2014. február 28., péntek


Hírességek, akikkel lefeküdnék:

A sorrend fakultatív, épp ahogy eszembe jutott. 

Férfiak - 

1. Robert Downey jr., rengeteg arca van, mindig aww!

2. Joaquin Phoenix

3. David Duchovny, odavoltam érte, mióta csak megnyitották az X-aktákat.. :D

4. Ralph Fiennes

5. Egy pontba sorolom őket, mert bizonyos hatást elérnek ugyebár, de azért na, ennél én komolyabb (..és időnként sokkal öregebb is) vagyok. Eyecandy fiúk (tini-és nem tini)sorozatokból: Ian Somerhalder, Torrance Coombs, Joseph Morgan, Alexander Skarsgard, vagy mikor épp melyik néz nagyon szépen több részen keresztül. Túl sok sorozatot nézek!

+1 Javier Bardem +2 Hugh Grant (kb. 45 éves koráig, mielőtt még elkezdett vadul gyereket csinálni random nőknek..)

Nők - 

1. Sara Ramirez (Callie Torres a Greys Anatomy-ban)

2. Liptai Claudia - nagyon bejön külsőre, meg habitusra, de ezek a felvett dívás stílusjegyei (hiszti/faszság), persze már nem kéne hozzá..

3. Kat Dennings - imádom ezt a nőt, meg a testét, nem tudom, hogy engedik meg neki, hogy telt maradjon, minden részben aggódva figyelem, nem lett-e vékonyabb.. :D

4. Romy Schneider, ő imádatom, szeretetem örök tárgya, mindenképp kellene, ha még élne persze, főként a 70-es évekből.

5. Sophie Marceau, neki hihetetlen kisugárzása van, nagyon sok filmjét láttam, mindig megfog, francia filmek, ugye..

+1 Monica Bellucci +2 Penelope Cruz

A végére egész jól megjött az ihlet, nem? Úgy kellett visszafogni magam, hogy el ne jussak +10-ig. :D

2014. február 25., kedd

Miután az elmúlt héten a tőlem elvárható 100%-ot nyújtottam, ígéretet kaptam egy vizsgaidőpontra, ha ezt hétfőn még egyszer megismétlem, és az előzőek nem csupán véletlenek (wtf?) voltak. Ehhez képest tegnap, mondhatni természetesen, már nem ment jól. Megint!!! 

De a hibáim felsorolása után az oktató azt mondta: ennek ellenére, ahogy megígértem, nézek neked egy időpontot. Hát köszi, tényleg. Tegnap fordult elő először, h közben megharagudtam rá, és úgy éreztem, ismét eléri, hogy elrontsam, és ne kelljen kiírnia. Most járok 32 pótóránál. 32!!!

Ki ne hinné már csak a szám alapján is, hogy teljesen dilettáns vagyok az egészhez, vagy jelen esetben ön-és közveszélyes. Azt mondta, elmegy a hatósághoz és kér időpontot, elvileg egy hét, és már kap is, ebben az időszakban nincs torlódás. Persze azóta se hívott. 

Holnap is megyek (igen, így már 34!!!), kíváncsi vagyok, mond-e erről egyáltalán valamit.

2014. február 21., péntek

Jelenleg Mikszáthtól A fekete várost olvasom. Nem haladok vele túl gyorsan, legalábbis az első 80 oldal elég nehezen csordogált, ez betudható Kálmán bácsi stílusának (részletekben jelent meg a regény akkoriban, nem emlékszem melyik lapban, és persze ez alapján fizették, nem csoda, h jól elhúzta..), a korabeli szavak, kifejezések tömkelegének (17-18. század fordulója), illetve az is közrejátszik, hogy csak a buszon olvastam eddig, ami maximum negyed óra/út, és tegnap este a fürdőkádban. 

A lényeg itt pedig nem más: ez az utolsó igazi könyv, amit engedélyezek magamnak erre és a következő hétre, utána szigorúan csak a tankönyv és a jegyzetek, egészen március 20-21.-ig. :((( 

De azután... !!! 
Mivel én nem tudok ilyen szép dolgokat gyártani oldalra, mint a visszaszámláló, ezért csak elmondom, hogy március 21-én, pénteken utazok. (Nincs jegyem vagy ilyesmi, de akkor fogok, pont!) 

El.. végre! 

Ez kereken 4 hét. Négy hét múlva ilyenkor már rettenetesen fogok szenvedni a vonaton, minden porcikám fáj majd, nem tudok megmozdulni, péntek lévén tele lesz minden emberekkel és csomagokkal, többször is a sírás határára kerülök a fáradtságtól, a derék-és hátfájdalmaktól (öreg vagyok és sportolatlan..). Mikor újra meg tudok mozdulni, már csak negyed óra, és leszállok, magam után rángatom (se húzni, se vinni nem bírom) a két előre láthatóan teljesen teletömött bőröndömet, már szemüveggel se látok, amikor feltűnik Ő, és végre a nyakába borulhatok, megcsókolom, szorítjuk egymást, és végre megkapom az érzést, ami két hónapja a legjobban hiányzik.

2014. február 16., vasárnap

Jól összevesztünk, először skype-on veszekedtünk, majd írásban folytattuk, nem tudom mi lesz így velünk, mert még 34 nap van (lenne?) hátra, és két vizsgát össze kellene hozzak ezidő alatt. 

(Vizsgákhoz való viszonyom lásd. lentebb, ennek tükrében évek óta eredmény nélkül, hatalmas félelmekkel, óvatlan önpusztításra hajlamosan éldegélek..) 

2014. február 15., szombat

2014. február 14., péntek

A mai naphoz csak annyit fűznék hozzá: nézzétek meg a Cinema Paradiso című filmet!

Ezért is:


Én, a naiv előreküldtem az összes jegyzetemet még január 2.-án, mert azt hittem, még abban a hónapban megyek utánuk, legkésőbb 20-25.-én. Ehhez képest maradhatok itthon a következő (!!!) hónap végéig (shit!). :((( 

A forgalmi vizsgára még időpontom sincs, és abban sem vagyok biztos, hogy az előbb eljön, mint a sulis megjelenési kötelezettség, amihez az anyagot, ha minden igaz, jövő héten visszakapom. 

Postán!!!

.. mert ennyire bízhatok magamban, és a terveimben. Csak remélni tudom, hogy nem kavarodik el valamelyik országban, már ősszel is elég sokat dolgoztam vele, két tollam is kifogyott, az mégis csak jelent valamit. 
A mai óra nem volt olyan brutálisan rossz, persze bejelentést ez sem ért. 

A mai ígéret: "jövő héten sűrítünk, pontot kellene tenni ennek a végére már". Ezt vagy majdnem ugyanezt persze már hallottam, azóta is ugyanott tartok.. 

(Még 4x2 óra, még több pénz, és talán még több, és még több... )
Azt el is felejtettem, hogy megérkezett a Máv kedves levele (emailben), amiben nagyon kacskaringósan megfogalmazva (azt hitték majd nem értem, pedig de! kapják be!!!) elküldtek a picsába a panaszommal együtt. Problémát lásd. korábbi bejegyzés egy részében..

Még január közepe táján kaptam egy postán érkezett levelet, miszerint a panaszomat kb. felvették a listára, március 22-ig majd szólnak mi van. Sok reményt nem fűztem hozzá, de azért mégis megmagyarázták, hogy én vagyok a hülye.

Ezt a csodát találtam a postafiókomban:

"Tisztelt ... !                                     

Köszönettel vettük a Társaságunk részére benyújtott visszatérítési igényét. Megkeresésével kapcsolatosan az alábbiakról szeretnénk tájékoztatni.

Őszintén sajnáljuk, hogy a jegyváltása során kellemetlen tapasztalatokat szerzett. Társaságunk, üzletpolitikánk szerint, munkavállalóinktól minden esetben a pontos, lelkiismeretes munkavégzést követeli meg. Szíves elnézését kérjük, amennyiben munkatársunk hibájából érte Önt a kellemetlenség. A hasonló nehézségek elkerülésére – mivel hibák sajnos előfordulhatnak – a pénztárnál számítunk utasaink együttműködésére is. Ennek gyakorlati megvalósítása érdekében hirdetmények útján hívjuk fel a jegyet váltók figyelmét arra, hogy még a pénztártól való távozás előtt ellenőrizzék a kért és a kapott jegyek egyezését, valamint a visszajáró helyességét. Sajnos utólagos reklamációt, minden igyekezetünk ellenére sem áll módunkban elfogadni, mivel már nem állapíthatók meg egyértelműen az ott elhangzottak és ezáltal az esetnél résztvevők felelőssége sem.

Üzletszabályzatunk rendelkezése szerint, ha az Utas a menetjegyét utazásra nem használta fel, annak érvénytartamán belül a fizetett menetdíj visszatérítését kérheti. Az utazásról történő lemondást igazoltatni kell. Az igazolást az Utas kérésére a vonat jegyvizsgálója, vagy a felszállási állomás ügyeletes alkalmazottja állítja ki. Nem kell igazoltatni a menetjegyet abban az esetben, ha a menetjegy érvénytartama nem kezdődött meg vagy a menetjegyet az érvénytartamon belül a kiindulási állomáson vagy a jegyváltás helyén nyújtják be visszatérítésre. Amennyiben más állomáson igényli a visszatérítést, úgy ez csak akkor lehetséges, ha a lemondásról igazolással rendelkezik. Ezzel kapcsolatban, a vonatkozó szabály ismeretében, számítunk szíves megértésére. Az adott menetjegy érvénytartamán belül igényelt visszatérítés esetén a vasút az előírt kezelési költséget számítja fel.

Tekintettel arra, hogy a menetjegye mellé nem csatolt igazolást és az érvénytartam lejárta után nyújtotta be igényét, ezért a fentiek értelmében nagyon sajnáljuk, de a visszatérítésre nincs lehetőségünk.

Megkeresését és megértését köszönjük.


Itt szeretnénk figyelmébe ajánlani hírlevél szolgáltatásunkat, amelynek segítségével elektronikus levél formájában személyre szabott információkat kaphat legújabb akcióinkról, menetrendi módosításainkról. Hírlevél szolgáltatásunkat a következő hivatkozásra kattintva érheti el.."


2014. február 13., csütörtök

Napok óta X-aktákat nézek.. 

Már nem olyan félelmetes, mint 15 évvel ezelőtt, amikor még a tévében adták, bár tegnap este, miután mindent lekapcsoltam, eltettem, és tényleg csak oda koncentráltam, többször is feljebb húztam a takarót. :D
A keddi órát én, a szerdait az oktató mondta le, így haladok egyre gyorsabban a jogosítvány felé (nem!). Holnap elvileg még mehetek, de ez majd akkor lesz biztos, ha már a kocsiban ülök, és rettegek, mikor kapja el a kormányt először, hogy utána az egész hátralévő időre szinte megbénuljak, és hibát hibára halmozzak. 

Vizsgaszintű félelemmé vált már ez az egész, pedig a vezetés önmagában nem lenne rossz, de így már ott tartok, ha esetleg a kis plasztik kártyám is meglenne erről az egészről, valószínűleg nem merek majd vezetni mások előtt, mert úgy érzem, ebben is sz* vagyok, mint mindenben, amibe csak belekezdek..

Épp most néztem meg sokadszorra is a vizsgalapot, lehetetlennek tűnik ez számomra: hibalehetőség töménytelen mennyiségben.. csak 10 hibavonal... és vége az egésznek.. nem beszélve az azonnali bukást érő hibákról.

2014. február 10., hétfő

Jó esély van rá, hogy március 22.-e táján utazhatok csak el.. Ez nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok idő még, összesen meg rengeteg.. Már november vége óta nem is voltunk.. khm együtt.. január 3. óta nem láttam, bár akkor is alig álltam a vírustól a lábamon, még a búcsú se volt az igazi. 

Mennyit bír ki egy kapcsolat, egy ember, ha örökösen csak várnia kell a másikra?

Mi van, ha  megint csak az időt vesztegetem a semmire, és eredmény nélkül távozom, mint mindig?

Játszós


Ezt a játékot Nancytől kaptam... köszönet érte, bár elég nehezen találok ki bármi érdekeset magamról..

Szabályok:

1. Be kell linkelni azt az embert, akitől a felkérés érkezett 2. Meg kell osztani 7 hétköznapi vagy különleges dolgot magunkról 3. Meg kell nevezni azokat a bloggereket, akiktől szívesen látnánk ugyanezt 4. Értesíteni őket erről.. 

A hét dolog:

1. Több mint 10 évvel vagyok idősebb Tesómnál, de ez ma már senkinek sem tűnik fel, és sokan el se hiszik, talán csak a szemünk árulkodik, ezért rendkívül pártolom a gyerekek közötti nagy korkülönbséget.

2. Úgy érzem mindenki panaszkodik arról a blogokon, hogy fogynia kellene, meg ilyen fogyókúra meg olyan, a végén a képekről meg kiderül, h ja nem is, hanem csinik és számomra vékonyak (vagytok!!!), de én tényleg (!!) kövér/molett/túlsúlyos vagyok, és életem nagy részében mindig is az voltam; ha fogyok kicsit, akkor is nagy darabnak számítok, mert nagyon szélesek a vállaim, és vastagok a csontjaim. örök bánatom 1.0

3. Örök bánatom 2.0, hogy engem nem vesznek/vettek észre a pasik-fiúk-férfiak. Én mindig "jónő" akartam lenni, de erre esélyem sem volt..

4. Furcsa vonzódást érzek a balkezesek iránt :D

5. Mániákusan töltögetek, ezért szinte soha nincs hely a laptopomon..de nem használok torrentet!

6. Sokszor félek kimenni az utcára, boltba se megyek el, ha mégis, a fejemet lefelé tartom, és csak ritkán nézek rá az emberekre, ezt itthon a sokszorosára nő. (Itt az a szokás, h emberek állítanak meg, és kezdenek faggatni az életedről beszélgetés címén, mert ugye tudják a nevem, meg ismerik anyut és aput, jah, és akkor engem is...) Ott biztonságban érzem magam, ahol nagy valószínűséggel nem botlok ismerősbe.

7. A szoptatást undorítónak tartom, nem akarom látni, sem hallani róla, és nem érdekel, hogy az mennyire jó a babának. A szülés.. na azt meg inkább hagyjuk..

Szeretném ezt audrey, borboleta, Luca, edsdame, ac blogján viszontlátni, persze csak, ha Ti is így akarjátok. :) + Medina és Cherrie, akik meghívósak vagytok, de tőletek is akarok titkokat!! :)))

Azt hiszem a többiek már mind megkapták! :)
Ebben az évben már másodszor vagyok beteg, és nem találok 7 olyan dolgot magamról ami érdekes lehet(ne)...