Tegnap egy kíváncsi pillanatomban elkezdtem nézelődni Bordeaux-ban szállások után. Ez elindított egy lavinát nálunk, így az estét a júniusi "nászút" megtervezésével töltöttük, mint kiderült nem is volt ez túl korai. Nagyon meg kellett erőltetnünk magunkat, igen csak tele van már minden. Megnéztem, és ezen a héten még 3 másik meccs (EB, tudjátok) is lesz a városban, szóval érthető. Mondjuk, ha az osztrákok még mindig nem kaptak értesítőt a jegyekről, akkor nem értem, hogy lehetnek már annyian ott, bár a többi hat országból érkezők is tudhatják már utazhatnak-e vagy sem, ha mi  magyarok már igen.

Négy napra találtunk egy viszonylag központi hotelt, ez persze mindig lutri, hogy fog kinézni, de hátha. Túlságosan drága se volt, így még nagyobb az esély egy hogy is mondjam, kevésbé kívánatos szobára. Majd következik két éjszaka a tengernél, a hely neve Soulac-sur-Mer, nem vagyok egy fürdőző típus(értsd.: nyilvánosan nem vetkőzöm, na meg a bikini szóba se jöhet), majd meglátjuk; lehet megint orkánszerű szél és vihar vár minket, mint tavaly Hollandiában. Ezután ismét vissza Bordeaux-ba, ahol reméljük meg tudjuk nézni ami addig kimaradt, illetve a következő csoportkört, nem akartunk aznap utazni, és lemaradni a meccsekről. Minket érdekel, na. :D 

(Kíváncsian várom M szüleinek arckifejezését, ha elmeséljük, hogy nászutat csináltunk egy focimeccsből. :D Enyhén szólva se értik ezt a kedvtelésünket egyébként se.)

A gondot úgy néz ki a repülőjáratok kiválasztása jelenti. Közvetlen nincs, M mindenképp Amszterdamon keresztül repülne, szívesen kihagyná a Charles de Gaulle-t, mert szerinte eltévedünk a picsába. Nem enyhén sikoltottunk fel, mikor kidobta a végösszeget. Az első nyaralásunk volt kicsivel több, mint most csak a repülőjegyek; jó, hogy egyből nyolcat veszünk, ha belegondolunk, de akkor is nagyon sok. Minimum másfél órát töltöttünk a lehetséges alternatívák keresésével, de nem jutottunk előrébb. A németeknél, meg azt hiszem általában a nyugati országokban, sőt az utóbbi időben már otthon is nem a nyaralás a kérdés, csak a hová. Ez is egyfajta státuszszimbólum. Na ebben én nem vagyok hajlandó részt venni, menjünk, ok (tőlem maradhatnánk is otthon, és megpróbálhatnánk visszajönni az esküvő utáni mínuszból), de azért elszórni nem kéne a pénzt, pláne, hogy nem én keresem, talán nem is lehetne más véleményem.

Viszont meg kellene venni nem túl sok idő múlva. Újabb nehézség, minden költségellenőrzésem és spórolásom dacára nagyobb összegek kiadására vagyunk kényszerítve, akármit is csinálok, és ha összejönne egy olcsóbb jegy, még akkor se kevés, de ha sokáig halogatjuk, csak még drágább lesz. Ahogy M mondta: egy biztos, olcsóbb nem lesz. Ma találni véltem egy olyan verziót, ami párizsi átszállást kínál,  2 óra 20 illetve 30 perceset. Ennek az ára már elfogadhatóbb.

Aki ismeri a repteret esetleg, elég ennyi idő az átszállásra, vagy még így is simán lekéshetjük? Most induljunk ki abból a szerencsés alapesetből, hogy nem késett az első gép fél/1 órát.

Amin már most eléggé aggódunk, az a nyelv. Nyilván egyikünk se beszél franciául, M angolul igen, én azt se, az olasszal nem jutottam túl messzire, ott meg az se segítene túl sokat, hiába hasonlít. Több helyről is hallottuk, hogy a franciák nem hajlandóak angolul beszélni, pedig tudnak, de akkor mit csináljunk? Gyorstalpalóval nem hinném, h túl messzire jutunk egy ilyen nehéz nyelvben. Tapasztalat valaki?

Nem vagyok egy gyakorlott utazó, pláne nem repülővel, eddig csak a Budapest oda-vissza volt meg párszor, de persze nagyon jó, hogy ezt így megtesszük, hogy megtehetjük, és biztosan csodás lesz bezuhanni a tök mindegy milyen szállodai szoba ágyára a dupla repülés után meg minden, de mégis aggódok kicsit; tudom, idegeskedhetnék az esküvő miatt is, de azt utána sokáig abba se tudom hagyni, inkább el se kezdem.

M-nek ilyen vad ötletei voltak még: menjünk kocsival, mert még az se kerül annyiba, mint a repjegyek. Na igen, 1400 km. Talán az kicsit sok, ha 1000 után 2 napig agyhalottak vagyunk, akkor jó indítása lenne a nyaralásnak. Vagy a másik: elvezet Amszterdamig (az is majdnem 500 km), kocsi marad, mi repülünk tovább. Ezek hogy is mondjam, csak félig lelkesítettek, de azt is mondhatnám, butaságnak tartom.

Ma elment Franciaországba, pontosabban épp indulófélben van, 2 nap alatt négyszer repül, nem örülök, majd ha hazajön, feldobom ezt a "mégis inkább Párizsban szálljunk át, mert sokkal kevesebbe kerül, legalábbis én úgy láttam" verziót. Szerinte a főnöke rémült arcot vágott, mikor azt hitte nekik is ott kell átszállniuk, és hatalmas volt a megkönnyebbülés, hogy mégsem. Most mi legyen? Kiderül.