Sikerült megbeszélni a szomszéd nénivel, felügyel a kölykökre, míg hazarepülünk a hétvégi esküvőre; pénteken oda, vasárnap vissza. Persze rohanás és idegeskedés lesz az egész, várakozás a soron következő járműre, késik-e, odaérünk-e. 

Már egyszer sztrájkoltak a hónapban a légitársaság emberei, remélem már kibírják a következőig, mert ha nem, gondban leszünk.

Úgy döntöttem lánynak öltözök, ruhával, magassarkúval, amit elöl-hátul zselés izével ragasztok tele, így nem fogok csúszkálás vagy vérző sarok miatt sántikálni, mint aki mindig csak sportcipőben jár, aztán egyszer mégis felöltözik rendesen, de nem tud benne járni, mert valóban így van. :D Az igény legalább megvan rá, de az egyik legundorítóbb dolog mégis csak a harisnya. Azért a biztonság kedvéért viszek egy kis, barna bokacsizmát is, ha minden kötél (és boka/bőr) szakadna, na meg két plusz harisnyát.

Az outfit:

Ehhez jön még a kedvenc piros körömlakkom, és a vele harmonizáló függőim:

Kerestem egy piros brosst, esetleg virágot, amit a blézerre tűzhetek, de nem találtam, ami tetszett volna. 

Néha egész komolyan kitör belőlem a Shopping Queen (ez egy elég vicces tévéműsor itt, Frencsör már írt róla egyszer, igen, nők vásárolnak időre, aztán fikázzák vagy dicsérik egymást, közben a német Lakatos Márk csinálja ugyanezt), hogy aztán gyorsan újra saját hamvába hulljon. 

Elszakad a harisnya, folyton felcsúszik a ruha, véresre töri a cipő a lábam, nem tudok benne járni minden óvintézkedés ellenére sem, az első fogás után akkorára dagadok, hogy nem bírom már behúzni a hasamat,  mindenki bámul, és ezért baromi kényelmetlenül érzem magam (jut eszembe ez mindig így van, teljesen mindegy épp mennyire vagyok meghízva..). Ezek közül egy is elég szokott lenni, hogy a következő fél évben eszembe se jusson akárcsak hasonló ruhát is magamra ölteni.

Ha reggelente időben fel tudnék kelni, az de jó lenne. Ha nem kell mennem sehova, csöröghet két telefon és egy ébresztő óra is, én csak alszok tovább.

Ma is jól elterveztük, hogy először megnézzük nekem az egyetemi könyvtárat, majd elmegyünk a képző-és iparművészeti múzeumba, megnézünk egy kiállítást, vagy akár többet is, attól függ, hogy jövünk ki az időből, erre felkeltünk 10-11 közt, előbb ő, majd egy idő után azért én is, és reggeliztünk majdnem délben, majd ültünk a kanapén, mint akiket fejbe vágtak; megnéztük a csapatunkat, hogy veszít megint, és kerül egyre közelebb a kieséshez, majd egy szokatlanul gyors hajmosást is beiktatva el is hagytuk a lakást fél 4-kor(!). 

A múzeumot már eleve passzoltuk; jó hír viszont, hogy a könyvtárba minden probléma, belépőkártya, beiratkozás nélkül bemehetek, jó kis sarkok vannak, csak oda kell érnem időben, mert most is legalább háromnegyedig tele volt, akkor egy sima hétköznapon bele se merek gondolni. Korán kell kelnem, na igen, mert az nekem olyan jól megy. Bolond(?) módon bejelentkeztem egy vizsgára, április elején lesz valamikor, és kell egy hely, ahol koncentrálni tudok, ahol kiiktatok mindent, ami ennek keresztbe tehet: internet, nyávogó, magas figyelemigényű kölykök, saját magam.

Elkapott minket egy hatalmas eső, mintha nyár lenne, lemenekültünk a metróba, már farkaséhesek voltunk, és a végén egy teljesen más városrészben kötöttünk ki. Ettünk hamburgert, de olyan igazit, nem valami mc'kinget. Az enyém gombás volt, és isteni finom, nem olyan gusztustalan, mint ahogy hangzik. :D

Három és fél órás kóborlás után haza is értünk, majd összekaptunk magunkat, elmentünk nagybevásárolni. Kértem, hadd vezessek én, gyakorlásként holnapra. 

Megnézzük a közeli Sealife-ot, de előtte még elvisszük az egyik autót a szerelőműhelybe, azután utazunk tovább. De ehhez az kell, hogy egyedül vezessek megint jó messzire, autópályán és útépítéseken át. Nem megy ez nekem valahogy, ez az autóvezetés dolog, egyszerűen nem válik természetessé az egész.

Úgy tűnik vérszemet kaptunk: most rendeltünk jegyeket a We will rock you című musicalre, márciustól itt állomásozik a turné egy hónapig. Cseppet belelkesedtem, mert a múltkor jól elmulasztottuk az Adam Lambert & Queen koncertet, füstölögtem is rajta egy kicsit. Én nem vagyok egy nagy koncertes, de ez a Queen volt, még ha csak a fele is, legalább a dalok.

Most utánanézek mi a története egyáltalán, már a dalokkal megvettek kilóra. :)

Május végén ide is elér a Dirty Dancing, mondanom se kell, arra is fáj kicsit a fogam. 

A közös fogadalmunk erre az évre, hogy mindenféle érdekes dolgot csinálunk, vagy nézünk meg, lehetőleg kulturális vonalon. Eddig szerintem egészen jól sikerült. 

Holnap múzeumba megyünk. :)

Tegnap este elmentünk megnézni a Rocky című musicalt. Igen, Rocky, és valóban a filmből készült. Nem mondom, hogy sok kedvem volt hozzá, mert szerintem a film egyszerűen nem jó musical alapanyag. Félig igazam is lett, két igazából jó jelenet volt, a 37(!) éves zenék is sokat segítettek, de csak az edzős-sok lépcsőn felmászós és a meccs részei értek el kellő hatást. 

A mérkőzéshez a szemünk láttára alakították ki a ringet, a nézőtér első nyolc sorát felállították, és a színpadra terelték őket, így adva vissza egy igazi boxmeccs hangulatát, külsőségeit. A ring a nézők közé került, a végső jelenetbe mindent beleadtak; kár, hogy a többi egyszerűen nem való egy zenés darabba, szerintem. De jókedvem lett tőle, jól szórakoztam, semmiképp se mondanám, hogy a jegy kidobott pénz volt.

Eszembe jutott most, ahogy két évvel ezelőtt döbbenten néztük a tévében az egyik Klicsko (sose tudom, melyik-melyik) meccsének előjátékaként, amint Sylvester Stallone csodálatos plasztikmosollyal promózza a Rockyt, mint musicalt. :D Nyáron be is fejezik, vagy átteszik egy másik városba, ezt nem tudni, de innen elviszik, az biztos; tegnap az okát is látni lehetett: háromnegyedes nézőtér.

Azon kívül, hogy ismét szépen felöltöztünk, sminkeltem(!), és kultúrálódtunk(?), furcsa mód megérkezett az elhatározásom is. Már kitettem a tornázós ruhámat, a futócipőmet is előkerestem, és igen, ha ezt elküldtem, felmászok a futópadra. :D 

(Eléggé elkéstem már, mert a jövő heti esküvőn nem fogom megúszni, a "meghíztál" megjegyzéseket, meg nagyanyám durván pásztázó tekintetét, de legalább jobb kedvem lesz, remélhetőleg.)

Nem is mi lennénk, ha nem ugyanazon a napon fejeznénk be a lakás átrendezését, vásárolnánk be, mennénk postára, bankba, takarítanánk, raknánk rendet, amikor este barátnőm is megérkezik egy hétre a barátjával.

Ő még nálam is durvábban halogat néha dolgokat, zsák a foltját, ugye. :D

Kedden voltunk operában. Figaro házassága. Életemben először láttam operát, addig maximum csak tévében volt szerencsém egy-két felvételhez. De így egy egész darabot négy felvonással meg minden, még soha nem volt alkalmam a magamévá tenni. 

Azt hiszem elmondhatom, hogy tetszett. Négy felvonás elég hosszú, de nem unatkoztam. Ebben a körben(is) abszolút műveletlen vagyok, hallásom sincs, de újra el kell oda mennem. Ezt érzem most. Balettet akarok látni, meg Toscat, vagy bármit, csak menjünk megint. :)

Előtte elolvastam a tartalmát, hogy ne legyek azért buta az egészhez, de németül ment a felirat is a színpad felett, az is segített, kivéve mikor azt se értettem, de nem volt nagy gond. Szépen felöltöztünk (öltöny+lányruha :D), általánosságban elmondható, hogy a közönség nagy része is így tett, de az az adidas pulcsi mégis elég feltűnő volt..

Nálunk vacsorázott Ede, aki ismét a városban kényszerdolgozik két hétig. 

Jöhetnél gyakrabban! :)

u.i. Barátokra van szükségem ebben a városban.

Meg olyan is volt a nagy nemalvások, napközben csak percekre ébrenlétek, ébren plafon vagy sorozatbámulós éjszakák és hajnalok, majd a nap nagy részének kómában átalvása, és emiatt a teljes értelmi, érzelmi, fizikai eltompulás állapotában leledzés ellenére, vagy épp ezért, nem tudni, hogy..

..elolvastam életemben először egy igazi, németnyelvű könyvet. :)

Ezt még a múlt héten kapta a japán felvásárlóiktól. Este megvacsoráztatta őket, és egy kis spontán városnézést is kaptak, mert a gps rossz irányban vitte, de ezt ők persze nem tudták, ezért a kissé rettegett egész napos megbeszélés sokkal kellemesebben alakult,  mint ahogy várták. 

Cserébe másnap falatoztunk valamit, ami egy az egyben úgy néz ki, mint a barátfüle, alias derelye. Az ízét semmihez se tudom hasonlítani, annyira különös, de a lényeg, hogy finom volt. :)