2013. szeptember 24., kedd

Gyorsan írom, míg friss az élmény.

Vezettem egy dízel Skoda Yeti-t, ilyen kis mini tank kinézete van. :D Az elindulás vasárnap óta nem megy, de a babám (hejj!) addig erőltette, hogy de csináljam, míg csak összejött, és ráadásul szépséges osztrák hegyre fel, meg hegyről le és k*jó volt, de tényleg; váltani ezzel könnyebb volt, bár a hátramenet a legelső a váltón, az ő kocsiján meg a legutolsó, de ez nem volt olyan megerőltető. Csak úgy vágtattam fel és le, persze csak kettesben, de azért jó volt. Ezek az utak iszonyat keskenyek, és szűkek,  ráadásul kanyarodnak, ha kell ha nem(ez egyébként a városban is így van); egyszer jött egy ember, aki futott, meg minden, és szépen kikerültem, kicsit sikítoztam hozzá, de még mindenki él, vagy ha ő már nem, akkor nem miattam; másodszor meg egy kocsi jött, ami szintén nem egy smart volt, hogy finoman mondjam, tiszta ideg lettem, hogy kerülöm ki, de végül csak sikerült. :)

Következő alkalommal gondolom megint nem tudok elindulni sem, és azért már fizetek is.
A másik felem azt mondta, ha hazajön a mai tárgyalásról, elmegyünk vezetni a bérelt autóval (itt van a sajátja is, de az túl bonyolult a cégnek, nem értem én ezt..), és majd "nyomulok egyet a hegyekben". Ha-ha-ha. Ja, pont mint vasárnap este. Mondtam neki, hogy tuti azért akarja, h a béreltet vezessem, mert annak mindegy, csak az övét félti már tőlem. A válasz persze az volt, hogy nem is, mert ez dízel, és azzal könnyebb. Bár nem értem mire jó, ha valamivel könnyen elindulok, meg minden, azután a pénznyelő órámon meg ugyanúgy lefulladok az oktatóval.. szóval?

2013. szeptember 23., hétfő

Ma lenne 75 éves, de erre esélye sem volt...





Most kb. másfél perc alatt megnyitották, szerkesztették, és lezárták a vizsgára jelentkezésemet. Per pillanat olyan vízióim vannak, hogy mégis jövő héten kell vizsgázni, mert a beosztást villámgyorsan megcsinálják, kiküldik a "behívókat", és már mehetek is szépen 1-jén, ahogy eredetileg is tervezték, csak én nem vagyok felkészülve erre semmilyen módon.

De ha a T.O. múlt héten több napon át ilyen infókat adott ki, hogy 1 héttel később kezdődik, akkor úgy lesz, ugye???
A laptopom teljesen be van lassulva és / vagy egyfolytában lefagy, ennek örömére az előző bejegyzést kiposztolta(m) háromszor, és elmentette(m) vázlatként ötször. :D
A vezetésről még annyit, hogy tegnap sikerült elérnem az oktatót, de nem jó neki, ahogy én elterveztem, mert suliban van, meg még valami, ezért nem tudom pénteken elkezdeni, ahogy szerettem volna, hanem csak 1 hét múlva, hétfőn reggel 9-kor. Ezt most nagyon fontos volt ilyen részletesen leírni, de nekem ez egy történelmi pillanat. Bár nem tudom ő hogy viseli majd, ha nekiállok hisztizni. De basszus ez ijesztő, nem sikerül, bénázok, lefagyok, és még egy rakat pénzbe is kerül, amitől csak még jobban lefagyok, ha eszembe jut, még inkább nem sikerül, még több pénz stb stb. 22-es csapdája.. :(
A szokásos vasárnap esti vezetés - a minden eddiginél nagyobb parkolóban - óriási hisztivel, és drámázással ért véget. Részemről persze. 

Kiborultam, 
... mert semmi sem sikerül, 
... mert azt hiszem elérhetek valamit, utána persze nem, 
... mert rettegek tőle, hogy megint minden úgy alakul, ahogy az előző félévekben, hogy megint nem kapom meg a diplomám. 
... mert már csak pár nap, és el leszünk szakítva egymástól megint többi mint egy hónapra, és már nem csak tőle, hanem a kölyköktől is. 
... mert már be akarom fejezni ezt, de eredménnyel, nem pedig úgy, hogy egyszerűen abbahagyom.
... mert el akarok kezdeni egy normális életet, ahol legalább egy kicsit hasonlítok a többi emberhez, nekem is van valami mi normális. 

Beindít pár dolgot, ha mindig lefullasztja az ember a kocsit..

Ő persze megértő volt, mint mindig, mert ilyen, nem értem, hogy csinálja. Be se kapcsoltam magam, elmentünk tankolni, én  meg csendben nyöszörögtem az autóban, amíg fizetett. Kijön a benzinkút shopjából egy (most figyelj!!!) Glamourral, nekem, aki sose olvas ilyet, mondván, h meg akart vigasztalni, ezen aztán elkezdtünk nevetni, és kicsit jobb lett. Szóval most van egy lányújságom, amit majd szépen "elolvasok" csütörtökön  hazafelé úton.   

2013. szeptember 22., vasárnap

Tegnap este sikeresen megérkeztünk Ausztriába a szülőkhöz, de nagyjából ez volt az egyetlen, amire a siker szó ráillik. Valahogy minden rosszul sikerül, tiszta ideg és para volt az egész, fáradtság meg . Ő beteg lett még pénteken, megfázás, de 12 órát vezetni úgy, hogy közben beteg vagy nem az igazi. Szerintem 12 órát vezetni semmiképp sem az igazi.

A gyerekek sírtak, nyugtalanok voltak, nem ettek, nem használták az almot. Erre később rájöttem miért: nem tetszik nekik a fehér. Otthon még vegyesen volt a korábbi szürkével, de az útra már a fehérből kaptak, amit nem is használtak. :( Úgy éreztem kínozzuk őket, mert már nagyon boldogok voltak a lakásban, most meg miattunk utazniuk kell.

Az előző éjszakát, és azt a 3 és fél órát (talán?) amit alvással töltöttem a kanapén sikerült lerendezni. Nem vesztünk össze, csak mivel szegény eléggé beteg volt, és már egyébként is horkol, képtelen voltam elaludni mellette, akkora zajt csapott. 1 óra körül otthagytam mindenestől, mert már baromi mérges voltam. A kanapé az én 165 centimnek is kicsi, és olyan nyakfájást pakoltam a már meglévőre, hogy csak na.

Úgy kezdtük az utat, hogy 3 óra alatt 3-szor álltunk meg, mert a reggeli kávé hatalmas pisiléseket generált, de ebből nem lett összeveszés szerencsére, mert nem csak nekem kellett. Tankoltunk is, minden bajunk volt, de tényleg. Augusztusban megoldottuk 3 megállással, tankolást is beleértve, most meg már elfelejtettem számolni, olyan sokszor kellett.

Amikor megérkeztünk örültek nekünk, meg a babáknak is, és még húst is kaptunk vacsorára (itt mindenki vegetáriánus), de a kölykök itt lakó testvére egy kis hárpia lett, és hozzá van szokva, h minden körülötte forog, olyan veszekedés, illetve verekedés volt, hogy teljesen kiakadtunk tőle. A végén már a mi kis békés babáink egymásra is fújtak. Teljesen készen voltunk az úttól, a gyerekek meg be voltak sokkolva, ide-oda rohangáltak, féltek stb. Végül a szobánkba evakuáltuk őket egy vécével, és már az sem zavart minket, hogy gyorsan fel is avatták az ágyunktól nem messze. Egy idő után megnyugodtak végre, és mi is alhattunk egy-egy gyerekkel az arcunkon/nyakunkon és ahol épp leheveredtek.

Legalább 4 órát sikerült is pihenni, amikor újra felkeltettek, kaptak kaját, és a kis szörnyecske kint várta őket, hogy "játszanak". Résnyire nyitva hagytuk az ajtót, és aludtunk 11.45-ig mind a ketten, ami nem hiszem, hogy eddig valaha is előfordult volna.

Ma már kicsit jobb a helyzet, inkább elkerülik egymást a cicák, de a veszekedés még megvan, csak már szünetet is tartanak. 

Itt teljesen váratlanul meleg van, ma egész nap fájt a fejem, bár az a tegnapi idegeskedéstől is lehet.

A 3 kicsin kívül van még 2 hatalmas, öreg macska is. Az egyikük kiköpött Garfield, csak nem rajzolt, de jól vannak tartva, az biztos. 

Anyukája felajánlotta, hogy itt hagyhatjuk a kölyköket, ha akarjuk, de én még nem vagyok felkészülve az elválásra. 

2013. szeptember 20., péntek

Megint rám tört, hogy minden szar úgy ahogy van, és úgy érzem semmi, de semmi jó nincs egyáltalán; nincs remény, jövő, és eredmény, semmi lehetőség, vagy ha van, úgyis elbaszom azt is.

Egyszerűen csak fos.. :(

x

- Az oktató nem írt.. 

- A vizsgára jelentkezésemet még meg se nyitották 2.-a óta

- Semmi hivatalos közlemény, hogy az első vizsga tényleg egy héttel később kezdődne, mint ahogy azt tegnap a fórumban olvastam, és nem csak egy embertől.. ami azért sem mindegy, mert ok, h nyerek(?) még egy hetet, de utána a következőre csak 8 nap marad nagyjából, és ez egyáltalán nem vicces, mert ezek államvizsgák, és nem 20 oldalas jegyzetek.. 

- Ideges vagyok, alig tudom letuszkolni az ebédemet, és nem is ízlik, pedig finom.. nem tudom miért.

- Utálom, mikor el kell innen mennem; ebben a bő egy hónapban különösen sokszor voltam nyugodt és egyszerűen csak jó volt, most meg.. kezdődik minden elölről.. 

2013. szeptember 19., csütörtök

Még nem válaszolt az oktató.. írjon már, hogy mikor mehetek!!!
Már tegnap délután is fájt a nyakam, de estére teljesen bekészült. Sikerült olyan szinten elaludnom a vállamat és a nyakamat is, hogy alig bírom forgatni  a fejem. :(

Közben egyfolytában azon jár az eszem, nehogy elfelejtsünk valamit az utazásokkal kapcsolatban. Mindenhol listák hevernek kihúzandó tételekkel. Bár ez az egyik kedvenc hobbim: imádok listákat írni.. :D Egyszerű ember vagyok, és valószínű nem véletlen, de a papír-írószert is imádom.. :D

Most mindent imádok, mint Rubint Réka a facebook posztjaiban: imád futni, a gyerek rajzát, a következő terméket stb stb. És persze utána még 3-5 szív, mert az is kell. Egyébként semmi bajom vele, meg szeretem a tornáit, csak nagyon rákattant már ezekre az utóbbi időben. 

Remélem a kölykök megint olyan jól viselik az utat, mint amikor jöttünk, bár most legalább háromszor biztos, hogy kell almot takarítani 12 óra alatt. Kétszer akkorák, mint voltak, még a kislány is, akiért kicsit aggódunk, hogy nem fejlődik, de a lényeg, h nagyobb macskák, nagyobb kupacok... :D Az úti wc, pedig nem túl nagy.. :/

Már írtam az oktatónak a jövő heti vezetési időpontok miatt, remélem összejön, ahogy elterveztem, most mosok, tanulok, teregetek, tanulok, pakolok, tanulok, mosogatok, tanulok. 

A padlásra is fel kell mennem a ketrecért, hadd lássák a gyerekek előtte, nem csak úgy bedobjuk őket indulás előtt 2 perccel... 

Nagyon ragaszkodnak hozzánk, biztos vagyok benne, hogy hiányozni fogok nekik, mi van ha 1 hónap után nem ismernek meg??? :(

A tegnap este...

... hát az fantasztikus volt. Hatalmas az a csarnok, és a felső rész felét még le is zárták, a maradék nézőtér sem volt teljesen tele, de 6.490 ember mégis összejött. Teljesen más a hangulata, mint a focinak, és még egy érdekesebb különbség: itt baromi melegem volt, nem pedig szétfáztam.

A jegyet ki kellett nyomtatni, de (most figyelj!) érvényesen el lehet vele utazni a csarnokhoz, illetve utána haza. Csak felmutatod a jegyet, és ennyi. Buszjáratok közlekednek, ami a csarnok előtt tesz le 50 méterre. Az emberek felmennek szépen kényelmesen, nem tolakodnak(!), nem ordibálnak stb. Visszafelé ugyanez. 

A hangulat eszméletlen  volt, persze nyert a csapat, de sokáig vesztésre álltak, és ugyanolyan őrjöngés és drukkolás volt  mindig. Egy játékost sem ismertem, de gyorsan magával ragadott az egész. :) Egyetlen hátránya, hogy a különböző "segédeszközök" miatt baromi hangos, illetve megfájdul a fejem a neonvilágítástól, de ez legyen a legkevesebb, mert egyszerűen hihetetlen volt.

Csináltam pár videót, a bevonulós 4 perces lett, most néztem meg, de elég nagy, nem hiszem, h fel bírom tölteni, bár valószínű, hogy csak nekem ekkora élmény. Falusi lány elment  nagyvárosba és látott egy kézilabda csarnokot, ami nagy volt. :D :D :D

Azt hittem vannak képeim is, de ezek szerint azt még a másik felem telefonjával csináltam. Na majd ha hazaér, rárontok. :D

2013. szeptember 18., szerda

A még soha életemben...

... kezdetű mondatnak legalább 10 olyan befejezését tudnék írni, ami a legtöbb embernek teljesen alap. 

De a mai nap kihúzhatom a képzeletbeli listámról a kézilabda meccset. Ráadásul egyből a tavalyi BL győztest fogom látni este. :)

Fociban erre jóval kevesebb az esély, bár erősen konvergál a nullához, mert a Bayern meccsei mindig teltházasak, és szinte lehetetlen csak úgy jegyet szerezni, nekünk legalábbis.

Mindig...

... utálom magam érte, amikor fél 1 körül már elalszok, de mégis csak fél 11-kor eszmélek fel. :( Persze van beállítva ébresztőm a fejemtől kb. 15 centire, de legtöbbször nem is emlékszem rá, hogy csörgött, vagy lenyomtam. Magyarázok magamnak, hogy fel kell kelned, tanulnod kell, csinálnod kell, hogy haladjunk valahová ezzel az élettel végre, mert valószínű nem nagyon lesz több, legalábbis az ellenkező bizonyításáig ez az álláspontom.

De nem!. Hihetetlenül jó alvókám van, ha nem kell felkelnem egy konkrét dolog miatt, ami otthonról való pontos időhöz kötött elindulást jelent, nem kelek fel. Felébredek néha, de zuhanok is vissza. Bárki bármivel felébreszt, visszaalszom gond nélkül. Ez még a mély depressziós időszakomból maradt vissza, amikor 12-14 órákat simán lenyomtam, mert jobb volt nem tudni se magamról, se semmiről körülöttem. Azóta félve figyelem az ilyen sokáig alvós napokat: kezdődik megint?

Nem ártana "gyakorolni" sem a szombati 5 órás kelésre, mert ha pénteken még fél 11-kor aludni fogok, akkor másnap jajj nekem. 

A gyerekek felváltva szoktak ébresztgetni, dorombolnak, dagasztanak, bajszok az arcomban, lábak az orromon stb. :D Ma arra is ébredtem egyszer, hogy nekem már nincs hely a párnámon, mert mind a kettő rajta nyomul: az egyik aludt, a másik meg dagasztotta, miközben ő is aludt.. :D

Találtam egy tenyérnyi helyet, és folytattam az alvást, yeah, legalább valamiben jó vagyok...

2013. szeptember 17., kedd

Vezetés

Én vagyok az, akinek halvány lila fogalma sem volt eddig az autókról, és majd elfelejtettem, még most sincs. :D

De belevágtam nyáron, és ha a határon is voltam a pontszámmal, megvan az elmélet. Most jöhet a gyakorlat. Az oktatóval úgy beszéltük meg, hogy pár óra miatt már nem kezdem el július végén, majd ha visszamegyek. Hát most visszamegyek..

Csütörtökön írok neki emailt, és kérek időpontot az első vezetésórára: szeptember 27!!!!

A srác azt mondta egy héten max. 4-5 alkalomnak van értelme, én pedig hiszek neki, mert 1 órát szoktunk gyakorolni vasárnap esténként (nagyváros hátránya, hogy nincs biztonságos lakatlan hely, vagy legalább egy parkoló, csak a munkaszüneti napokon), és teljesen lezsibbad a kuplungos lábam a végére. Ezért hagyjuk abba általában, mert már nem bírom nyomni a pedált, és lefullad az autó.. paff.. :(

Az leendő oktatóm úgy gondolja, hogy a 3-4. vezetéskor megyünk ki először forgalomba is, de mit csinálunk addig, és azt hol? Tanulópályán? Vagy hol és mit? Mit?

Megtanultam már ezt-azt, de ki tudja mire lesz elég. A cél az volt, hogy ne kelljen plusz órákat vennem egyrészt a pénz miatt, másrészt az idő miatt, mert a lehető  leggyorsabban (persze ésszerűen!) le akarom tudni, hogy visszajöhessek.

Nem elfelejtendő az eü. tanfolyam és vizsga sem, ami persze baromi hasznos, és csak a tanulástól veszi majd el az időmet.

... és tanulás.. na az egy külön poszt.. vagy pszichológiai tankönyv fejezet.. 


Utazások

Hamarosan ismét megejtjük az augusztusi utazás-pakkot, csak visszafelé, valamint azzal a különbséggel, hogy a cicák nem maradnak nálunk, és már nincsenek öten.

Első állomás:

Szeptember 21., szombat. 12 órás út, 2 ember, 2 macska; úti cél: Ausztria
Itt maradunk 5 napot, de ebből a másik felem két nap (hétfő-kedd) is dolgozni fog, üzleti út, megint öltöny és nyakkendő.. :))) Szerdán van anyukája születésnapja, illetve ha minden igaz még két este gyakorolni is fogunk, főleg én a vezetést ugyebár.

A cicák itt találkoznak a testvérükkel, amire nagyon kíváncsi vagyok, lehet, hogy a nappali a hatalmas csata színtere lesz. :D

Második állomás:

Szeptember 26., csütörtök. 5,5 órás út, reméljük még mindig 2 ember 2 macskával.. :D
Most egy egész hetet maradunk (együtt), amibe annyi dolgot zsúfolunk, amennyit csak lehet: bevásárlás, vezetés, magyar focimeccs (ez egy különös perverziója, hogy mindenképp magyar NB I-et akar látni), jajj és el ne felejtsem, vizsgám is van, bevásárlás stb stb.

Harmadik állomás:

Október 4.-e környékén egy egész napos sírás vár, mert végignézem, ahogy a kölykökkel együtt szépen ott hagynak.. :((( Már attól bőgök, ha csak rá gondolok.. :( Eddig csak ő hiányzott hosszú hetekig, most már a babák is..

2013. szeptember 16., hétfő

Ezt találtam

... facebookon:


"Unalmas a párod mellett? Ha úgy érzed nem becsül meg eléggé, keresgélj mellette másikat, hátha jobbat találsz."


Ez csak szerintem undorító? 

Újabb gyöngyszem

"Mikor jöttök vissza magyarba?"

aúúúúúúúúúúúúúú! :(

Két napig egyedül..

... vagyunk a gyerekekkel, mert "apa" üzleti útra ment. Ha-ha.

Fél 6-kor indult el itthonról, és csak holnap éjszaka fél éjfél körül ér haza, ha nem késik vagy siklik ki a vonat, illetve egyéb, ami nem jut eszembe. Sokkal jobban hasonlítok anyura, mint azt ő valaha is hinné, neki is mindig baromságok járnak az eszében, ha nem jelentkezek.. uram isten egy napig vagy kettőig.. 

De lényeg, h Essenbe ment azzal a munkatársával, aki minden valószínűség szerint nem kedveli, és a befolyásolható, és nélküle időnként döntésképtelen főnöknek árulkodik rá, vagy olyan dolgokat mond róla, amiket a Chef később a nagy "elbeszélgetéskor" felró neki. Még délelőtt küldött egy smst, hogy a srác meghívta kávéra meg reggelizni a vonaton.. hmm, visszaírtam, hogy azért ne felejtse el kivel van..

2013. szeptember 14., szombat

Nem írok mostanában, mert...

... az túl nagy "megerőltetés" lenne, én meg halogató, lustaság vagyok, mint mindig, és most a kölykökön kívül nem sok hatás ér, ezért csak annyit kérdeznék, hogy lehet így aludni?




Amikor már azt hittem mindenhova felmentek, és aludtak, ahol csak lehetett, akkor történik ez:



2013. szeptember 10., kedd

A gyerekek..










hazug?

Elhihetném, amit most ismét elhatároztam, mert vannak ígéretek, gondolatok, tervek. Voltak ezek eddig is. Elhittem magamnak már sok mindent, és hazudtam, és csalódtam, mindezt úgy, hogy még egy másik ember sem kellett a játékomhoz. 

Újra csak becsapom magam?