semmi kiborulás, mert tudjuk mi lesz abból, ha egyszer elkezdődik..

2013. október 3., csütörtök

Hétfőn megvolt az első óra. Vezettem, tanárral. Sokkal rosszabbra számítottam. Nem azért, mert jó vagyok, egyáltalán nem vagyok az, de csak egyszer fulladtam le, egy kanyarban. Tanpályán voltunk egyébként, a srác nagyon jól tud magyarázni. Nem feltétlen tudnám visszamondani a motorral kapcsolatos dolgokat, de felfogtam, azt hiszem. 

Azt mondta, nem vagyok ügyetlen, persze szükségem van minden órára, hogy menjen, mert vezetni nem vezettem korábban, szóval amit nem tudok, azt meg kell tanulni, na. 

Hihetetlenül nehéz ennyi mindenre figyelni egyszerre, de a kuplungos lábam nem zsibbadt el, ahogy korábban mindig, és egész gyengéden fékezek már, váltással annyi a gond, h eddig az erőteljes mozdulatokhoz voltam szokva, most meg finoman kell(ene).

Nagyjából még mindig fogalmam sincs az egészről, holnap reggel megyek újra! :D

A hétfőhöz még annyit, h csaptunk egy bevásárlótúrát. Ami engem érint az 4 farmernadrág és egy ing négyezerért (imádlak Angex!) meg egy tavaszi/őszi cipő a Deichmannból.

A gyerekek is kaptak pár roppant értelmes játékot, amit morogva hurcolásztak, amit nem csodálok, mert színes, tollas és csörög. :D De most nélkülem játszanak vele.. :( 
Épp nekiültem, hogy írjak és addig is teljen az idő, de már csörgött is a telefonom, egész jó időt futottak: 5,5 óra alatt odaértek, a babák is nagyjából ügyesek voltak, ő sem kapott agyfaszt a sírástól.

Szombaton jön a nagyobb falat: a 12 órás út vissza.. nélkülem.. :(

A legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sincs mikor látjuk egymást újra. Valamikor novemberben, oké, de ez a forgalmi vizsgától függ, azt meg nem tudhatom meg e hónap végéig, hogy mikor mehetek.


Elmentek...

2013. szeptember 24., kedd

Gyorsan írom, míg friss az élmény.

Vezettem egy dízel Skoda Yeti-t, ilyen kis mini tank kinézete van. :D Az elindulás vasárnap óta nem megy, de a babám (hejj!) addig erőltette, hogy de csináljam, míg csak összejött, és ráadásul szépséges osztrák hegyre fel, meg hegyről le és k*jó volt, de tényleg; váltani ezzel könnyebb volt, bár a hátramenet a legelső a váltón, az ő kocsiján meg a legutolsó, de ez nem volt olyan megerőltető. Csak úgy vágtattam fel és le, persze csak kettesben, de azért jó volt. Ezek az utak iszonyat keskenyek, és szűkek,  ráadásul kanyarodnak, ha kell ha nem(ez egyébként a városban is így van); egyszer jött egy ember, aki futott, meg minden, és szépen kikerültem, kicsit sikítoztam hozzá, de még mindenki él, vagy ha ő már nem, akkor nem miattam; másodszor meg egy kocsi jött, ami szintén nem egy smart volt, hogy finoman mondjam, tiszta ideg lettem, hogy kerülöm ki, de végül csak sikerült. :)

Következő alkalommal gondolom megint nem tudok elindulni sem, és azért már fizetek is.
A másik felem azt mondta, ha hazajön a mai tárgyalásról, elmegyünk vezetni a bérelt autóval (itt van a sajátja is, de az túl bonyolult a cégnek, nem értem én ezt..), és majd "nyomulok egyet a hegyekben". Ha-ha-ha. Ja, pont mint vasárnap este. Mondtam neki, hogy tuti azért akarja, h a béreltet vezessem, mert annak mindegy, csak az övét félti már tőlem. A válasz persze az volt, hogy nem is, mert ez dízel, és azzal könnyebb. Bár nem értem mire jó, ha valamivel könnyen elindulok, meg minden, azután a pénznyelő órámon meg ugyanúgy lefulladok az oktatóval.. szóval?

2013. szeptember 23., hétfő

Ma lenne 75 éves, de erre esélye sem volt...





Most kb. másfél perc alatt megnyitották, szerkesztették, és lezárták a vizsgára jelentkezésemet. Per pillanat olyan vízióim vannak, hogy mégis jövő héten kell vizsgázni, mert a beosztást villámgyorsan megcsinálják, kiküldik a "behívókat", és már mehetek is szépen 1-jén, ahogy eredetileg is tervezték, csak én nem vagyok felkészülve erre semmilyen módon.

De ha a T.O. múlt héten több napon át ilyen infókat adott ki, hogy 1 héttel később kezdődik, akkor úgy lesz, ugye???
A laptopom teljesen be van lassulva és / vagy egyfolytában lefagy, ennek örömére az előző bejegyzést kiposztolta(m) háromszor, és elmentette(m) vázlatként ötször. :D
A vezetésről még annyit, hogy tegnap sikerült elérnem az oktatót, de nem jó neki, ahogy én elterveztem, mert suliban van, meg még valami, ezért nem tudom pénteken elkezdeni, ahogy szerettem volna, hanem csak 1 hét múlva, hétfőn reggel 9-kor. Ezt most nagyon fontos volt ilyen részletesen leírni, de nekem ez egy történelmi pillanat. Bár nem tudom ő hogy viseli majd, ha nekiállok hisztizni. De basszus ez ijesztő, nem sikerül, bénázok, lefagyok, és még egy rakat pénzbe is kerül, amitől csak még jobban lefagyok, ha eszembe jut, még inkább nem sikerül, még több pénz stb stb. 22-es csapdája.. :(
A szokásos vasárnap esti vezetés - a minden eddiginél nagyobb parkolóban - óriási hisztivel, és drámázással ért véget. Részemről persze. 

Kiborultam, 
... mert semmi sem sikerül, 
... mert azt hiszem elérhetek valamit, utána persze nem, 
... mert rettegek tőle, hogy megint minden úgy alakul, ahogy az előző félévekben, hogy megint nem kapom meg a diplomám. 
... mert már csak pár nap, és el leszünk szakítva egymástól megint többi mint egy hónapra, és már nem csak tőle, hanem a kölyköktől is. 
... mert már be akarom fejezni ezt, de eredménnyel, nem pedig úgy, hogy egyszerűen abbahagyom.
... mert el akarok kezdeni egy normális életet, ahol legalább egy kicsit hasonlítok a többi emberhez, nekem is van valami mi normális. 

Beindít pár dolgot, ha mindig lefullasztja az ember a kocsit..

Ő persze megértő volt, mint mindig, mert ilyen, nem értem, hogy csinálja. Be se kapcsoltam magam, elmentünk tankolni, én  meg csendben nyöszörögtem az autóban, amíg fizetett. Kijön a benzinkút shopjából egy (most figyelj!!!) Glamourral, nekem, aki sose olvas ilyet, mondván, h meg akart vigasztalni, ezen aztán elkezdtünk nevetni, és kicsit jobb lett. Szóval most van egy lányújságom, amit majd szépen "elolvasok" csütörtökön  hazafelé úton.   

2013. szeptember 22., vasárnap

Tegnap este sikeresen megérkeztünk Ausztriába a szülőkhöz, de nagyjából ez volt az egyetlen, amire a siker szó ráillik. Valahogy minden rosszul sikerül, tiszta ideg és para volt az egész, fáradtság meg . Ő beteg lett még pénteken, megfázás, de 12 órát vezetni úgy, hogy közben beteg vagy nem az igazi. Szerintem 12 órát vezetni semmiképp sem az igazi.

A gyerekek sírtak, nyugtalanok voltak, nem ettek, nem használták az almot. Erre később rájöttem miért: nem tetszik nekik a fehér. Otthon még vegyesen volt a korábbi szürkével, de az útra már a fehérből kaptak, amit nem is használtak. :( Úgy éreztem kínozzuk őket, mert már nagyon boldogok voltak a lakásban, most meg miattunk utazniuk kell.

Az előző éjszakát, és azt a 3 és fél órát (talán?) amit alvással töltöttem a kanapén sikerült lerendezni. Nem vesztünk össze, csak mivel szegény eléggé beteg volt, és már egyébként is horkol, képtelen voltam elaludni mellette, akkora zajt csapott. 1 óra körül otthagytam mindenestől, mert már baromi mérges voltam. A kanapé az én 165 centimnek is kicsi, és olyan nyakfájást pakoltam a már meglévőre, hogy csak na.

Úgy kezdtük az utat, hogy 3 óra alatt 3-szor álltunk meg, mert a reggeli kávé hatalmas pisiléseket generált, de ebből nem lett összeveszés szerencsére, mert nem csak nekem kellett. Tankoltunk is, minden bajunk volt, de tényleg. Augusztusban megoldottuk 3 megállással, tankolást is beleértve, most meg már elfelejtettem számolni, olyan sokszor kellett.

Amikor megérkeztünk örültek nekünk, meg a babáknak is, és még húst is kaptunk vacsorára (itt mindenki vegetáriánus), de a kölykök itt lakó testvére egy kis hárpia lett, és hozzá van szokva, h minden körülötte forog, olyan veszekedés, illetve verekedés volt, hogy teljesen kiakadtunk tőle. A végén már a mi kis békés babáink egymásra is fújtak. Teljesen készen voltunk az úttól, a gyerekek meg be voltak sokkolva, ide-oda rohangáltak, féltek stb. Végül a szobánkba evakuáltuk őket egy vécével, és már az sem zavart minket, hogy gyorsan fel is avatták az ágyunktól nem messze. Egy idő után megnyugodtak végre, és mi is alhattunk egy-egy gyerekkel az arcunkon/nyakunkon és ahol épp leheveredtek.

Legalább 4 órát sikerült is pihenni, amikor újra felkeltettek, kaptak kaját, és a kis szörnyecske kint várta őket, hogy "játszanak". Résnyire nyitva hagytuk az ajtót, és aludtunk 11.45-ig mind a ketten, ami nem hiszem, hogy eddig valaha is előfordult volna.

Ma már kicsit jobb a helyzet, inkább elkerülik egymást a cicák, de a veszekedés még megvan, csak már szünetet is tartanak. 

Itt teljesen váratlanul meleg van, ma egész nap fájt a fejem, bár az a tegnapi idegeskedéstől is lehet.

A 3 kicsin kívül van még 2 hatalmas, öreg macska is. Az egyikük kiköpött Garfield, csak nem rajzolt, de jól vannak tartva, az biztos. 

Anyukája felajánlotta, hogy itt hagyhatjuk a kölyköket, ha akarjuk, de én még nem vagyok felkészülve az elválásra. 

2013. szeptember 20., péntek

Megint rám tört, hogy minden szar úgy ahogy van, és úgy érzem semmi, de semmi jó nincs egyáltalán; nincs remény, jövő, és eredmény, semmi lehetőség, vagy ha van, úgyis elbaszom azt is.

Egyszerűen csak fos.. :(

x

- Az oktató nem írt.. 

- A vizsgára jelentkezésemet még meg se nyitották 2.-a óta

- Semmi hivatalos közlemény, hogy az első vizsga tényleg egy héttel később kezdődne, mint ahogy azt tegnap a fórumban olvastam, és nem csak egy embertől.. ami azért sem mindegy, mert ok, h nyerek(?) még egy hetet, de utána a következőre csak 8 nap marad nagyjából, és ez egyáltalán nem vicces, mert ezek államvizsgák, és nem 20 oldalas jegyzetek.. 

- Ideges vagyok, alig tudom letuszkolni az ebédemet, és nem is ízlik, pedig finom.. nem tudom miért.

- Utálom, mikor el kell innen mennem; ebben a bő egy hónapban különösen sokszor voltam nyugodt és egyszerűen csak jó volt, most meg.. kezdődik minden elölről.. 

2013. szeptember 19., csütörtök

Még nem válaszolt az oktató.. írjon már, hogy mikor mehetek!!!
Már tegnap délután is fájt a nyakam, de estére teljesen bekészült. Sikerült olyan szinten elaludnom a vállamat és a nyakamat is, hogy alig bírom forgatni  a fejem. :(

Közben egyfolytában azon jár az eszem, nehogy elfelejtsünk valamit az utazásokkal kapcsolatban. Mindenhol listák hevernek kihúzandó tételekkel. Bár ez az egyik kedvenc hobbim: imádok listákat írni.. :D Egyszerű ember vagyok, és valószínű nem véletlen, de a papír-írószert is imádom.. :D

Most mindent imádok, mint Rubint Réka a facebook posztjaiban: imád futni, a gyerek rajzát, a következő terméket stb stb. És persze utána még 3-5 szív, mert az is kell. Egyébként semmi bajom vele, meg szeretem a tornáit, csak nagyon rákattant már ezekre az utóbbi időben. 

Remélem a kölykök megint olyan jól viselik az utat, mint amikor jöttünk, bár most legalább háromszor biztos, hogy kell almot takarítani 12 óra alatt. Kétszer akkorák, mint voltak, még a kislány is, akiért kicsit aggódunk, hogy nem fejlődik, de a lényeg, h nagyobb macskák, nagyobb kupacok... :D Az úti wc, pedig nem túl nagy.. :/

Már írtam az oktatónak a jövő heti vezetési időpontok miatt, remélem összejön, ahogy elterveztem, most mosok, tanulok, teregetek, tanulok, pakolok, tanulok, mosogatok, tanulok. 

A padlásra is fel kell mennem a ketrecért, hadd lássák a gyerekek előtte, nem csak úgy bedobjuk őket indulás előtt 2 perccel... 

Nagyon ragaszkodnak hozzánk, biztos vagyok benne, hogy hiányozni fogok nekik, mi van ha 1 hónap után nem ismernek meg??? :(

A tegnap este...

... hát az fantasztikus volt. Hatalmas az a csarnok, és a felső rész felét még le is zárták, a maradék nézőtér sem volt teljesen tele, de 6.490 ember mégis összejött. Teljesen más a hangulata, mint a focinak, és még egy érdekesebb különbség: itt baromi melegem volt, nem pedig szétfáztam.

A jegyet ki kellett nyomtatni, de (most figyelj!) érvényesen el lehet vele utazni a csarnokhoz, illetve utána haza. Csak felmutatod a jegyet, és ennyi. Buszjáratok közlekednek, ami a csarnok előtt tesz le 50 méterre. Az emberek felmennek szépen kényelmesen, nem tolakodnak(!), nem ordibálnak stb. Visszafelé ugyanez. 

A hangulat eszméletlen  volt, persze nyert a csapat, de sokáig vesztésre álltak, és ugyanolyan őrjöngés és drukkolás volt  mindig. Egy játékost sem ismertem, de gyorsan magával ragadott az egész. :) Egyetlen hátránya, hogy a különböző "segédeszközök" miatt baromi hangos, illetve megfájdul a fejem a neonvilágítástól, de ez legyen a legkevesebb, mert egyszerűen hihetetlen volt.

Csináltam pár videót, a bevonulós 4 perces lett, most néztem meg, de elég nagy, nem hiszem, h fel bírom tölteni, bár valószínű, hogy csak nekem ekkora élmény. Falusi lány elment  nagyvárosba és látott egy kézilabda csarnokot, ami nagy volt. :D :D :D

Azt hittem vannak képeim is, de ezek szerint azt még a másik felem telefonjával csináltam. Na majd ha hazaér, rárontok. :D

2013. szeptember 18., szerda

A még soha életemben...

... kezdetű mondatnak legalább 10 olyan befejezését tudnék írni, ami a legtöbb embernek teljesen alap. 

De a mai nap kihúzhatom a képzeletbeli listámról a kézilabda meccset. Ráadásul egyből a tavalyi BL győztest fogom látni este. :)

Fociban erre jóval kevesebb az esély, bár erősen konvergál a nullához, mert a Bayern meccsei mindig teltházasak, és szinte lehetetlen csak úgy jegyet szerezni, nekünk legalábbis.

Mindig...

... utálom magam érte, amikor fél 1 körül már elalszok, de mégis csak fél 11-kor eszmélek fel. :( Persze van beállítva ébresztőm a fejemtől kb. 15 centire, de legtöbbször nem is emlékszem rá, hogy csörgött, vagy lenyomtam. Magyarázok magamnak, hogy fel kell kelned, tanulnod kell, csinálnod kell, hogy haladjunk valahová ezzel az élettel végre, mert valószínű nem nagyon lesz több, legalábbis az ellenkező bizonyításáig ez az álláspontom.

De nem!. Hihetetlenül jó alvókám van, ha nem kell felkelnem egy konkrét dolog miatt, ami otthonról való pontos időhöz kötött elindulást jelent, nem kelek fel. Felébredek néha, de zuhanok is vissza. Bárki bármivel felébreszt, visszaalszom gond nélkül. Ez még a mély depressziós időszakomból maradt vissza, amikor 12-14 órákat simán lenyomtam, mert jobb volt nem tudni se magamról, se semmiről körülöttem. Azóta félve figyelem az ilyen sokáig alvós napokat: kezdődik megint?

Nem ártana "gyakorolni" sem a szombati 5 órás kelésre, mert ha pénteken még fél 11-kor aludni fogok, akkor másnap jajj nekem. 

A gyerekek felváltva szoktak ébresztgetni, dorombolnak, dagasztanak, bajszok az arcomban, lábak az orromon stb. :D Ma arra is ébredtem egyszer, hogy nekem már nincs hely a párnámon, mert mind a kettő rajta nyomul: az egyik aludt, a másik meg dagasztotta, miközben ő is aludt.. :D

Találtam egy tenyérnyi helyet, és folytattam az alvást, yeah, legalább valamiben jó vagyok...

2013. szeptember 17., kedd

Vezetés

Én vagyok az, akinek halvány lila fogalma sem volt eddig az autókról, és majd elfelejtettem, még most sincs. :D

De belevágtam nyáron, és ha a határon is voltam a pontszámmal, megvan az elmélet. Most jöhet a gyakorlat. Az oktatóval úgy beszéltük meg, hogy pár óra miatt már nem kezdem el július végén, majd ha visszamegyek. Hát most visszamegyek..

Csütörtökön írok neki emailt, és kérek időpontot az első vezetésórára: szeptember 27!!!!

A srác azt mondta egy héten max. 4-5 alkalomnak van értelme, én pedig hiszek neki, mert 1 órát szoktunk gyakorolni vasárnap esténként (nagyváros hátránya, hogy nincs biztonságos lakatlan hely, vagy legalább egy parkoló, csak a munkaszüneti napokon), és teljesen lezsibbad a kuplungos lábam a végére. Ezért hagyjuk abba általában, mert már nem bírom nyomni a pedált, és lefullad az autó.. paff.. :(

Az leendő oktatóm úgy gondolja, hogy a 3-4. vezetéskor megyünk ki először forgalomba is, de mit csinálunk addig, és azt hol? Tanulópályán? Vagy hol és mit? Mit?

Megtanultam már ezt-azt, de ki tudja mire lesz elég. A cél az volt, hogy ne kelljen plusz órákat vennem egyrészt a pénz miatt, másrészt az idő miatt, mert a lehető  leggyorsabban (persze ésszerűen!) le akarom tudni, hogy visszajöhessek.

Nem elfelejtendő az eü. tanfolyam és vizsga sem, ami persze baromi hasznos, és csak a tanulástól veszi majd el az időmet.

... és tanulás.. na az egy külön poszt.. vagy pszichológiai tankönyv fejezet.. 


Utazások

Hamarosan ismét megejtjük az augusztusi utazás-pakkot, csak visszafelé, valamint azzal a különbséggel, hogy a cicák nem maradnak nálunk, és már nincsenek öten.

Első állomás:

Szeptember 21., szombat. 12 órás út, 2 ember, 2 macska; úti cél: Ausztria
Itt maradunk 5 napot, de ebből a másik felem két nap (hétfő-kedd) is dolgozni fog, üzleti út, megint öltöny és nyakkendő.. :))) Szerdán van anyukája születésnapja, illetve ha minden igaz még két este gyakorolni is fogunk, főleg én a vezetést ugyebár.

A cicák itt találkoznak a testvérükkel, amire nagyon kíváncsi vagyok, lehet, hogy a nappali a hatalmas csata színtere lesz. :D

Második állomás:

Szeptember 26., csütörtök. 5,5 órás út, reméljük még mindig 2 ember 2 macskával.. :D
Most egy egész hetet maradunk (együtt), amibe annyi dolgot zsúfolunk, amennyit csak lehet: bevásárlás, vezetés, magyar focimeccs (ez egy különös perverziója, hogy mindenképp magyar NB I-et akar látni), jajj és el ne felejtsem, vizsgám is van, bevásárlás stb stb.

Harmadik állomás:

Október 4.-e környékén egy egész napos sírás vár, mert végignézem, ahogy a kölykökkel együtt szépen ott hagynak.. :((( Már attól bőgök, ha csak rá gondolok.. :( Eddig csak ő hiányzott hosszú hetekig, most már a babák is..

2013. szeptember 16., hétfő

Ezt találtam

... facebookon:


"Unalmas a párod mellett? Ha úgy érzed nem becsül meg eléggé, keresgélj mellette másikat, hátha jobbat találsz."


Ez csak szerintem undorító? 

Újabb gyöngyszem

"Mikor jöttök vissza magyarba?"

aúúúúúúúúúúúúúú! :(

Két napig egyedül..

... vagyunk a gyerekekkel, mert "apa" üzleti útra ment. Ha-ha.

Fél 6-kor indult el itthonról, és csak holnap éjszaka fél éjfél körül ér haza, ha nem késik vagy siklik ki a vonat, illetve egyéb, ami nem jut eszembe. Sokkal jobban hasonlítok anyura, mint azt ő valaha is hinné, neki is mindig baromságok járnak az eszében, ha nem jelentkezek.. uram isten egy napig vagy kettőig.. 

De lényeg, h Essenbe ment azzal a munkatársával, aki minden valószínűség szerint nem kedveli, és a befolyásolható, és nélküle időnként döntésképtelen főnöknek árulkodik rá, vagy olyan dolgokat mond róla, amiket a Chef később a nagy "elbeszélgetéskor" felró neki. Még délelőtt küldött egy smst, hogy a srác meghívta kávéra meg reggelizni a vonaton.. hmm, visszaírtam, hogy azért ne felejtse el kivel van..

2013. szeptember 14., szombat

Nem írok mostanában, mert...

... az túl nagy "megerőltetés" lenne, én meg halogató, lustaság vagyok, mint mindig, és most a kölykökön kívül nem sok hatás ér, ezért csak annyit kérdeznék, hogy lehet így aludni?




Amikor már azt hittem mindenhova felmentek, és aludtak, ahol csak lehetett, akkor történik ez:



2013. szeptember 10., kedd

A gyerekek..










hazug?

Elhihetném, amit most ismét elhatároztam, mert vannak ígéretek, gondolatok, tervek. Voltak ezek eddig is. Elhittem magamnak már sok mindent, és hazudtam, és csalódtam, mindezt úgy, hogy még egy másik ember sem kellett a játékomhoz. 

Újra csak becsapom magam?

2013. augusztus 31., szombat

Most épp jó, mert...

... rendezkedünk a lakásban. Úgy kezdődött, hogy vettünk egy könyves polcot a héten, és még az ihlet is megszállt, hogyan lehetne kicsit átrendezni a lakást, amivel most ott tartunk egészen pontosan, hogy a nappali egy hatalmas káosz, mert egyik ötlet hozta a másikat mint pl. ne a hálóba a polcot, hanem a nappaliba, annak a helyére, amit áttettünk stb stb..

Könyvek, újságok, macskák szanaszét, a hatalmas rumli tetején azért szépen megebédeltünk, és közben Bundesliga körkapcsolást nézünk/hallgatunk.

És annyira jó, hogy mindig azt mondja, h a lakásunk, meg a miénk, meg nekünk stb, pedig ide valljuk be egy centet(szó szerint, mert ugye a cent az euro kisgyereke.. :D) sem fizettem (még!).

Ráadásul az eső is szakad, így mielőtt unalmasnak érezném, hogy nem tesszük ki valószínűleg ma már a lábunkat, csak az ablakon kell kitekinteni, és a vágyam el is hal nyomban, miszerint ki kellene menni, meg addig csinálni valamit együtt, amíg lehet. Csinálunk valamit együtt: közössé tesszük a lakást... vagy csak rendet? :D

2013. augusztus 28., szerda

2013. augusztus 21., szerda

Az útról röviden...

... csak annyit írnék, hogy mindenki sokkal jobban viselte most, mint eddig valaha. 

Nekem is sikerült úgy elaludni, hogy másnap ne hányingerrel, szédüléssel ébredjek, hanem viszonylag vidáman, leszámítva, hogy előző este összerúgtuk a port, és úgy aludtunk el, ahogy állítólag nem szabad, haraggal. Ez még másnap reggel is tartott, és egy ideig csak járkáltunk szó nélkül, majd egyszer megöleltük egymást, és minden rendben volt.

Egy eredetileg kutyáknak készült ketrecet hozott, akkorát, hogy a 3 kiscica kényelmesen elfért benne az alomtálca és két etetőtál mellett is. Kaptak cuki macskaplédet is, amit az első 10 percben harmonikára gyűrtek össze, és nem sok haszna volt.

A babák az első 5,5 órás Mo.-Au. részt egy kezdeti 20 perces ortájozást leszámítva nagyon jól viselték. Leszámítva az osztrák cicát, ő addig sikított, ameddig csak  ereje bírta, rágta a rácsos ajtót, a műanyag falakat, amiket ért szegényke, ez a 20 perc is az ő műve volt javarészt, majd egyszer csak abbahagyta, és aludtak mindannyian, míg ki nem vettük őket a ház előtt az átmeneti szállásról. A mieink viszonylag gyorsan feladták, nyávogtak, de rájöttek, hogy felesleges, inkább lefeküdtek.

Iszonyatos melegben utaztunk, de a klíma már működött szerencsére, amit az én némettudásomra alapozva vittünk el egy szakszervízbe, amitől iszonyatosan be voltam parázva, mert nem értek az autókhoz, de nagyon nem, és ehhez szókincsem sincs, de megoldódott ez is szerencsére, mint minden, amit elterveztünk, tanulnom kellene Tőle egy kis optimizmust, vagy nyugalmat legalább, és nem rettegnék végig mindent.

Náluk az első meglepetés jó volt: anyukája a szokásos ölelés helyett most megpuszilt, ami azért érdekes, mert ők ölelkeznek vagy kezet fognak. Csak az anyja ölelget, mindenki mással kezet fogok csak, eléggé hivatalos, de mosolyognak hozzá, amitől kedvesebb az egész. A másik már eléggé szomorú meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy bizony a kiskutyát délután elviszik elaltatni. Erről nem volt szó eddig, csak arról, hogy nincs jól. Egy öt tagú családot kell elképzelni, ahogy mindenki zokog és felváltva ölelgetik azt a szegény kis állatot. :( Nagyon szomorú lettem ettől, főleg miután az én másik felem is a nyakamba borulva sírt, és a forró könnyei a vállamon és a karomon folytak lefelé. Csak szorongattam, nem tudtam segíteni rajta. :(

Most csak két napot maradtunk itt, amit nem is igazán bántam, mert valahogy nem érzem jól magam ott. A cicának nagyon örültek, akinek jobb helye nem is lehetne már, mert most a kutyus halálával támadt űrt mind ő fogja egyedül betölteni. A kölyköknek egyszerűen mindent szabad volt, el is törtek ezt-azt, de nem probléma. Én ettől azért nem voltam maradéktalanul boldog, mert a mieink nagyrészt velem vannak, és nem szeretném, ha törnének-zúznának csak azért, mert már megszokták, bármit csinálhatnak, nem lesz baj.

Szombat reggel (nekem hajnal) felkeltünk 5-kor, mégis csak 7-kor sikerült elindulni, pedig rajtam most semmi sem múlt, jót aludtam, éjfél előtt lefeküdtem, semmi bajom nem volt (kivételesen). Az utca végéig volt egy kis nyavalygás a kölykök részéről, de utána el is hallgattak, és 12 órán keresztül (!!!) csak aludtak, feküdtek, ettek, vagy hatalmas bombákat nyomtak az alomba. Ez annak is a következménye volt, h anyuka durván túleteti a macskákat. Legalább 10 kupac volt, mire megérkeztünk...

Már a célegyenesben voltunk, és akkor dugó.. Auuuú, de  nem tartott szerencsére olyan sokáig, mint azt a rádióban mondták, így nagyobb baj nélkül 19.25-kor szakítottuk át a célszalagot.

A gyerekekkel nagyon elégedettek voltunk/vagyunk: ügyesek, okosak, jól viselkednek, legalábbis amennyire két eleven, lassan 3 hónapos kiscica jól tud viselkedni.

Teljesen elfogultak vagyunk, ez a helyzet, na. :)