Unokatesóm ma reggeli levele:

"Szeretnénk meghívni benneteket február 28-án tartandó esküvőnkre, és az azt követő vacsorára. Elnézést, hogy csak most szólunk, de tegnap kaptunk időpontot."

Kellemesnek kellemes a meglepetés, csak kissé rohamtempóban kell intézkednünk. Pár perc gondolkodás után eszembe jutott, természetesen erre a hétre van beosztva ügyeletre. Csak repülővel tudjuk megoldani, pénteken oda, vasárnap vissza. De előtte még keríteni kell valakit, aki elcseréli vele azt a hetet, illetve meg kell kérni a szomszéd nénit is, hogy 3 napig odafigyelne-e kölykökre. 

Szegényeket már előre sajnálom, mert nagyon ki voltak borulva novemberben is, amikor én még nem értem vissza, ő meg elutazott, ezért egy teljes napot, és éjszakát egyedül töltöttek. Finoman szólva nem viselték jól. Amikor megjöttem olyan dühös, kis űzött vadak voltak, szóba se akartak állni velem. :(

Visszatérve az esküvőre: végül is tudtam, hogy össze akarnak házasodni, de időközben a baba is beköszönt, így azt hittem elnapolják a szülés utánra, de egy évbe zsúfoltak mindent, amit terveztek, ház átépítést, babát, esküvőt.

Hétfőn kiderül, tud-e cserélni egyáltalán, csak azután jöhet a jegyrendelés. Remélem sikerül összehozni, mert még soha nem repültünk együtt, bár négy repjegy egyben elég borsos.

A február semmiképp sem lesz unalmas: opera, barátnőm és a barátja jönnek egy hétre, ott minden, ami csak belefér, ők elég rohamtempóban gyűjtik az élményeket hozzánk képest, szerintem elkopik velük a lábam; azután kézilabdameccs, koncert, focimeccs, közös(?) repülős hazaút, avagy háromnapos miniszabi otthon esküvővel. :) 

Most azt fogjátok gondolni, hogy feleslegesen drámáztam a sütikkel, mert végül mind a három fajtából küldtem. Reggelre a meglehetősen rosszul sikerült krém végrehajtotta a feladatát, és összeragasztotta a kekszeket, vágható lett, a kókuszreszelék se potyogott le, és úgy voltam vele, hogy csak én tudom, hogy kell kinéznie. 

Az utolsó egész finom lett, még hasonlított is az otthonira, ettől tartottam a legkevésbé. A harmadiknak - almás-mákos - is jót tett az éjszaka, egész tűrhető íze lett. Reggel gyorsan feldaraboltam őket, és a nagy részét el is küldtem. 

Állítólag mindenki mindegyikből evett, többször is, és meg is dicsérték. Az igyekezetemet legalábbis. Mondjuk az én M-em elmesélte nekik, hogy egy fél napot töltöttem el ezekkel, így kénytelenek voltak jót mondani. :D

Estére szép rendet raktam, vettem egy kis tortácskát, gyertyát gyújtottam, odakészítettem az ajándékot is az asztalra. Örült mindennek, tetszett neki az óra is. Meg is volt hatva, bár ő elég könnyen meghatódik. Szóval megtettem, amit csak tudtam, hogy örömet szerezzek neki az ő napján.

Majd felöltöztünk csinosan, ez elég nagy nehézséget okozott, mert nincs nagy blézerkészletem, és abból kettőt be se tudtam gombolni, van baj, a harmadik is szűk volt, szóval, fúj, de frissen mosott volt a hajam, és ki voltam sminkelve szépen, ez a kettő így együtt, azért elég ritka, ő pedig elegáns ingbe és pulcsiba bújt, cuki volt. :) Szeretem a kérdést: melyik inget vegyem fel, már repülök is válogatni, imádom az ingeket és a nyakkendőket, rajta meg pláne. :)  

Az étterem a kikötőben van, és mint kiderült élőzenére vacsorázunk. Nagyon tetszett, a falusi gyomromnak is ízlett az étel, ami zsákbamacska volt, matjes nevű halat ettem. A készülődés, sőt még az oda-vissza út is hosszabb volt, mint az ott töltött idő, de azért jól éreztük magunkat.

Ilyenkor ébren kell maradni éjfélig (sőt előző este is, amikor elüti az óra a 0:01-et :D), hogy kiélvezhesse a szülinapját az utolsó másodpercig, ezért miután hazaértünk, még megnéztünk egy Walking Dead részt, mert az olyan romantisch. :)

Úgy oldottam meg a problémát, hogy megkértem Tesómat, küldje el a receptjét a sütinek, ami még versenyben van, vagyis már többször készítettem, és aránylag jól is sikerült. Még a sütőben van, és van még hátra ez-az, meglátjuk. Ebben van minden reményem...

10 perccel később ..

..kivettem a sütőből, elkezdem rápakolni a kiskanálnyi pudingokat, erre rájövök, hogy ez bizony nem fog belesüllyedni, mert akkora idióta voltam, hogy elfelejtettem, sütés előtt kell ezt az egészet csinálni, nem utána. A receptben nem volt így leírva, én.. már nem is találok magamra szavakat, egyszerűen elfelejtettem.

Nekidőltem a konyhaszekrénynek, és elkezdtem bőgni.

Ezt is elrontottam, mint mindent.. és már rég nem is a süteményről van szó.

Bőgtem egy darabig, majd csináltam még egy tésztát, elkészült, a mázat is rátettem, nem tudom, milyen íze van, reggel kiderül. De van még egy üres tésztám, mit tegyek vele? 

2 óra óta ezen dolgoztam, este 11-ig, az eredmény négyből egy, ami talán jó lett. Talán.

Mindjárt sírok, komolyan mondom. Kétféle sütit akartam csinálni Neki, hogy bevihesse holnap kínálgatni a munkahelyére, erre az egyiket, amit még csak nem is kell sütni, elb..m. A legfontosabb a krém, erre valami ragacsos, kocsonyaszerű takony lett belőle. Undorítóan néz ki. De egy másikat csinálni meg már egy kicsit késő, majdnem egy nap kell neki mire összeér, megpuhul, hogy szépen ferdén vágni lehessen. Nagyon jól néz ki egyébként. Nézne legalábbis, ha nem lenne most rohadt fontos, hogy jól sikerüljön, erre most lesz a legrosszabb. 

Teljesen leégetem.

A másik meg almás-mákos, de valahogy az se az igazi, bár legalább nem kocsonyás takony. :(((

Készülök, örömet akarok neki szerezni, és tessék, nekem ez így szokott sikerülni... 

Nem vagyok valami nagy sütős, és nem is akartam kockáztatni mindenféle újítással, nehogy kellemetlen helyzetbe hozzam a hiénák előtt, főleg egy munkatársa van, aki minden apróságra ráugrik, és egyfolytában azt hajtogatja. Valamennyire már megtanulta kezelni, de nem akarok én lenni a kellemetlenség okozója. 

Azért bevágtam a hűtőbe, de nincsenek nagy reményeim.

Szegény, jobbat érdemelne. Minimum olyat, akinek sikerül a sütije.. :( 

..és az opera. A Figaro házasságát választottuk végül, nemrég láttuk az Amadeust, valahogy kézenfekvő volt, meg Mozart, meg Ausztria, ő meg osztrák, ugye. Úgy gondoltuk valami félig hazaival indítunk. 

Tegnap megjöttek a jegyek. Oda és vissza is utazhatunk vele az előadásra, bármelyik közlekedési eszközre érvényesek. Ilyen van otthon is, vagy csodálkozzak továbbra is ezen a lehetőségen?

Február 3.-án lesz, várom már nagyon. :)

Kicsit gondban voltunk a helyválasztással, honnan látunk jól, honnan nem, de legközelebb - ha még lesz ilyen -, már okosabbak leszünk. Mindig kell legyen egy első.

7.-én érkezik barátnőm a barátjával, egy hétig lesznek itt, nem kicsit izgulok, mert ők nagyüzemi utazók és városnézők, ami nekünk 3-4 napos elfoglaltság, azt ők egy nap alatt lezavarják. Küldött is már egy emailt tele kérdésekkel, be is paráztam tőle azonnal, hogy nem tudom felvenni a ritmust, mert mindenkitől minden téren kevesebbet érek, mert ilyen vagyok. Szokásos félelmek, étel, takarítás, programok, vendéglátás terén, persze jó lesz, ha itt lesznek, a fiút is kedvelem az első találkozástól kezdve, de akkor is szorongok, mint már évek óta mindentől.

Egy csomagot is várok. Nem vagyok valami kreatív az ajándékozásban, egy órát rendeltem neki, remélem szép lesz, és neki is tetszeni fog. 

Holnap lesz a születésnapja, most egy fél évig megint egyidősek leszünk. :)

Este 8-ra megyünk vacsorázni, de még valahonnan szereznem kell egy tortácskát is, azzal köszöntöm fel, mikor hazaér. :) Ez a következő idők egyik feladata lesz, hogy megtanuljak tortát sütni, akármilyen egyszerűt is, de saját kezűt érdemel.

Ki kellene találni, mit vegyek fel, avagy mi az, amit egyáltalán fel tudok venni a hidegre, és a megnövekedett testemre tekintettel. 

Most jövök rá, hogy akármilyen elegánsan is akarok felöltözni, a párkát kell rávennem, mert nem hoztam el otthonról a szövetkabátomat, ami kövérebb korszakomból való. khm.

Ő mindenképp csinos lesz, ing, awww. :) 'asszem eléggé szeretem..

Várom az új tűzhelyünket. 8 és 18 óra között hozzák, valamikor. Ezzel csak az a baj, hogy addig nem tudom megcsinálni a sütiket se holnapra, hogy a szülinaposom bevihesse a munkahelyére. Valaki az elmúlt egy hetet nagyjából depressziós, nappalalvós kómában töltötte, ezért csak tegnap este döbbentem rá, hogy már azt a tejfölt is elhasználtam, amiről azt hittem a hűtőben csücsül, illetve sütésre alkalmas vajam sincs.

Két lehetőség volt, hogy mikor érkeznek, és mivel már voltam vécén (:D), marad a másik, vagyis ha kitenném a lábam 15 percre, szinte 100%, hogy ideérnének. Ezért nem mehetek át a Lidlbe bevásárolni, inkább itt ülök, és blogolok. 

Remélem valami gyönyörű, szupermodern új tűzhelyet kapunk, és majd be se tudom kapcsolni.  :D Szövetkezeti lakásban lakunk, és meghatározott dolgokat a szövetkezet cserél, vagy csináltat meg. 8 hónapig könyörögtem neki, olvassuk át a szerződést, hátha van benne valami erről, majd, majd.. Szilveszter napján találkozott a földszinti szomszéd nénivel, megemlítette neki a bajunkat, erre ő, az a szövetkezethez tartozik. :D

Január 2.-án írt egy emailt, 5-én, hétfő reggel 8:13-kor az ügyintéző telefonjára ébredtünk, nagyjából a kávéja után ez volt az első dolga szerintem. Megkérdezte milyen típusú, mi a baja, jól van, akkor kicseréljük. és ENNYI!!! Nem jött ide senki leellenőrizni igazat mondunk-e, vagy megszerelni, bármi, ehelyett hoznak egy (valószínűleg) új villanytűzhelyet.

De itt a dilemmám, hogy ilyenkor borravalót is kell vajon adni? Otthon ez nem lenne kérdés, de azért nem ennyire egyértelmű. Meg ha igen, mennyit? 20 elég?? Otthon se megy nekem ez a borravaló dolog, kifejezetten gáznak érzem, ügyetlen vagyok vele, kerültem a pincéres helyeket - a faluban ezt nem volt nehéz mondjuk-, mert mi van ha lenéz a pincér, vagy mittudomén, ha keveset adok stb. Hülye vagyok, tudom..

A lakásra visszatérve, egyelőre nem látom az előnyeit annak, hogy egy banknál lakjunk albérletben, itt ez a saját tulajdonú lakás után a legjobb lehetőség, és rengeteg dolgot elintéznek nekünk/helyettünk amellett, hogy az itteni árakhoz képest a bérleti díj is kedvező. Minden gond nélkül megengedték, hogy bejelentsünk ide engem is, a lakbért se emelték. A fent említett néni 1980 (!!!) óta lakik itt. 

Egyetlen egy gond van csak, már túlságosan is belaktuk, hova teszik az emberek a cuccaikat egy kétszobásban? 

Itt élünk ebben a fantasztikus  városban, ami tele van mindenféle kulturális lehetőséggel, és mi nem használjuk ki. Ezért eldöntöttük, hogy ez ellen tenni kell: érdekes filmeket fogunk nézni, megint megyünk musicalre (sajnos miattam a színház nem annyira jöhet szóba, bár szívem szerint egy könnyebb darabot megpróbálnék...), és ez elég váratlannak tűnhet, de elmegyünk az operába. Tegnap megnéztük a műsort, és azt sem tudtam mit válasszak.

Tény, hogy nem értek hozzá, de legalább szeretnék. Ő elég sokat ismer, mert az énekórájuk kicsit más volt, mint a miénk, nekem is rémlik általánosból ez az, meg amiről esetleg olvastam valamikor, de egyikünk se mondható műveltnek a témában.

Nem igazán tudjuk mit nézzünk meg. Operát, balettet, mindkettőt?

Ezek vannak többek között műsoron a következő hónapokban: Bohémélet, Carmen, Diótörő, Othello, Hamupipőke, Figaro házassága, Szerelmi bájital, A kis hableány, Lucia di Lammermoor stb stb.

Mit válasszunk? 

Olyan jó lesz elegánsan felöltözni. Mit vegyek fel az emberek az operába?  Pontosabban a nők, a pasikat sejtem, mindig ugyanazt, nekik minden sokkal egyszerűbb. :D

Majdnem egy egész órán át válogattam a kimosott zoknikat, és csak ketten vagyunk. El se tudom képzelni milyen ahol három hasonló korú gyerek van. 

Mióta visszajöttünk egyfolytában csak mosok. Mielőtt elmentünk dugig volt a szennyeskosár, az utazásból hazahoztunk még egyszer ennyit, plusz két hatalmas szatyor új ruhát is kaptunk ajándékként. Leginkább ő, valamint még 27 pár (!!!) zoknit. Ha valamit kapunk az anyjától, az általában sok (lásd. csokik). :)

Megkérdezett mire van szüksége a fiának, ezt egyébként kifejezetten kedvesnek találtam, sőt el is vitt vásárolni, mondjam meg mi tetszene neki, vagy nekem rajta. 

Nem kérdés, hogy iszonyatosan szeret vásárolni, másnak is, nem csak magának, kicsit féltem ránézni bármire is, nehogy megvegye. Napközben is elugrott egyszer-kétszer a bevásárlóközpontba míg ott voltunk, és valaki mindig kapott valamit. Én egy elegáns nadrágot, ami szerinte jó nekem, és bumm, tényleg; saját magam nehezen saccolom meg, hogy egy nadrág jó lesz-e mielőtt beviszem a próbafülkébe, ő meg hozott nekem egyet. Hm. 

A lényeg: annyit mondtam csak, hogy jó lenne neki egy öv, egy-két ing amihez nyakkendő van, mert az ingei és nyakkendői valahogy nem passzolnak össze, esetleg 2-3 pár zokni, mert a meglévők kezdenek megkopni. Erre kapott 3 nadrágot, 5 (!) inget, 2 nyakkendőt, ami mindenhez megy, 1-1 övet és pulcsit, valamint a már említett 27 pár zoknit. Amikor tőlünk visszaértünk, várta még egy pulcsi. Ebből egy-két dolgot a húgaitól kapott, de ezeket mind egy helyen, együtt, egyszerre, az én közreműködésemmel vettük. Láthattam, hogy működik ez náluk nagyüzemben...nagyon nagyban.

Túlzásba estek-e? :D

A krém egyetlen éjszaka alatt minőségi javulást hozott, pedig még csak kétszer használtam. :)

Motiválni akartam magam a fogadalmakra tekintettel az elkövetkező időre, és mert ajánlat volt a Lidl-ben, vettünk egy tornázós szőnyeget (mi a rendes neve? nem tudom), meg súlyzókészletet. Végre van kéz és lábsúlyom is, meg 1-1 kilós kis súlyzóim, amit jól rá tudok tépőzárazni a kezemre. Eddig fél literes palackokkal nyomtam (már amikor), ami nem lenne rossz, ha nem csúszna ki egyfolytában a kezemből, időnként el is ejtettem, valljuk be nincs valami nagy kezem.

Rátérdeltem a szőnyegre, és nem is fájt a térdem, pedig mindig fáj az is, de ez már 4-5 éves probléma, nem újdonság. A torna viszont minden testrészemen szokott, és fog is segíteni. Gerinc-hát-derék-térd, ez a szokásos fájdalomkör.

Van most már labdám is, meg dvd-m a hátizomgyakorlatokhoz, térdszorítóm. Minden, ami csak kell, csak az akarat és az elszántság hiányzik mondhatnám, de valójában ezek is megvannak, csak nehéz előhívni őket. Egyszerűen újra hozzá kell szoknom, hogy tornázom, csinálni kell, meg nem zabálni, ennyi.

Nekem se kellene a témáról könyvet írni, ha jól sejtem. Gyorsan a végére érnék a beszédnek a promóciós körúton. :D 

A mai utolsó szabadnapján elintéztük a már régóta halasztgatott hűtőszállítást. Fél évet töltött a padláson, majd megint ennyit a pincében, de kitalálta, hogy igazából csak a második 6 hónap ér, mert azóta van meg a családi autó, tehát azelőtt nem voltunk szállítóképesek. :)

Hihetetlen gyorsan ment. Egy hatalmas telep, újrahasznosításra van kitalálva, rengeteg dolgot láttunk, mindent, de mindent gyűjtenek ott, amit csak el lehet képzelni. Természetesen ez is rendkívül szervezett keretek között működik, ezt nagyon szeretem ebben a városban.

Azt mondtam már, hogy életemben csak egyszer voltam az Ikeában? Egyáltalán nem értem, mit szeretnek/szerettek benne olyan sokan. Kifejezetten rosszul éreztem magam ott, de vettünk egy tojásszeletelőt, és egy keverőtálat, nagyjából ennyi volt, ami tetszett, az a rengeteg fehér, brrr. Kitaláltam, hogy nézzük meg a másik áruházat is, meg akarok még ilyen tálat, kisebbet, rá is értünk, gondoltam talán most nem lesznek olyan sokan, ha nem is 100%-ban, de mégis tévedtem, kisebb fajta tömeg kialakult itt-ott. Erre az évre elég is lesz ebből az áruházból szerintem. :)

Ettünk spontán a Jim Blockban, én gombás (ez milyen undorítóan hangzik) hamburgert, ami valami isteni finom volt. Lehet, hogy ebből is több van, de azért elég messze van az ízvilága a Mekitől. Bár már elég sok év eltelt, mikor utoljára ott ettem, lehet változott a minőség. :D

Sajnos gyógyszertárban is jártunk, mert hetek óta fáj a jobb felkarom. Szerintem valami gyulladás miatt, mert kifejezetten lüktet is pár napja. Eddig csak ha felemeltem, de most már ha lógatom, akkor is fáj. Az (is) a baj, hogy mindig elalszom, vagy ráfekszem, vagy olyan pózokban alszok, hogy teljesen elzsibbad. Ez már korábban is volt, néha jajgatva ébredek. A biztonsági öv bekapcsolása, kabát felvétele, vagy a táskám vállra dobása a halálom egy ideje. Mindent a jobb oldalammal csinálok, gondolom elege lett. Elmondtam a lánynak a gyógyszertárban mik a tüneteim, és nagyon meglepett a voltam-e már vele orvosnál kérdéssel. Ez itt ennyire természetes lenne, hogy ha fáj, orvoshoz megyünk? Egy gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító kenőcsöt kaptam végül, remélem használ, mert már kezd ijesztő lenni, hogy az egész karom el van zsibbadva az ujjhegyeimmel bezárólag.

Annyi édesség van itthon, hogy hihetetlen. Szaloncukor hegyekben, mikuláscsomag anyukámtól, az övétől óriás mikulások, óriás Milkák, Celebré nagy dobozban, egyszóval minden órási és/vagy sok. Maradék adventi naptár, ajándékba kapott Túró Rudi, gumicukor, meg ami még itthon volt. Tényleg egy kisebb dombot lehetne építeni belőlük. Egyfolytában a szaloncukrot tolom. Ezt a fogadalmat még nem sikerült sikeresen megkezdeni, de majdcsak elfogynak a csokik egyszer. Jó megoldásnak tűnik, hogy kedden beküldjek egy adagot a munkahelyére, attól is kevesebb lesz, ők meg megkóstolhatják, mit aggatnak a magyarok a fára. :)

Egyelőre a fogadalmaimmal odáig jutottam, hogy elkezdtem németül olvasni. De így már kettőt is megtartok (vagy legalábbis belekezdtem a megtartásukba), mert maga az olvasás is egy közülük.

Belekezdtem a Romy életmű ismételt feldolgozásába is, és tegnap megnéztük a legelső filmjét, ami egy hatalmas ötvenes évekbeli giccsparádé a köbön, de mindenesetre eredeti nyelven (újabb fogadalom: németül tanulni). Mivel már nyolc könyvem is van róla németül, gondoltam összekötöm az érdeklődésemet a szükségessel, és az egyikük lesz az első idegennyelvű könyv, amit elolvasok az utolsó betűig.

Még előtte láttuk a Metropolis című 1927-es némafilmet is, az elveszett kópiákat kommentárokkal pótolták, kicsit furcsa volt, de egyúttal hihetetlen is, mennyi modern, és jövőbelátó alkotásról van szó.

Egy ideje már nézzük, de most erősen rákapcsoltunk egy hetvenes években készült magánnyomozós sorozatra, amit így a negyedik évadra egészen megszerettem, végül is ideje volt már. :) Nem tudom nálunk vetítették-e valaha, de az biztos, hogy én előtte nem ismertem. The Rockford Files a címe. 

Holnap még szabadságon van, elintézünk még dolgokat, keddtől kezdődik minden újra. 

Szerda este visszük a kölyköket az éves vizsgálatra és oltásra, ez megint nem lesz kellemes. Remélem a gyönyörű és kedves fiatal doktornő nézi meg őket. Ő nagyon tetszett nekik, még azután is érdeklődve szaglászták tavaly, hogy megmérte a lázukat (igen ott, és úgy).

M-nek 10 nap múlva születésnapja lesz, és egy darab ötletem sincs, de még egy kicsi se, mit adhatnék neki, vagy mit csináljak aznap. Elvileg elmegyünk vacsorázni este, de ez is milyen már, nekem kellene elvinnem őt. Valakinek valami ötlete?

Az előző évben elolvastam 12 könyvet, láttam 70 filmet, és összesen 5 alkalommal menstruáltam. Jó, hogy mindent leírok, ebből össze lehet rakni mi működik nálam, és mi nem.

Végignéztem a gyönyörű könyvespolcunkat, és már 40 könyvet halmoztam fel itt, ehhez jön még 29, ami németül van, szóval most azt is megfogadhatnám, addig nem veszek többet, míg ezeket mind el nem olvastam. De nem venni könyvet? Az milyen fogadalom már? Sajnos azt is be kell valljam, egy jó ideje már az olvasás se megy. Van rá igényem, de a koncentrációval már gondok vannak.

Most épp egy (több, mint 3 órás) dokumentumfilmet nézek a Queenről. Mondtam már, hogy imádom Freddie Mercuryt?

Ezt láttam 2014-ben

• Der schwarze Tod (2010)
• Lore (2012)
• A nyakörv (2005), németül
• A felolvasó (2009)
• All enclusive (2009), németül
• Lawrence von Arabien (1962)
• Bride of the Monster (1955)
• White Zombie (1932)
• Exodus (1960)
• Spartacus (1960)
• Krieg und Frieden (1956)
• Der Untergang des römischen Reichs (1964)
• Quo vadis? (1951), németül
• Ted (2012), németül
• Der fremde Sohn (2008)
• The Wrestler (2008), németül
• Nowhere boy (2009)
• Der englische Patient (1996)
• Bronxi mese (1995)
• Amit a nők igazán szeretnének (2004)
• In Bruges (Erőszakik;2008)
• Itt a vége (2013)
• Torta (2004)
• Up in the air (2009), németül
• X-files - Fight the future (1998)
• Már nem lakunk itt (2004)
• Die Zehn Gebote (1956)
• Ben Hur (1959), németül
• Robin Hood (2010), németül
• Top Secret (1984), németül
• Jeune & Jolie (2013)
• The Runaways (2010)
• Rush (2013), németül
• Wall Street (1987), németül
• Berge in Flammen (1931)
• Percy Jackson és a szörnyek tengere (2013), németül
• Nyakunkon az élet (1994)
• Gru 2 (2013)
• Gru (2010)
• Rita, a szúnyog (1966)
• Marika (1937)
• Ilyen az élet (2010)
• Egri csillagok (1968)
• Külvárosi legenda (1957)
• Vártam rád (2004)
• Női szervek (2013)
• Poirot - Az elefántok nem felejtenek (2013)
• Pain and Gain (2013)
• Jégvarázs (2013)
• Kasszandra álma (2007)
• Gia-Kifutó a semmibe (1998)
• Rozmaring (1938)
• A szerelem nem szégyen (1940)
• Repcsik (2013)
• Fiorile (1993)
• Nem vénnek való vidék (2007)
• Exférj újratöltve (2010)
• Crazy stupid love (2011)
• Családi üzelmek (2013)
• Förtelmes főnökök (2011)
• A diktátor (2012)
• A vörös grófnő (1984)
• Szállnak a darvak (1957)
• Két nap az élet (1964)
• Drive - Gázt! (2011)
• Skyfall (2012)
• A Quantum csendje (2008)
• Szeretlek benneteket (1980)
• London Boulevard (2010)
• Friedhof der Kuscheltiere (1989)