Nincs túl sok minden, csak apróságok:

• Ma találkoztam az olasz lánnyal és először ettem az IKEA-ban.
• Kicsit még az előzőhöz: meg is tetszettek ott dolgok, bútorok is, pedig egyáltalán nem jött be eddig (ez vajon hová vezet?!).
• Jövő héten hazarepülök (Többek között a már többszörösen elmaradt nőgyógyászt bepótolni, mert másfél éve nem jártam rákszűrésen, így jött ki, nem szándékosan, és kétszer egymás után rákot álmodtam magamnak és ez megviselt, sőt még a babán ügyködő barátnőmnek is rákot álmodtam, és az még jobban megviselt, sírtam is, így megyek, most azonnal.)
• Drukkolok, hogy ne kezdje el megint a szokásos szórakozást a nemvérem (elég a valószínű 4 vadiúj ciszta is, ami ott viríthat, novemberben volt utoljára igazi..), és tényleg el is tudjak menni.
• Nagyjából egy hete fáj a bal könyököm, nem ütöttem meg, nem is történt vele semmi, de egy vizes flakont is fáj megemelni, nem tudom.
• Nagyon zaklatott vagyok, össze-vissza jár a fejem, olyan mint gyerekkoromban, mikor fulladtam, és a gyógyszer csak még jobban felpörgetett, rohangáltam, és zuhogva köhögtem. Annyiban más, hogy most még csak nem is rohangálok, de a négy helységben mindenhol félbehagyott dolgokat találok, és nem emlékszem, kapkodok, ott hagyok, elfelejtek.
• Vissza nem egyedül jövök, Tesóm is velem repül, ilyen még nem volt soha, szerencsére anyunak még nem kattant be, hogy egy repülőn lesz az összes gyereke. Egy hetet meg még egy picit marad, elvisszük a dán Legolandba (az sokkal közelebb van), meg még ami eszünkbe jut.
• Alig beszéltem M-mel a héten: hétfőtől szerdáig nem volt itthon, tegnap este fodrászhoz ment, hazaért nyomkodta a laptopját, néztünk meccset, korán elaludt, ma mikor hazajöttem aludt, gondolom munka utáni alvásnak szánta, csak még nem fejezte be, majd holnap reggel. Holnap úgyis meccsre megyünk, majd a buszon váltunk is pár szót. (Ez igazságtalan, tudom, hogy fáradt.)
• Valami nem ok a kenyeremmel, valószínű a sütő a ludas, egyszer csak elkezdett a közepe nem rendesen átsülni, ami jól felhúz, mert nagyon szeretem a kenyeremet, meg hogy sk. sütöm. Két éve kaptuk ezt az új tűzhelyet, nem szólhatok nekik, hogy nem süti rendesen a kenyeret. 
• A családi csoportban ment a diskurzus az új kutyáról, és folyton a nevemen emlegették: Jaj, Annunciatanak megint megy a hasa. Jaj, az még nem múlt el? De elmúlt, voltunk is az orvosnál természetesen, el is múlt, majd újrakezdődött. Szegény Annunciata. (Baszd meg! Ne adjatok neki szendvicset meg rántott húst, mint a másiknak mondjuk, és hátha akkor nem történnek ilyenek.) Valahogy nekik minden állatuk problémás, valahogy... közel vagyok hozzá, hogy azt higgyem ez miattuk van. Ezen a velem azonos nevű kutya dolgon annyira felidegesítettem magam újfent, pedig már azt hittem túltettem magam az egész baromságon, de nagyon nem úgy tűnik. Szerintem megalázó még mindig. 
• A kilencedik könyvet olvasom ebben az évben, az egész jó.