Mindegyikötöknek, - kiket nap mint nap olvasok, és/vagy akik tölem is láttak már egy-két sort, - egy szeretettel teli karácsonyt kívánok, jelentsen is ez Nektek bármit, csak legyetek boldogok!!! 

:)

Rettenetes tegnapi felháborodásom ellenére eddig egészen jól érzem magam, és úgy tünik (német billentyüzet, az összes többi betüt megoldottam..) eddig minden rendben. Persze bármikor történhet valami, de reméljük nem fog.

A felháborodásom oka pedig a Màv volt.. Èn nem szoktam öket szidni, de majd most. Történt ugyanis, h a Budapestre utazáshoz 2 másik vonatot is igénybe kellett vennem, ehhez a jegyeket szombaton váltottam meg, természetes elmondtam a pénztárosnak, h vasárnapra kérem mind a kettöt, Aznap vettem észre, már az elsö vonaton, hogy a második jegy 21-ére lett dátumozva.. :((( Gyorsan megkérdeztem a kalauzt, aki azt mondta, mindenképp menjek a pénztárhoz. Az volt a szerencsém, h volt 30 percem átszállni, és nem késett az elsö vonat.

Így lehetöségem volt megváltani a jegyemet még egyszer.. Pénztárból átküldtek az információhoz, h megengedik-e (!!!), természetes nem, mert elötte napra szól a jegy, igen lehet látni, h a két jegy kiadása között csak 1 perc van, megírhatok egy bejelentö lapot, és vehetek újat, és majd méltányosságból lesz valami, ha lesz. Hát köszi szépen, nagyon. Mindegy, nem álltak le veszekedni, mert mennem kellett, és egyébként sem vagyok reklamálós típus.

Ja, és legközelebb gondosabban nézzem meg a jegyeimet. Szóval még én vagyok a hibás, mert nem feltételeztem, h nem fogom azt kapni, amit kétszer is elmondtam, illetve külön kértem. A felsö jegyen a helyen dátum volt, tény, h nem néztem meg akkor ott, rögtön a másodikat is..

Ki a hülye? Természetesen én.

Ezen a gyönyörüséges railjet-en pedig alig találtam müködö vécét.. Azt is tök messze tölem.. 

De most egészen jó. Vezethettem az autójukat is, söt az apuka ajánlotta fel, h ezzel egészen könnyü váltani, vigyük el, és gyakoroljak rajta. Rendben volt szerintem, és a kicsi Corsaval nagyon menni.

Kíváncsi leszek a holnapi napra. Annyi információm van egyelöre, h fondue-t eszünk, és az ajándékokat egy nagy takaró alá kell betenni, és onnan veszegetjük ki egyesével. Remélem az enyémeknél legalább a szándékot értékelik majd.

A kutyus nagyon aranyos, de tényleg nagyon nagy. Egy labrador keverék, akinek a fején egy totyogó baba is lelkesen ugrálhat, nem fogja bántani. A kölykök is elvannak, a lányok harcolnak idönként.. de ennyi. 

Vettem teljesen rémes rénszarvos (rééémszarvasos?) legginst, ebben vagyok itthon. :))) De meleg, és kényelmes. Gondolkodom rajta, ha hazérek, kellene még egy, csak bézs.      

Ami az ajándékokat illeti, a legegyszerűbbet választottam, ami eszembe jutott: Avon termékek. Az elég igényes, ha nem tetszik nekik, nekem ennyire telik. Megspékelem még többféle szaloncukorral, ők azt nem ismerik, meg édesség is, és azzal rosszat nem tehetek. Mindez karácsonyos ajándéktáskákban, amire angyalkás csipeszekkel tűzöm majd rá a névreszóló kártyákat. Ennyi.

Nagyon nincs kedvem az egészhez. 

Ráadásul van új kutyájuk, aki nagyon édes, menhelyen volt, és úgy is néz ki a képeken, h mentsetek meg, de egy labrador keverék, egyszóval nagy. Láttam a képen, hogy az egyik hugica combközepéig ér kb. Nem tudom, h gondolták, h egy ekkora kutyák a házban tartanak, ez már nekem is sok. Már van bent 3 macska, még megérkezik a mi 2 kölykünk is, akik biztosan félnének már a helytől, és a macskáktól is, testvérkéjüket két hatkilós nagytesó vigyázza és képezte ki, legutóbb is megverte a mieinket, eléggé agresszív, és most még egy kutya is. 

Legyen boldog szegény, meg remélem, nem bántották korábban, nem ezért került be stb stb, de szerintem ezt nem gondolták át. Az augusztusban elaltatott kutyus tacskóméretű volt.. Bár úgy tudom egyelőre nagyon félénk; a történetét még nem ismerem, de biztos neki is hozzá kell szoknia, h itt mindenki szereti.

Ez az ő házuk, nincs hozzá közöm, de minden tele van macska- és kutyaszőrrel, az egész alsó szint, vagyis ott nagyon feltűnő, főleg a kanapékon. Egy takarítás segítene azért, időnként, és ezt nem én mondtam (csak gondoltam) hanem a saját fiuk is. 

Nemrég lemondta a holnapi órát. Hál' istennek.. 

A városba mondjuk így is be kell mennem, mert rendeltem magamnak könyveket az Alexandrától, gondolván, ha már úgy majd minden nap a városba megyek, szépen átveszem az áruházban, a postaköltséget meg elköltöm buszjegyre. 

Melyik nap mondja le? Hát persze ezen. Mindenképp mennem kell, mert a vasárnapi utazáshoz csak a Budapest-Bécs jegyem van meg, a másik kettő még hiányzik. 

Próbáltam karácsonyi hangulatot magamra erőltetni, még zenét is hallgattam hozzá, nem sikerült.

Menni egyáltalán nincs kedvem, és ő sem hiányzik. Hová vezet ez?

A hét legjobb pillanata az volt, mikor barátnőm felhívott, egyedül vannak otthon a babával, menjek át, nem érdekes, h nem vettem még ajándékot, az nem fontos, csak menjek. Egy csokit azért gyorsan felkaptam, ne menjek üres kézzel. Szerelembe estem, mikor először megpillantottam a kiságyban. Foghattam mindenféle pozícióban, annyira cuki volt, ahogy bebékázott a kulcscsontomhoz, felhúzta a kis lábait és pózba állt. Egy hónapos egyébként, és kisfiú, már tartja a fejét, amin nagyon meglepődtem, mert nagyon erős ahhoz képest, h csak ilyen rövid ideje van a világon. Imádnivaló. Nem mondom, h nekem kell egy ilyen, de nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egyáltalán nem éreztem görcsösnek magam, persze vigyáztam, h jól tartsam, stabilan stb. De anyukája szerint mindent jól csináltam, még el is sikerült altatni kicsit, de aki éhes, az éhes, abban nem tudtam segíteni. Terápiának is jó lenne, pár órára úgy éreztem, mindennek van értelme. Sajnos nem mehetek minden nap. 

Hát a vezetés.. na az nem megy

"Nem vagy béna, nehogy azt hidd", "Döntést kell hoznod", "Szerintem te az életben sem mersz döntést hozni, mert nem tanultad meg, vagy félsz ez eredményétől, nem tudom" "Ebből így nem lesz vizsga" 

... és ehhez hasonló mondatok. Átlátszó vagyok, mint az üveg, oktató meg kib.. tt jó emberismerő.

Ehhez csak annyit tennék hozzá, h régen igenis hoztam döntéseket, de ezek legtöbbször rosszak voltak, és a mai napig ennek iszom a levét, és időközben megtanultam, jobb, ha nem döntök, mert abból úgyis csak a baj lesz. Ehelyett sodródok, 'önsorsrontok', és óvatlanul önpusztítok kívül-belül. 

Jajj, azt is mondta, hogy "saját magaddal szúrsz ki". Ma csupa nagy igazság hangzott el a szájából. 

Mindeközben jó vezetni, mert élvezem, azt leszámítva, h nem megy.. De néha akár öt percig is eltart.. de mi lesz így ebből.. 

Ezen kívül már nem sok eredményt nézek ki magamból, vagy ezt se kellene?  

Holnap reggel 8-ra mehetek vezetni. Épp csak csöppet vagyok ideges (nem!). 

Kedd-szerda és péntek-szombat, mindig 8-10-ig. Hajnal. Nekem. Fél 6-kor fel kell kelnem, magamnál se vagyok olyankor, nemhogy koncentráljak egy ennyire komoly dologra. Ezen persze sok múlik, pénz is többek között, illetve az is, mikor mehetek végre vizsgázni, és mikor tűnhetek el innen végre, mikor bújhatok el mindenki elől, talán most már végleg. Minél fontosabb lenne, hogy jól teljesítsek, annál inkább elb..m. Mindig.

Ez a pálma nem teher alatt nő. Már régen nem nő, hiába a gondoskodás, egyre sárgább, évek óta nem zöld már.

Én nem bírom a nyomást, egyre kevésbé. Pár év és talán a zárt osztályon kötök ki ezekkel a durva félelmekkel, rettegéssel, görcsökkel, szorongással, paranoiával, depresszióval, halálvággyal. 

Pedig holnap csak vezetnem kell. 

Jól.

Álmomban az oktatómmal kavartam.. 

Ez mit jelenthet? :D

Holnap bemegyek a városba, körbenézek. Bár az egyetlen dolog, amire most vágyom, az antikvár könyv. Lehetőleg sok! :)

Kétszáz forintért vettem ilyeneket mint Francoise Sagan - Jó reggelt, búbánat! és Szereti Brahmsot? vagy Henri-Pierre Roché, illetve az összes Szilvásim. 

Antikváriumba akarok menni. Kell.

Mikor a kommentjeitekre válaszolok, minden alkalommal először a kilépés gombra kattintok, így kezdhetem elölről az egészet...

Oktatónak ma írtam egy kevésbé kedves hangú levelet, reagáljon már valamit, elfoglalt, nem jó, nem működik az autó, vagy akármit, bármit. Nem sokkal később válaszolt is. Ezen a héten nem jó neki. Majd következő héten. 22.-e előtt legalább 6-7 órát terveztem, 3 ha összejön; az maximum 6 db levezetett pótóra. Szerintem ennyi kell, míg újra minden az eszembe jut. Nagyon örülök, ennyit a terveimről. Nem tudom lesz-e egyáltalán valami ebből a január eleji vizsgából. Basszus. 

Tervezek, más meg végez (a terveimmel). Most már végképp el fogok felejteni mindent, ami a forgalomban eddig ment, vagy valamennyire ment. A vizsga után, amilyen gyorsan csak lehet, le akartam lépni. Lehet vissza se jövök. Erre lehet, az egész januárt itt kell töltenem.  A picsába...

Múlt kedden, - még a hazautazásom előtti napon-, elvittük orvoshoz a gyerekeket. Ez egy komplexum: orvosi rendelő, éjszakai ügyelettel, gyógyszertár, és Fressnapf-szerű bolt bevásárláshoz. 

Szerencsénkre kértünk időpontot, így nem kellett túl sokat várni. Kicsit nyavalyogtak a hordozóban, mikor beültem velük a kocsiba, de az utazás nem tartott sokáig, gyorsan odaértünk, ahol az újabb döbbenet érte őket. A mellettünk lévő lány ölében egy ketrecben tengerimalacok voltak. Ilyen döbbent arcot és teljesen kikerekedett szemeket még soha nem láttam. Az egész szemük teljesen fekete volt, ráfejlődtek a hordozó réseire, emelgették a tappancsaikat: az az az ott, az meg mi a sz..r???

A doktornőtől odavoltunk, meg egy kicsit vissza is. A kölykök se féltek egyáltalán, pedig még oltást is kaptak, de azután is csak a sztetoszkópjával játszottak, körbenéztek a rendelőben, ami mellesleg olyan tiszta volt, hogy én is felfeküdnék az asztalára gond nélkül. Sokkal rosszabbra számítottunk, de nagyon jól viselkedtek.

Fiúcska 3,2, lányka 2,3 kg. Ezen eléggé meglepődtünk, nem gondoltuk, hogy már ilyen nehezek. Egyébként rendben vannak. Négy hét múlva újra oltást kell kapniuk, és védettek lesznek egy évre. 

De! Max golyói már akkorák voltak, hogy a kérdésünkre, miszerint sürgős lenne-e a kasztrálás, a doktornő olyan lelkesen bólogatott, hogy jobbnak láttuk az azonnal időpontkérést. Így végiggondolva 1-2 héten múlhatott, h még nem jelölte körbe az egész lakást. Kaptak kombinált szert is, ami mindenre jó, féreg, bolha és egyebek ellen is. Nem értettem azért mindent olyan jól. Ezt félévente kell ismételni. 

Fiacskánk  nagy napja ma jött el! Reggel kellett bevinni a rendelőbe és kettőkor lehetett érte menni. Vért is vettek tőle, aminek nem lett teljesen jó az eredménye, ez a műtétet nem akadályozta ugyan, de januárban megint meg kell ismételni, minden rendben van-e vele. Az orvos megnyugtatta, de azért aggódok kicsit.  Kapott egy chipet is, ennek nagyon nem örültem, nem igazán tudom megmagyarázni miért, talán mert nem akartam, h még többet szenvedjen, illetve nem tudom, milyen egyéb dolgokra lehet ezt még felhasználni. Kapott útlevelet is, illetve veszettség elleni oltást, így már ki lehet vinni az országból engedéllyel, 21 nap múlva. Bár ez 11 nap múlva mindenképp megtörténik, a teljesen illegális kishúgával együtt. Már háromszor átutaztak három országon, remélem nem pont most lesz belőle baj. Az orvos és az asszisztens is megdicsérte, hogy milyen bátor és ügyes volt, nem harapott, nem fújt, nem karmolt,  pedig mennyi mindenen átment. 

Láttam szegénykémet skype-on. Bújt nagyon, máskor meg alig lehet odacsábítani, csak ha ő is akarja. Szédelgett, feküdt. Lányka nyomult volna, hogy játsszanak, de erre még várnia kell. Remélem holnapra már jobban lesz. Még kontrollra is vissza kell vinni pénteken. 

'Nincsilány'-ra még várunk, hogy elkapja a szerelmi láz.. az ő tortúrája csak ezután jön. Gondolom ő is megkapja ezeket, de ettől a billogtól akkor is ki vagyok akadva. Ha nem vinnénk ki az országból rendszeresen, egyáltalán nem lenne rá szükség, de hát ez van, szegény babáim. 

Csak éljenek sokáig!

Megrendeltem a jegyet jövő vasárnapra Bécsbe. Nincs visszaút. 

Jól összevesztünk a múlt héten emiatt (is), nem akartam addig, míg nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán elmegyek. De ezek énekelnek karácsonykor b..meg! Döbbenet! Mi nem éneklünk,nálunk hangulat sincs, csak eszünk, ajándékozunk, és tévét nézünk (én nem!). Aztán megint eszünk.. és megint.

De ettől az énekléstől igencsak kellemetlenül érzem magam..

Másik, talán nagyobb probléma, mit ajándékozzak nekik. Papa-mama-két lány, 22-24 évesek. Mindenük megvan, pedig nem is gazdagok. A mindennapjaikba nem látok bele igazán, az a pár nap amit eddig ott töltöttem, nem fedi le ezt. Rémtörténet anyukáról, amit a saját gyerekeitől hallottam: a legnagyobb félelmük, ha elmennek valahová, hogy mit vegyenek az anyjuknak ajándékba; ő egyrészt igényli az ajándékot, másrészt rendkívül kritikus, szóval vegyél is valamit, de nem mindegy mit.

A lányok meg jól el vannak nyalva. Nekem van 6 táskám, nekik 25. Rengeteg dolgot vásárolnak, cipők hegyekben, nem tudom, tudnak e örülni egyáltalán bárminek hosszabban. Egyébként sem vagyok túl kreatív, de nekik.. Halvány fogalmam sincs.

Valaki? Ötletek?

Most már kezdek aggódni. Már egy héttel a hazajövetelem előtt írtam az oktatómnak, hogy jövök, és már pénteken és/ szombaton mennék vezetni. Erre még válaszolt: majd felhív, de nem jó a telefonja egyelőre, de addig megoldódik. Gondoltam ok, de nincs szükségem a telefonjára egy időpont lebeszéléséhez. 

Azóta egyáltalán nem írt. Csütörtök esti levelemben kértem, ne pénteken, mert még nagyon kész vagyok az utazástól, de a szombat jó  lenne már. Péntek reggel elolvasta, válasz nincs. Szombat este újabb levél, ezen a héten nekem bármikor jó, csak mondjon időt. Vasárnap délelőtt elolvasta. Válasz semmi. 

Semmi. Jövő hét vasárnap elvileg (ez külön posztot érdemelne, miért ez a szó, és miért nem rendeltem meg a jegyet, és miért érzem úgy, h nem kellene..) elutazok. Azt hittem addig levezethetek 10-12 plusz órát, két ünnep közt talán még 4-et, majd januárban még egyszer a vizsga előtti napon. Majd vizsga, és lesz, ami lesz. 

De ezek a tervek felborulni látszanak.. 

Kézilabda-világbajnokság, első csoportmeccs..

Szomorú, mennyire nem kíváncsi erre senki.. Alig vannak a nézőtéren. :(

A magyar himnusztól mindig könnyes lesz a szemem. 

Amikor a zsúfolt vonaton előveszed az épp aktuális könyved és kis híján kipottyan a "könyvjelző": egy tisztasági betét védőfóliája.. 

Jól van na, eddig mindig a fürdőben olvastam.. 

:D :D :D

Ma reggel sikerült viszonylag korán felkelni kisfiamnak köszönhetően, aki ki tudja miért, de állandóan nyávog, ha ébren van. Nem beteg, mert nem tűnik annak. Szerintem unatkozik. 

Beengedtem a bácsikat fúrni az erkélyre, délre ígérték magukat, de már 10-kor itt voltak. Szóltak pár szót, nem sokat, megúsztam ezt is.

Egész jó kedvem kerekedett már napközben is, délután/estefelé beszéltünk Anyuval meg Tesómmal, egész összeszedettem adtam elő a karácsonyt, hogy én akkor 22-én elutaznék Ausztriába. (Ő a kölykökkel előző nap érkezik, ha minden igaz.) Anyu viszonylag jól reagált, bár még biztos kapok otthon pár célzást, meg szomorú fejet.

Arra is jól esett rájönni, hogy csak 18 napot lennénk külön egymástól, bár január elején a vizsga miatt nem tudok visszautazni vele, ami újabb sucks a vonaton kb. másfél héttel később. Ha 3-án (?) sikerülne (?) is a vizsga, az a jó kis 4 nap, míg a hatóság egyáltalán igazolást ad arról, h elmehetek jogosítványt csináltatni, le csak ezután tudok lépni. 15-én van a születésnapja, addigra remélem odaérek egyáltalán.

Ami még kellemes (a 16-18 órás horrorutak után mindenképp), hogy már-már villámgyorsan Bécsbe érhetek. Elindulok az első vonattal otthonról 11-kor, és ez összesen 3 járműtől függ, de este 6-kor Bécsben leszek. 7 óra, szinte semmi. Értem jön, és még másfél óra kocsival, de ez akkor sem tűnik olyan kilátástalanul rossznak. Majd ha már ott leszek... Kedvenc antikváriumomban vennem kell egy jó kis (igazi!) könyvet az útra..

Most épp visszaszomorodok, szerdán megint el kell mennem..

Tegnap délután voltunk a Stilbruchban, ahol mindenféle használt dolgok vannak a bútoroktól kezdve a könyveken át egészen a ruhákig. Találtam egy szerintem k.jó táskát 4 euróért, olívazöld, hosszúkás, karon hordható. Két-két pulcsi, ing, mellény 5-6 euróért. Az egyik pulcsi S.Oliver, az ing Zara, a mellény Esprit.. azt hiszem jó dolgokat sikerült szerezni, bár márkákkal kapcsolatban nem vagyok túlművelve. Ha van is márkás holmim, mind turkálós. 

Este jól beboroztunk, majd még 1 üveg forraltat is ráküldtünk, és Singstart játszottunk. Nem bírtam elaludni kb. 4-ig, részegen nagyon kellemes éberen forgolódni..

Ma végre befejeztük mindazt, amit négy hétre elterveztünk. A nagy polcokat a  nappaliban úgy megerősítette, hogy szerintem már le se tudjuk szedni többé. A kisebbeket a hálóban ennyire nem kellett, de ott is ügyködött kicsit. Még kedden vettünk filc dobozokat, amik szépen beleillenek a polcokba. Odáig még nem jutottunk el, mi is fog belekerülni pontosan..

Úgy gondolja, hogy most nyertünk egy csomó helyet, de amíg nem szerez még egy nagy ruhásszekrényt, addig nem jutunk előbbre.. Nincs sok ruhám, de előbb-utóbb mégis idehordom jó részét, és már most sincs hely..

Nem volt hajlandó semmit az ágy fölé tenni, mert rá fog esni.. Képekre azért mégis rá tudtam beszélni, így felszögelt pár montázst meg közöset a gyerekekről. 

Valahogy még mindig nem tetszik, de nem vagyok valami nagy lakberendező, meg egyáltalán, de akkor se tetszik.

Ma még elmegyünk elvileg vezetni, mert jövő hét péntek/szombaton otthon újra nekilendülök, ezúttal a pótóráknak, és nem akarok úgy ülni ott a kulccsal a kezemben, h most mi is következik..

Felajánlottam, h ha álmos/fáradt stb, ne menjünk, hanem csinálok neki habfürdős pancsit, de nem megyünk, csak előtte megnézi az aktuális versenyt.. sí.. erre no comment.. sí, hogy lehet azt nézni. Igen, osztrák, ez is amiatt van. :)))

Oh, most bejött, megyünk, tényleg, meglátjuk, most mit szúrok el..