Stockholm nagyon-nagyon jó volt, igazán szép város, tök jó hangulata van, nagyon kedvesek az emberek, szokás szerint szégyelltem, hogy nem tudok angolul, de ezen kívül csak az ágy volt gáz, meg a nagy hideg valami brutális széllel. Azt nem értem, hogy fújhat be mindenhová a szél, nincs olyan kicsi utca, ahová ne jött volna utánunk, és mindig szemből. A legvastagabb nadrágom volt nálam, de ami itt elég az ott lópikula. Betegen értem haza, de már jobban vagyok, kivételesen megúsztam, és nem terjedt tovább a meghűlés. 

Az ágyon kemény küzdelmet folytattunk, hogy a szélén maradjunk, különben mindig begurultunk középre egy nagy lyukba. :D

A svédeknél úgy tűnik az a szokás, hogy a csodásan bőséges reggeli benne van a szobaárban. Ezt jól ki is használtuk (azért nem bunkó módon persze, szendvicset nem csomagoltunk :D), kora délutánig kitartott az ebből merített energia. Nagyon korán indultunk itthonról, így már negyed 9-kor landoltunk is, beutaztunk a város és a repülőtér között közlekedő vonattal, és nagy ámulatunkra ott is volt a hotel. M kérésére az északi értékesítőjük ajánlotta, aki elég menő egy pasi, voltunk az irodájában, meghívott minket ebédelni, hallhattam a férjemet cukin angolul szakdolgokról tárgyalni kapucnis pulcsiban. :D Utána a nyakunkba vettük a várost, ekkor még nem volt olyan hideg. 

Meglepetésünkre több múzeum is ingyenes, és nem ilyen kis picsa múzeumok, hanem elég érdekes, és régi kiállítási tárgyakkal. Én hatalmas royalfan vagyok, nekem el kell mennem királyi kastélyokba, és koronát kell látnom, ez most mind sikerült is. Annyi szépséget láttunk újra és újra, hogy el se tudom mondani. Az kissé meglepett, mikor elhúztuk a függönyt szombat reggel, és szakadt a hó, erről egy időjárás-jelentésben se volt szó. Itt már sírós hideg volt kint, ezért szedtük a lábunkat, szerencsére a szálloda annyira jó helyen volt, hogy mindent könnyen el lehetett érni gyalog. 

Az ABBA múzeumban végig nevettünk, nagyon boldog hely, annak aki ott dolgozik mondjuk nem tudom milyen érzés újra és újra ugyanazokat a dalokat hallgatni, de nekünk nagyon tetszett. A Vasa múzeumtól egyszerűen elállt a szavam, hihetetlen az a hajó, és az egész története. 

Én az ilyen dolgok iránt érdeklődök, más talán unalmasnak találja a múzeumokat, de engem kifejezetten felvillanyoz, hogy karnyújtásnyira hever tőlem a történelem. Ahhoz képest, hogy M még Dániában be se akart menni a királyi kastélyba, és én kérleltem, most már ő is ugyanolyan lelkes, és már előre kérdezi milyen múzeumokat tervezzünk be, és ez annyira jó, mert mind a ketten ugyanúgy szeretnénk bejárni egy várost, és sétálni, sétálni, míg le nem szakad a lábunk. :D

Sajnos a nemzeti nem volt nyitva, és két templomba se jutottunk be, az egyik a királyok temetkezési helye,  azt nekem meg feltétlenül látnom kell, és a listánkon is maradt még ez-az, így már a hosszú hétvége második napján biztosak voltunk benne, ide még jönnünk kell, lehetőleg már jövőre, de mindenképpen melegebb időben, mikor már minden virágzik és szép zöld; a királyi kastélyt, ahol a család is él, teljes pompájában szeretnénk látni, azt mondják róla kicsit olyan mint egy kisebb Versailles, mit is mondhatnék még, kell.

Teljesen vérszemet kaptunk, hogy lehetne még megoldani pár ilyet erre az évre; Oslo, Párizs, Brüsszel, Pisa, Róma, Firenze ... inkább bele se kezdek. :)

Nagy bajom még, hogy nem tudok fényképezni; tavaly vettem egy gépet, ami valószínűleg nem nagy szám annak, aki igazán ért hozzá, de nekem igen, és az árát is sokalltam, azt hittem ennyiért már igazán jók lesznek a képek, de nem és nem. :/ Próbálkozom, de valahogy nem lesznek jobbak, és már jóval tovább jutottam azon, hogy ne lógjon bele az ujjam, meg kompozíció stb. Leginkább a fénnyel van bajom, az nem akar soha úgy állni ahogy nekem kellene, ezért jókat dühöngtem most is, h M jobb képeket gyárt az ájfónnal mint én az igazi fényképezőgéppel. Nyilván az én butaságom ez is. 

De a lényeg: aki még nem volt, menjen Stockholmba, mert awww. :)))