Ha reggelente időben fel tudnék kelni, az de jó lenne. Ha nem kell mennem sehova, csöröghet két telefon és egy ébresztő óra is, én csak alszok tovább.

Ma is jól elterveztük, hogy először megnézzük nekem az egyetemi könyvtárat, majd elmegyünk a képző-és iparművészeti múzeumba, megnézünk egy kiállítást, vagy akár többet is, attól függ, hogy jövünk ki az időből, erre felkeltünk 10-11 közt, előbb ő, majd egy idő után azért én is, és reggeliztünk majdnem délben, majd ültünk a kanapén, mint akiket fejbe vágtak; megnéztük a csapatunkat, hogy veszít megint, és kerül egyre közelebb a kieséshez, majd egy szokatlanul gyors hajmosást is beiktatva el is hagytuk a lakást fél 4-kor(!). 

A múzeumot már eleve passzoltuk; jó hír viszont, hogy a könyvtárba minden probléma, belépőkártya, beiratkozás nélkül bemehetek, jó kis sarkok vannak, csak oda kell érnem időben, mert most is legalább háromnegyedig tele volt, akkor egy sima hétköznapon bele se merek gondolni. Korán kell kelnem, na igen, mert az nekem olyan jól megy. Bolond(?) módon bejelentkeztem egy vizsgára, április elején lesz valamikor, és kell egy hely, ahol koncentrálni tudok, ahol kiiktatok mindent, ami ennek keresztbe tehet: internet, nyávogó, magas figyelemigényű kölykök, saját magam.

Elkapott minket egy hatalmas eső, mintha nyár lenne, lemenekültünk a metróba, már farkaséhesek voltunk, és a végén egy teljesen más városrészben kötöttünk ki. Ettünk hamburgert, de olyan igazit, nem valami mc'kinget. Az enyém gombás volt, és isteni finom, nem olyan gusztustalan, mint ahogy hangzik. :D

Három és fél órás kóborlás után haza is értünk, majd összekaptunk magunkat, elmentünk nagybevásárolni. Kértem, hadd vezessek én, gyakorlásként holnapra. 

Megnézzük a közeli Sealife-ot, de előtte még elvisszük az egyik autót a szerelőműhelybe, azután utazunk tovább. De ehhez az kell, hogy egyedül vezessek megint jó messzire, autópályán és útépítéseken át. Nem megy ez nekem valahogy, ez az autóvezetés dolog, egyszerűen nem válik természetessé az egész.