Azt hiszem, jól kiszúrtam magammal ezzel a számlálóval, látnom kellett mennyi van még, és most hogy szembesültem vele, csak kiborultam, és még inkább szorongok. Ez a pálma nem nő teher alatt, csak meghajlik, és eltörik. Ahogy M mondta van egy kis gondom a dühkezeléssel, tesóm szerint május végére "Bridezilla" leszek, hát nem édesek?

Egy ideje már keressük a dalokat. Igen, arra a napra. Mindkettőnknek tetszenie kell, a magyar szövegű M miatt egyáltalán nem játszik, és még nem jutottunk dűlőre. 

Nagyon kíváncsi lennék, ti mit választottatok/ mit választanátok, és miért?

Van egy ehhez kapcsolódó történetem is. M húga megkérdezte - nem is kétlem, jó szándék vezette - akarjuk-e, hogy a kis kórusa énekeljen. Ő ugyanis énekel, klasszikus zenét, és az ő polgári esküvőjükön az egyik lány dalolt. Feltűnt a lány a sarokban mikor bementünk a terembe, de nem gondoltam semmire, azt hittem segít a ceremónia lebonyolításában, behozza a pezsgőt, akármi. Ezért amikor első alkalommal felvisított egy áriát nagyjából másfél méterre a hátam mögött, azt hittem eldobom a táskámat. :D Enyhén szólva is váratlanul ért, és sajnos a legkevésbé sem tetszett. Elújságoltam M-nek is, és ő az anyjukat sejti emögött, ő a nagy operarajongó, az esküvőről meg mindig vannak elképzelései (tudjátok jelentéktelen apróságoknak a nagy feneket kerítés), és a húga meg is érvelte, hogy az élőzene az igazi. Na igen, ha az ember azt akarja, és igen élő lenne a legjobb, de a Queen-ből már csak két tag játszik, úgy meg nem az igazi az I was born to love you. 

Udvariasan hárítottam, M sem szeretné szerencsére, a hárítást is kedvesen "rám bízta". Tartok viszont tőle, hogy március elején egy nagyobb nyomás alá kerülünk emiatt (is). Rendezünk egy egyhetes, két országos ámokfutást, és elintézünk mindent, amihez mindenképpen ketten kellünk. M szerint nem szabad egyedül hagynom őt a szüleivel, egyszerre kell vécére is mennünk, mert ő a gyengébb, és ha lemarad a hordától, elveszett. :D 

Tőlem nem idegenek a klasszikus, régi romantikus dalok, szeretem őket, egy ideje válogatok, és nem tudom nem elbőgni magam, ahogy elképzelem a bevonulásunkat. Úgyis csak annyit értek az egészből, már a tavalyinál is teljesen elvesztem, kínos lesz, ha nem tudom, mikor kell igent mondani. :D

Az mennyire gáz, hogy

Ma olyan vagyok, mint a mosott sz.., egy egész órát sikerült aludni, mielőtt csörgött a vekker, hogy M-nek szendvicseket készítsek az útra. Már 5-re a reptéren akart lenni, félt, nehogy a reggeli  csúcsban (a rengeteg 6-6.30 között induló gépre gondolok) lekéssék esetleg, nem kicsit fontos ez az út. Elaludni egyébként a vadul cikázó gondolataim miatt nem bírtam, nehezen viselem ezeket az utakat, repülnek össze-vissza, autóznak, minden ügyfelet meglátogatnak az országban, négynapos maraton, túl sok lehetőség egy balesetre, bármire. Azt mondta az egyik kollégája, aki már volt Svédországban, hogy sok a lakatlanság miatt lefedetlen hely, időnként elfogy a térerő. Ez bizonyítottnak is láttam, mert a "leszálltunk, jól vagyok, szeretlek"smst hétszer(!!!) kaptam meg. 

Ráadásul úgy néz ki szeptember után megint (!!!) megjön, most igazából, és majd szétszakadok, annyira fáj mindenem, alig tudok hason feküdni, elaludni meg csak úgy megy, mire nagy nehezen sikerült felvenni egy pózt, és a fáradságtól bekómálni, már fél 3 volt.  Utána visszakómáztam még persze, de csak szürreális, rossz álmaim voltak, nem segített túl sokat.

Nem tudok ilyenkor szabadulni a rossz gondolatoktól, és aggódok sokat. Nem jó. Ez így is marad csütörtök késő estig. :(

Apunak egy hétvégi forduló (amit nem nézhetett!) elég volt, hogy kiadja a parancsot: kiegészítő csomagot megrendelni. Na igen, de le lesz rólam szedve a keresztvíz, ahogy mifelénk mondják, ha odaér az első számla. ("Mer a zinternet az nagyon fontos!" - egy visszatérő frázisa.) 

Apropó keresztvíz, ma hamvazószerda (nem divatból házasodunk templomban, bizonyos dolgokat mindketten betartunk) van, és eléggé kínban vagyok, mit egyek, nem is tűnt fel, hogy a húsfélék mindenhol ott vannak. 

Az asszociációs sort továbbfolytatva, apropó templom. Azt tudjátok, hogy egy faluból származom, és az emberek ott enyhén szólva sajátosak. Hatalmas felhördülést keltett a mi esküvőnk, mert valami roppant pofátlan módon, nekiálltunk 1 évvel előtte, és leszerveztük a papot, vele a napot, elkezdtük a papírjainkat intézni, és kibéreltük a termet (azt is számításba kellett venni, hogy nem túl gyakran vagyok otthon, együtt meg még ritkábban).

Több dologgal is beleléptünk pár ember lelkivilágába: 1. A pontos nappal, mert érdekes módon mindenkinek épp az a szombat kellett volna (Eredetileg áprilist akartunk, épp emiatt, h ne a legnépszerűbb esküvős hónapban csináljuk, de ezt családi okokból el kellett halasztani.) Többen  is megállították a faluban anyukámat, sőt még keresztanyámat is a csodálkozó kérdéssel, hogy tényleg férjhez megyek-e, és tényleg akkor. Nem basszus, viccből foglalunk le dolgokat. 2. A hellyel. Nálunk 2 lehetőség van, egy nagyobb és egy kisebb, és ha egy már foglalt, akkor a falu vezetősége nem tud több asztalt, széket, stb. biztosítani még egy ilyen rendezvényre. Vagyis egy nap, egy lagzi. Nem mintha ez egy vadonatúj információ lenne.

Mi voltunk a gyorsabbak, az előrelátóbbak, és időben elkezdtük szervezni, legalábbis az én szememben. A többi templomba járó, keresztény ember, nem is idegenek ráadásul, pedig olyan felháborodással, és utálattal reagált erre, amire nem voltam felkészülve. Anyukám néha elejt ezt-azt, ki miket mondott ránk, mert természetesen a hátunk mögött elhangzottak is visszajutnak, mondom ez egy falu. A tegnapi viszont a szokásosnál is jobban felkavart, és nem tudom kiverni a fejemből, tudom, csak vihar egy pohár vízben, de rosszul esett. 

Anya kárörvendően meséli (ő nem ilyen, ezért is csodálkoztam), x-ék lemondták az esküvőt. Naivan kérdezem, ez miért tölti el ilyen elégtétellel, és akkor kibökte: ők hordtak le minket a legjobban, mi lefoglaltuk az ő napjukat, mert ők ezt akarták, és miattunk nem lehet akkor tartani, ami nekik nagyon fontos, mert faszom nem tudom. Meg különben is miért flancolunk, hogy két országban is tartunk esküvőt, miért nem megyünk egyszerűen oda, és házasodunk ott, itt csak lefoglaljuk az időpontot. (Sokkal több rokonom van, nagyszüleim csak nekem vannak, még épp tudnak járni, persze belevágom őket egy kocsiba, h utazzanak 6 vagy még sokkal több órát, és esélyem se legyen meghatódni a saját esküvőmön, németül nem fog menni - nem is értem mit magyarázkodok magamban, nagyon felmérgelt az igazságtalanság, miért a mi hibánk, hogy előre gondolkodtunk, ők meg nem)

Ez egy nem egyedi eset, a hangnem is viszonylag tipikus nálunk, ezért nem éreztem magam ott sosem jól, amikor kimégy az utcára, préda leszel, bárki megállít, faggatni próbál az életedről, a családodról. A neked fájó dolgokba markolóval vájnak bele, az a kedves aki "beszélget", és az nem én vagyok. Úgy tűnik most több család haragjával, és rossz kívánságaival a nyakunkban kell tető alá hoznunk a mi nagy napunkat. 

Egy tucat ember imádkozik (mondom templomba járók!) majd, hogy szakadjon az eső, vagy betegedjek meg, vagy törjön el a lábam? És ugyanennyi lesz kárörvendően elégedett, ha valami hasonló megtörténik?

Tegnap egy kíváncsi pillanatomban elkezdtem nézelődni Bordeaux-ban szállások után. Ez elindított egy lavinát nálunk, így az estét a júniusi "nászút" megtervezésével töltöttük, mint kiderült nem is volt ez túl korai. Nagyon meg kellett erőltetnünk magunkat, igen csak tele van már minden. Megnéztem, és ezen a héten még 3 másik meccs (EB, tudjátok) is lesz a városban, szóval érthető. Mondjuk, ha az osztrákok még mindig nem kaptak értesítőt a jegyekről, akkor nem értem, hogy lehetnek már annyian ott, bár a többi hat országból érkezők is tudhatják már utazhatnak-e vagy sem, ha mi  magyarok már igen.

Négy napra találtunk egy viszonylag központi hotelt, ez persze mindig lutri, hogy fog kinézni, de hátha. Túlságosan drága se volt, így még nagyobb az esély egy hogy is mondjam, kevésbé kívánatos szobára. Majd következik két éjszaka a tengernél, a hely neve Soulac-sur-Mer, nem vagyok egy fürdőző típus(értsd.: nyilvánosan nem vetkőzöm, na meg a bikini szóba se jöhet), majd meglátjuk; lehet megint orkánszerű szél és vihar vár minket, mint tavaly Hollandiában. Ezután ismét vissza Bordeaux-ba, ahol reméljük meg tudjuk nézni ami addig kimaradt, illetve a következő csoportkört, nem akartunk aznap utazni, és lemaradni a meccsekről. Minket érdekel, na. :D 

(Kíváncsian várom M szüleinek arckifejezését, ha elmeséljük, hogy nászutat csináltunk egy focimeccsből. :D Enyhén szólva se értik ezt a kedvtelésünket egyébként se.)

A gondot úgy néz ki a repülőjáratok kiválasztása jelenti. Közvetlen nincs, M mindenképp Amszterdamon keresztül repülne, szívesen kihagyná a Charles de Gaulle-t, mert szerinte eltévedünk a picsába. Nem enyhén sikoltottunk fel, mikor kidobta a végösszeget. Az első nyaralásunk volt kicsivel több, mint most csak a repülőjegyek; jó, hogy egyből nyolcat veszünk, ha belegondolunk, de akkor is nagyon sok. Minimum másfél órát töltöttünk a lehetséges alternatívák keresésével, de nem jutottunk előrébb. A németeknél, meg azt hiszem általában a nyugati országokban, sőt az utóbbi időben már otthon is nem a nyaralás a kérdés, csak a hová. Ez is egyfajta státuszszimbólum. Na ebben én nem vagyok hajlandó részt venni, menjünk, ok (tőlem maradhatnánk is otthon, és megpróbálhatnánk visszajönni az esküvő utáni mínuszból), de azért elszórni nem kéne a pénzt, pláne, hogy nem én keresem, talán nem is lehetne más véleményem.

Viszont meg kellene venni nem túl sok idő múlva. Újabb nehézség, minden költségellenőrzésem és spórolásom dacára nagyobb összegek kiadására vagyunk kényszerítve, akármit is csinálok, és ha összejönne egy olcsóbb jegy, még akkor se kevés, de ha sokáig halogatjuk, csak még drágább lesz. Ahogy M mondta: egy biztos, olcsóbb nem lesz. Ma találni véltem egy olyan verziót, ami párizsi átszállást kínál,  2 óra 20 illetve 30 perceset. Ennek az ára már elfogadhatóbb.

Aki ismeri a repteret esetleg, elég ennyi idő az átszállásra, vagy még így is simán lekéshetjük? Most induljunk ki abból a szerencsés alapesetből, hogy nem késett az első gép fél/1 órát.

Amin már most eléggé aggódunk, az a nyelv. Nyilván egyikünk se beszél franciául, M angolul igen, én azt se, az olasszal nem jutottam túl messzire, ott meg az se segítene túl sokat, hiába hasonlít. Több helyről is hallottuk, hogy a franciák nem hajlandóak angolul beszélni, pedig tudnak, de akkor mit csináljunk? Gyorstalpalóval nem hinném, h túl messzire jutunk egy ilyen nehéz nyelvben. Tapasztalat valaki?

Nem vagyok egy gyakorlott utazó, pláne nem repülővel, eddig csak a Budapest oda-vissza volt meg párszor, de persze nagyon jó, hogy ezt így megtesszük, hogy megtehetjük, és biztosan csodás lesz bezuhanni a tök mindegy milyen szállodai szoba ágyára a dupla repülés után meg minden, de mégis aggódok kicsit; tudom, idegeskedhetnék az esküvő miatt is, de azt utána sokáig abba se tudom hagyni, inkább el se kezdem.

M-nek ilyen vad ötletei voltak még: menjünk kocsival, mert még az se kerül annyiba, mint a repjegyek. Na igen, 1400 km. Talán az kicsit sok, ha 1000 után 2 napig agyhalottak vagyunk, akkor jó indítása lenne a nyaralásnak. Vagy a másik: elvezet Amszterdamig (az is majdnem 500 km), kocsi marad, mi repülünk tovább. Ezek hogy is mondjam, csak félig lelkesítettek, de azt is mondhatnám, butaságnak tartom.

Ma elment Franciaországba, pontosabban épp indulófélben van, 2 nap alatt négyszer repül, nem örülök, majd ha hazajön, feldobom ezt a "mégis inkább Párizsban szálljunk át, mert sokkal kevesebbe kerül, legalábbis én úgy láttam" verziót. Szerinte a főnöke rémült arcot vágott, mikor azt hitte nekik is ott kell átszállniuk, és hatalmas volt a megkönnyebbülés, hogy mégsem. Most mi legyen? Kiderül.

Emberek, akik a pár hónapos/ egy-két éves kisfiú képe alá ilyeneket írnak:

"Jaj, milyen kis pasi!" vagy

"Nemsokára retteghetnek a lányos anyák."

Meg további hasonló baromságok, vagy a közhelyparádé(Nemsokára szaladhattok utána, csak győzzétek! stb. stb.), nem is tudom, melyik a rosszabb. A fb. üzenőfalam hemzseg a babáktól, és mivel a fél falu bejelölt, én meg azok felét kénytelen voltam visszajelölni, olyanokat látok, olvasok, hogy néha égnek áll a hajam. De ez még nem az a kategória amit letiltok, oda az önjelölt politikusok, menekültgyűlölők, testépítő motivációs fotókat posztolók - esetleg akiből elegem lett - kerülnek.

Amikor már reggel 9-kor magammal beszélgetek, hangosan, és még a két macska se lehet a mentségem, mert békésen durmolnak pár méterre. De legalább felkeltem reggel, ezt még 3 óra alvás után is tudta az agyam, M elmegy, és el kell búcsúzzak, és kihasználva az alkalmat - ki tudja mikor adódik ilyen, ébren is maradtam (végre).

Apukám kiakadt, mert a kedves szolgáltató kikapta az otthoni tévécsomagból az Eurosport2-t. Az a mindene, foci ugye, érthető. Ehelytt a drágák kreáltak egy minicsomagot, amit szintén megrendelhetsz kiegészítőként, hát nem nagyszerű? Miután beléptem arra is rájöttem, hogy "elavultak" a szolgáltatásaink, már a hűségidőnk se hosszabbítható. Még jó, h decemberben telefonon beszéltem valakivel tőlük, hogy hangolja össze mindet, addig a 2 éveink össze-vissza kezdődtek, persze minden ok, a nagy lófaszt, már bocsánat. 

Most bezzeg csak bizonyos csomagokat enged változtatni, csak a k. drágákra természetesen, és ki az a nemnormális, aki a nagy ide-oda kattintgatás közben szépen megrendelt valamit? Na ki? Bizony én. Most azt se tudom egyáltalán mit sikerült, ezt de meg fogják köszönni nekem. Naná többe kerül, mindig az az első kérdés, mennyi; huh jajj nekem. Az egészet onnan vettem, észre, hogy később kiírta: már folyamatban a szolgáltatás-váltás. És a sportcsatorna még benne sincs. :(

Így dőlnek el a dolgok: Bordeaux-ba megyünk nászútra (Mindenesetre az 1.0). Az UEFA emailje ébresztett: megvan a két jegy az osztrák-magyar meccsre. :) Kicsit olyan érzés, mintha nyertem volna. :)

M még nem kapott semmi értesítést, lehet a végén 4 jegyünk is lesz. Csak ennyit válaszolt az üzenetemre: Franciaországba megyünk :)

Öt év után először M kipróbálta a német biztosítását, és - a biztosítási kártyával ellentétben - működik is. Meglepetésére kiírta az orvos 3 napra, ezért csak ma ment dolgozni. Egy hetet is kaphatott volna, de azt már túlzásnak érezte, mindenesetre megnyugtat minket a tény is, ha beteg, vagy bármi van, nagyobb gond nélkül itthon maradhat. Tegnap délután elmentünk bevásárolni, de ezen kívül otthon volt, sőt ágyban feküdt, és aludt. Ráfért, szívesen ápolgattam, nem is olyan nehéz, nem hisztizik, csak egyetlen dologban, ezek pedig a gyógyszerek. Valamiért nem tanult meg tablettát lenyelni, és azt a nyávogást, cirkuszt, míg sikerült valamit beleerőltetnem. A köptető nyilvánvalóan csak még betegebbé teszi, ezért egy láncdohányos krákogását néha köpködését hallgattam éjszaka, mert azt ő be nem veszi.  Khm. Azt hiszem mégse cserélték el a kórházban, vannak felvillanó tulajdonságmorzsái anyából, ő tud mindent jobban, és teljes meggyőződéssel állít baromságokat, amit a tévében hallott.

Csináltam neki mára teát, ne a bubis vizet igya munkában, ha még fájogat a torka. Készítettem neki elő üveget is, szava nem lehet, hogy nem talál reggel valamit. :D Itt az ásványvíz csak az lehet, ami egy korty öt böfi erősségű, szerencsére lehet kapni enyhébbet, különben egyfolytában be lenne durranva a torkom.

Sajnos felvettem egy nagyon rossz ritmust az utóbbi napokban, aludtam vele, ameddig csak bírt, mert ha kikelek az ágyból, mindig felébred, akármi is van. Tegnap délben keltünk fel, ő el is aludt éjfél előtt, nekem viszont napok óta csak 4 körül megy, teljesen felfordult velem minden. Utálom ezt, mindig is nehezen kelek fel korán, de most a közérzetem is teljesen elromlott. Az is belejátszik nyilván, hogy össze-vissza vérzek, és nagyon nehezemre esik, nem pánikolni. Tudom ezek minek a következményei, volt már ilyen, csak néha már-már elhiszem, hogy javulgat, aztán mégse. Az utóbbi pár hétben nem volt olyan nap, hogy valamelyikünk ne említette volna meg a gyereket, és ha majd lesz ezt csináljuk. (M: Ez a puzzle, ha befejezzük, jó lesz a gyerekszobába, szép színes, és állatos, biztos tetszene neki. És ne olvadjak el ilyenektől?!) Nehéz nem befordulni egy-egy nem várt dolog megjelenésekor.

Ami még megőrjít ebben a lakásban azon kívül, hogy kicsi, és már nem férünk el, az a penész. Reggelente folyik a víz az ablakokon, havonta le kell fújjam legalább a környékén, és nem egy kicsit kell elképzelni. Ide nem jöhet egy baba. A lakásszövetkezet embere is volt itt, szellőztessek (tényleg?), tartsak egyenlő hőmérsékletet, figyeljem a nedvességszint-számlálót (van ennek rendes neve?) ne legyen több 55-nél, különben nincs mit tenni, régi építésű, ez ilyen. Ja, jó. Most is úszok a penész elleni szer szagában és minden ablak nyitva van mert fulladozok (helló asztma!) olyan erős. Van egy kis gépünk, ami szívja a vizet, elég gyorsan megtelik, viszi az áramot, de közben fűtök, és odakint esik, tehát még csak esélyem sincs az 55-re, helyette 70, és pirosan villog, hogy penészveszély. Nem mondod?! Mostam is, és ma az eső, tegnap az orkánszerű szél (és eső) miatt nem teregethettem ott ki, ettől még nagyobb a nedvesség a nappaliban. Ötlete valakinek?

Közben vannak mindenféle esküvős dolgok is, pl. elvileg a vacsorát már megrendeltem, vegetáriánus is, meg gluténmentes meg ami még kell; a tortát is kitaláltam, milyen ízű, melyik íz legyen a melyik mentes stb. Úgy néz ki találtam egy németül is beszélő ceremóniamestert, menetközben rájöttem, nem tudom terelgetni a népet két nyelven, ha nem akarok folyton egy mikrofont szorongatni, vagy kiabálni, arról már ne is beszéljünk, ha ott se vagyok.

Még mindig elég dagadt vagyok, ez megnehezíti a ruhakérdést, ami Damoklész kardjaként lebeg felettem, az idő meg halad. Nem ez a kedvenc részem. 

Nagyon nehezen, és félve fogadom el, hogy ez valóban megtörténik, az utolsó reggelig kételkedni fogok, azt hiszem. Ne értsetek félre, nem M a kételkedés oka, az se kérdés, akarok-e a felesége lenni, ezekben 100%-ig biztos vagyok. Csak ez a mi van, ha addig még történik valami, olyan messze van és mégis olyan közel. Maga a tény is hihetetlen, engem feleségül vesz valaki, nekem esküvőm lesz. Én leszek az, ott középen.

Meg ez a rengeteg intéznivaló, a családi állapot igazolásom elvileg már készül, amit majd jól lefordíttatunk a születési anyakönyvi kivonatommal együtt, és benyújtjuk az összes többi papírral, remélem nem találnak ki újat addig. 

Szinte biztos vagyok benne, több olyan dolog is van, amire még csak nem is gondoltam, eszembe se jutott, pedig tök egyértelmű. Tippeljünk, mi lesz az?!

Még vasárnap belekezdtünk egy puzzle-be, de úgy tűnik ez nem az én sportom. Azt viszont látni kellett volna, a két macska milyen lelkesen ugrott neki a válogatásnak. :D Hétfőn még ezen munkálkodtunk, de azóta hozzá se nyúltunk, időnk se lett volna rá, mert azt mindig csak ketten csináljuk. 

Kedden az új Star Wars filmet láttuk, moziban ráadásul, nagyon sok éve nem voltam már, valahogy nem vagyok az a mozizós; M szerette volna, részemről nem volt különösebb akadálya azon kívül, hogy nem vágtam a sztorit teljesen. Ezért végignéztük mind a 6 eddigi filmet. Meg ha már így benne voltunk az összes Indiana Jones-t is.

Szerdán musicalen voltunk, most kapaszkodjatok meg, Az Operaház fantomjának van második része is, azt láttuk, egyszer elég is, de a kulisszák gyönyörűek voltak, és a Christine-t játszó színész/énekesnő is jól énekel még mindig, de ennyi.

Csütörtökön megint elmentünk az ékszerészhez, és megrendeltük a gyűrűinket. A kutyusa már régi ismerősökként üdvözölt minket, meg kell zabálni; megint úgy éreztem, szeretnék egy kutyát (is). A próbaverziókat még hordjuk, de csak itthon. Nagyjából 3 hét míg elkészülnek, talán 4. Egy próbára még el kell mennünk, azután már csak a gravírozás hiányzik, és kész is.

*

Amikor pénteken M hazaért a munkából, alig állt a lábán. Ilyet még soha nem láttam tőle, ki is derült nem sokkal később, hogy elég magas a láza, megteáztattam, begyógyszereztem, és mély álomba zuhant. Pár óra múlva felébredt, de a láza még magasabb lett. Tegnap elvileg jobban volt, de akármennyire is ellene volt, állandóan mérettem a lázát, és nem akart jobb lenni. Éjszakára végül bekötöttem kezeit-lábait vizes ruhákkal, ma már csak hőemelkedése van/volt, de egyfolytában tapogatom a homlokát, forró-e, ő meg csak pislog hálásan.

Remélem nem tüdőgyulladása van, vagy valami hasonló, mert köhögött egy kicsit, de a lázon kívül semmi más tünete nem volt. A következő hónap így is elég megerőltető lesz neki, mert két héten is ügyeletes (külön köszönet a remek beosztásért, hogy januárban egyszer se volt), majd egyik héten végig Svédországban lesz, a másikon meg 2 napot Franciaországban tölt; 6 különböző géppel röpköd nekem össze-vissza, ő még pluszban vonzza is a rossz időt, turbulenciát és hasonlókat. Nem leszek nyugodt. :( 

Szó szerint egész hétvégén ágyban volt, nem mintha rá kellett volna parancsolni; és épp most köszönte meg a törődést, hát nem cuki? Szombat reggel elmentem és bevásároltam egy halom gyümölcsöt, azóta azzal tömöm. 

*