A hétfői vezetés a változatosság kedvéért olyan rosszul sikerült, hogy nem hogy nem fog bejelenteni vizsgára, hanem ott tartottam, h na most és kiszállok, menet közben, nem érdekel. A könnyeimet tartottam vissza szinte végig... Csak meg akartam/akarok szabadulni ettől az egésztől.. Ezen már két hete veszekszünk, mert szerinte az oktató elbizonytalanít engem, hogy minél több órát kifizessek, és közben meg már mehetnék vizsgára, és rég együtt lehetnénk. De ez nem igaz, mert én tudom, h szar vagyok, a srácban valamiért megbízom (nem vagyok naiv), és nem érti meg, hogy ami náluk elég, az nálunk nem, a mi vizsgánk sokkal szigorúbb, nemcsak vezetünk egy kicsit a városban, és az a 10 hibavonal baromi gyorsan kijön...
Február közepéig el kellene utaznom, legalább.. akkor is, ha nem is voltam vizsgázni. Közösen úgy döntöttünk ugyanis, hogy az első és az utolsó vizsgát próbálom meg ebben a félévben. Tehát úgy néz ki, amint lehet mennem kellene, mert az anyagom az első vizsgára egy könyv kivételével nincs velem.
Így legalább kis csomaggal utazhatok először, de utána még egyszer kell, és ha március végén még mindig hideg van, el kell vigyem minden kabátomat, ez egy nagy bőröndöt jelent, ami nehezen húzható, mert már nem mai, és elég kopottak a kerekei is.. ezt felvonszolni egyik vonatról a másikra, valószínűleg tele is lesz. De bárcsak már ott tartanék.
Megint egy nagy katyvasz ez az egész.. Mi lenne a helyes döntés? Nem tudom, sosem tudom...
