Nincs túl sok minden, csak apróságok:

• Ma találkoztam az olasz lánnyal és először ettem az IKEA-ban.
• Kicsit még az előzőhöz: meg is tetszettek ott dolgok, bútorok is, pedig egyáltalán nem jött be eddig (ez vajon hová vezet?!).
• Jövő héten hazarepülök (Többek között a már többszörösen elmaradt nőgyógyászt bepótolni, mert másfél éve nem jártam rákszűrésen, így jött ki, nem szándékosan, és kétszer egymás után rákot álmodtam magamnak és ez megviselt, sőt még a babán ügyködő barátnőmnek is rákot álmodtam, és az még jobban megviselt, sírtam is, így megyek, most azonnal.)
• Drukkolok, hogy ne kezdje el megint a szokásos szórakozást a nemvérem (elég a valószínű 4 vadiúj ciszta is, ami ott viríthat, novemberben volt utoljára igazi..), és tényleg el is tudjak menni.
• Nagyjából egy hete fáj a bal könyököm, nem ütöttem meg, nem is történt vele semmi, de egy vizes flakont is fáj megemelni, nem tudom.
• Nagyon zaklatott vagyok, össze-vissza jár a fejem, olyan mint gyerekkoromban, mikor fulladtam, és a gyógyszer csak még jobban felpörgetett, rohangáltam, és zuhogva köhögtem. Annyiban más, hogy most még csak nem is rohangálok, de a négy helységben mindenhol félbehagyott dolgokat találok, és nem emlékszem, kapkodok, ott hagyok, elfelejtek.
• Vissza nem egyedül jövök, Tesóm is velem repül, ilyen még nem volt soha, szerencsére anyunak még nem kattant be, hogy egy repülőn lesz az összes gyereke. Egy hetet meg még egy picit marad, elvisszük a dán Legolandba (az sokkal közelebb van), meg még ami eszünkbe jut.
• Alig beszéltem M-mel a héten: hétfőtől szerdáig nem volt itthon, tegnap este fodrászhoz ment, hazaért nyomkodta a laptopját, néztünk meccset, korán elaludt, ma mikor hazajöttem aludt, gondolom munka utáni alvásnak szánta, csak még nem fejezte be, majd holnap reggel. Holnap úgyis meccsre megyünk, majd a buszon váltunk is pár szót. (Ez igazságtalan, tudom, hogy fáradt.)
• Valami nem ok a kenyeremmel, valószínű a sütő a ludas, egyszer csak elkezdett a közepe nem rendesen átsülni, ami jól felhúz, mert nagyon szeretem a kenyeremet, meg hogy sk. sütöm. Két éve kaptuk ezt az új tűzhelyet, nem szólhatok nekik, hogy nem süti rendesen a kenyeret. 
• A családi csoportban ment a diskurzus az új kutyáról, és folyton a nevemen emlegették: Jaj, Annunciatanak megint megy a hasa. Jaj, az még nem múlt el? De elmúlt, voltunk is az orvosnál természetesen, el is múlt, majd újrakezdődött. Szegény Annunciata. (Baszd meg! Ne adjatok neki szendvicset meg rántott húst, mint a másiknak mondjuk, és hátha akkor nem történnek ilyenek.) Valahogy nekik minden állatuk problémás, valahogy... közel vagyok hozzá, hogy azt higgyem ez miattuk van. Ezen a velem azonos nevű kutya dolgon annyira felidegesítettem magam újfent, pedig már azt hittem túltettem magam az egész baromságon, de nagyon nem úgy tűnik. Szerintem megalázó még mindig. 
• A kilencedik könyvet olvasom ebben az évben, az egész jó.

Stockholm nagyon-nagyon jó volt, igazán szép város, tök jó hangulata van, nagyon kedvesek az emberek, szokás szerint szégyelltem, hogy nem tudok angolul, de ezen kívül csak az ágy volt gáz, meg a nagy hideg valami brutális széllel. Azt nem értem, hogy fújhat be mindenhová a szél, nincs olyan kicsi utca, ahová ne jött volna utánunk, és mindig szemből. A legvastagabb nadrágom volt nálam, de ami itt elég az ott lópikula. Betegen értem haza, de már jobban vagyok, kivételesen megúsztam, és nem terjedt tovább a meghűlés. 

Az ágyon kemény küzdelmet folytattunk, hogy a szélén maradjunk, különben mindig begurultunk középre egy nagy lyukba. :D

A svédeknél úgy tűnik az a szokás, hogy a csodásan bőséges reggeli benne van a szobaárban. Ezt jól ki is használtuk (azért nem bunkó módon persze, szendvicset nem csomagoltunk :D), kora délutánig kitartott az ebből merített energia. Nagyon korán indultunk itthonról, így már negyed 9-kor landoltunk is, beutaztunk a város és a repülőtér között közlekedő vonattal, és nagy ámulatunkra ott is volt a hotel. M kérésére az északi értékesítőjük ajánlotta, aki elég menő egy pasi, voltunk az irodájában, meghívott minket ebédelni, hallhattam a férjemet cukin angolul szakdolgokról tárgyalni kapucnis pulcsiban. :D Utána a nyakunkba vettük a várost, ekkor még nem volt olyan hideg. 

Meglepetésünkre több múzeum is ingyenes, és nem ilyen kis picsa múzeumok, hanem elég érdekes, és régi kiállítási tárgyakkal. Én hatalmas royalfan vagyok, nekem el kell mennem királyi kastélyokba, és koronát kell látnom, ez most mind sikerült is. Annyi szépséget láttunk újra és újra, hogy el se tudom mondani. Az kissé meglepett, mikor elhúztuk a függönyt szombat reggel, és szakadt a hó, erről egy időjárás-jelentésben se volt szó. Itt már sírós hideg volt kint, ezért szedtük a lábunkat, szerencsére a szálloda annyira jó helyen volt, hogy mindent könnyen el lehetett érni gyalog. 

Az ABBA múzeumban végig nevettünk, nagyon boldog hely, annak aki ott dolgozik mondjuk nem tudom milyen érzés újra és újra ugyanazokat a dalokat hallgatni, de nekünk nagyon tetszett. A Vasa múzeumtól egyszerűen elállt a szavam, hihetetlen az a hajó, és az egész története. 

Én az ilyen dolgok iránt érdeklődök, más talán unalmasnak találja a múzeumokat, de engem kifejezetten felvillanyoz, hogy karnyújtásnyira hever tőlem a történelem. Ahhoz képest, hogy M még Dániában be se akart menni a királyi kastélyba, és én kérleltem, most már ő is ugyanolyan lelkes, és már előre kérdezi milyen múzeumokat tervezzünk be, és ez annyira jó, mert mind a ketten ugyanúgy szeretnénk bejárni egy várost, és sétálni, sétálni, míg le nem szakad a lábunk. :D

Sajnos a nemzeti nem volt nyitva, és két templomba se jutottunk be, az egyik a királyok temetkezési helye,  azt nekem meg feltétlenül látnom kell, és a listánkon is maradt még ez-az, így már a hosszú hétvége második napján biztosak voltunk benne, ide még jönnünk kell, lehetőleg már jövőre, de mindenképpen melegebb időben, mikor már minden virágzik és szép zöld; a királyi kastélyt, ahol a család is él, teljes pompájában szeretnénk látni, azt mondják róla kicsit olyan mint egy kisebb Versailles, mit is mondhatnék még, kell.

Teljesen vérszemet kaptunk, hogy lehetne még megoldani pár ilyet erre az évre; Oslo, Párizs, Brüsszel, Pisa, Róma, Firenze ... inkább bele se kezdek. :)

Nagy bajom még, hogy nem tudok fényképezni; tavaly vettem egy gépet, ami valószínűleg nem nagy szám annak, aki igazán ért hozzá, de nekem igen, és az árát is sokalltam, azt hittem ennyiért már igazán jók lesznek a képek, de nem és nem. :/ Próbálkozom, de valahogy nem lesznek jobbak, és már jóval tovább jutottam azon, hogy ne lógjon bele az ujjam, meg kompozíció stb. Leginkább a fénnyel van bajom, az nem akar soha úgy állni ahogy nekem kellene, ezért jókat dühöngtem most is, h M jobb képeket gyárt az ájfónnal mint én az igazi fényképezőgéppel. Nyilván az én butaságom ez is. 

De a lényeg: aki még nem volt, menjen Stockholmba, mert awww. :)))

Minek van blogja annak aki nem ír?! Na igen. Annyiszor fogalmazódnak meg bennem témák, gondolatok, és elképzelem, amint laptopot érek, már csattognak is az ujjaim, és jobbnál jobb bejegyzéseket posztolok, de látjuk, nincs így mégse. 

Azt hiszem ez az egész életemre igaz: elképzelek dolgokat, látom magamat amint írok, tanulok, olvasok, takarítok, tornázok egyszóval élek, majd mégsem teszek semmit. Vannak kis fogadalmaim az évre, semmi új, de ezt összefoglalva úgy is mondhatnám: mostantól legyen másképp. Ezt viszonylag tudom is tartani, mert minden egy kicsit jobb. Egészen jól szinten tudom tartani magam, nem esem mély búskomorságba, pedig az egészségem nem a legjobb, de egyelőre ellenállok, hiába áll a dep mindig a küszöbön, most úgy tűnik elvesztette a kulcsát és nem tud bejönni.

Voltam otthon egy hetet, és mentem minden áldott nap össze-vissza, intézni amit kellett, letudni a kötelező látogatásokat, orvosnál (az eredményeim még a szokásosnál is rosszabbak).

Pénteken indulunk Stockholmba, ennek örültem, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy az olyannyira várt négy nap azzal telik majd, hogy vécét keresek.