A másik felemet még kedden berendelte a főnöke egy nagy elbeszélgetésre, arra egyikünk se számított, hogy megdicséri. Erre még nem volt példa. Ezek az alkalmak eddig arra voltak jók, hogy egy hétre letörjék a munkakedvét, mert a Chefnek  mindig volt valami baja, akkor azt hittem, hogy dicsérni nem is tud, de ennek ma az ellenkezője bizonyosodott be. 

El kell mennie egy továbbképzésre, valami kiegészítő menedzsment, meg egyebek, február elején pedig két napra Franciaországba utazik. Az első jó dolog, a második abból a szempontból már kevésbé, hogy addigra 100% nem érek oda.. nem tudom, mi lesz a gyerekekkel. Napközben egyedül vannak persze, de két egész napra még nem hagytuk ott őket soha. 

Ezt is nélkülem kell megoldania...