Ma reggel sikerült viszonylag korán felkelni kisfiamnak köszönhetően, aki ki tudja miért, de állandóan nyávog, ha ébren van. Nem beteg, mert nem tűnik annak. Szerintem unatkozik. 

Beengedtem a bácsikat fúrni az erkélyre, délre ígérték magukat, de már 10-kor itt voltak. Szóltak pár szót, nem sokat, megúsztam ezt is.

Egész jó kedvem kerekedett már napközben is, délután/estefelé beszéltünk Anyuval meg Tesómmal, egész összeszedettem adtam elő a karácsonyt, hogy én akkor 22-én elutaznék Ausztriába. (Ő a kölykökkel előző nap érkezik, ha minden igaz.) Anyu viszonylag jól reagált, bár még biztos kapok otthon pár célzást, meg szomorú fejet.

Arra is jól esett rájönni, hogy csak 18 napot lennénk külön egymástól, bár január elején a vizsga miatt nem tudok visszautazni vele, ami újabb sucks a vonaton kb. másfél héttel később. Ha 3-án (?) sikerülne (?) is a vizsga, az a jó kis 4 nap, míg a hatóság egyáltalán igazolást ad arról, h elmehetek jogosítványt csináltatni, le csak ezután tudok lépni. 15-én van a születésnapja, addigra remélem odaérek egyáltalán.

Ami még kellemes (a 16-18 órás horrorutak után mindenképp), hogy már-már villámgyorsan Bécsbe érhetek. Elindulok az első vonattal otthonról 11-kor, és ez összesen 3 járműtől függ, de este 6-kor Bécsben leszek. 7 óra, szinte semmi. Értem jön, és még másfél óra kocsival, de ez akkor sem tűnik olyan kilátástalanul rossznak. Majd ha már ott leszek... Kedvenc antikváriumomban vennem kell egy jó kis (igazi!) könyvet az útra..

Most épp visszaszomorodok, szerdán megint el kell mennem..