#71

Annyira, kurvára hiányzik nekem. Még 28 nap. Meg 2 vizsga... :/

#70

#69

Égető vágyat érzek egy "igazi" könyv elolvasására.

Igen, tanulnom kell. :(

sír..

Valaki öleljen meg...

Azt akarom, hogy várjon az állomáson, és én pont így csinálnék:

#67

Shit!!!

A következő vizsgán, 10-én a kérdezőm az egyik leggázabb lesz. :(((((( Annyira éreztem. Repesek az örömtől, és már dőlnek is össze a vágyaim, álmaim, esélyeim. Oda a bátorságom.

Egy értelmetlen délelőtt

Manu már 5 órakor felébresztett, akkor épp a legnagyobb plüssállat esett a fejemre a jóvoltából. Nem akart kimenni, csak játszott  a drágám. Össze-vissza pattogott. :) Ez roppant cuki lenne, ha nem hajnalban csinálná, és nem a fejem tetején.

6.40-kor csörgött az óra, 8-kor indult a busz, ami késett negyed órát. A városban mindenhol állt a hó, vagy inkább a latyak. Elküzdöttem magam egy helyi járatig, ide-oda csúszkáltam végig, szerintem egy pingvinre emlékeztettem járás közben. Hülyén nézek ki, ha nem akarok elesni.

Kibuszozok a kórházhoz, elmegyek az ún. kis vérvételibe, ahol a vércukorterhelést, és egyebeket csinálják. Hát már nem ott. Visszatették strukturális változások címén a nagy vérvételi helyhez, ami mindig tele van, és ha csak elmegyek mellette, már hányingerem van, ami azért külön "vicces", mert üres gyomorral kell mennem, már alapból szédelgek, és még meg kell innom egy undorító, cukros löttyöt, ami inkább kifelé jönne, mint lefelé haladna a gyomrom felé, aki azt is hihetné, hogy kaja.. de nem! Itt kiderült:

1. Vérvétel 7-11 között, és mivel nekem - vérvétel, cukros lötty, 2 óra evés-ivás, rágó, bármi nélkül, majd még egy vérvétel - a menet, már el se kezdik, mert mire a 2 órám letelne, már bezárt a bazár. Jöjjek vissza holnap reggel 7-re. Juhéjjjjj! :(

2. Van TB.-m. A kartonozóban már épp el akart küldeni a nőci, de volt annyi eszem (most véletlen forogtak a kerekek, ez is ritka), hogy mondtam neki, nézzem már rá gyorsan, rendben vagyok-e még, és igen. Fogalmam sincs hogy lehet ez, mert azt hiszem senki sem fizet utánam semmit. 

Lehet, ha holnap reggel megyek, már nem lesz érvényes, ezt nagyon tudnám értékelni.

Ezután ettem-ittam gyorsan, mielőtt rosszul lennék. Mentem a buszhoz, orrom előtt megy el, elcsattogtam a köv. megállóig, az a busz meg se áll már ott, amire én gondoltam. Persze minden lépéssel hatalmas hóba vagy sáros hóba lépek.. Csúszkálok, fázok, mindenhol, mert a két zokni is kevés, akkor is ha az egyik nagyon vastag és még hosszúszárú is.

Csak bejutottam nagy nehezen a városközpontba, ahol már se kedvem, se időm nem volt mászkálni, csak bementem az antikváriumba a megrendelt könyvemért, és hazajöttem a 11-es busszal. 

A lábam még mindig nem engedett ki. Olvastam valahol, hogy ez nem is a vérkeringés, hanem a hormonok miatt van.

És még egy kitérő. Az antikvárium ugyanaz, ahová eddig is jártam, csak elköltöztek,  és ezért nem vágtam le, h ez az új cím, ugyanazt az üzletet takarja, de itt a lényeg, hogy most egy olyan helyen van, ami egy udvar, tele nekem puccos üzletekkel. Elképzelem, hogy cicamicák felékszerezve, papírtasikkal a kezükben megdöbbenve néznek fel: óh, te jó ég könyvesbolt. Na, hát ennyire nem illik oda. :) A régi hely jobb volt, antikváriumosabb, elrendezésében is, meg ott régi könyvillat volt.  Azért még egy másik történelmi könyvet is hozzácsaptam gyorsan, így eltüntettem a Mamámtól kapott névnapi pénz maradékát is.

A mérleg tehát:

- fülbevaló

-4 bugyi

-Balea éjszakai és nappali krém

-hajcsavaró

-2 könyv

Lényeg, hogy megint szép összefüggő poszt született. :)

Vörös

Annyi mindenről szeretnék, vagy tudnék írni, de mikor ide jutok, csak az jut eszembe, hogy milyen gusztustalan, ha az ember(lánya) lemossa a Bloody Mary színű piros körömlakkját, és az egész keze olyan lesz. Ezt orvosolandó, gyorsan újra ki is festettem ugyanezzel. Már nem csak az egész kezem, hanem a körmeim is véráztatta kinézetet nyertek. :D 

#64

Mióta hazajöttem, minden nap fáj a fejem. Nem csak egy kicsit, vagy gyógyszer után elmúlik, hanem egész nap. Már úgy kelek fel, megjegyzem időben fekszem, és ébredek, de már reggel fáj. Kezd aggasztani. Több tippem is van, hogy mi lehet az oka. ezek közül  legártalmatlanabb, hogy már nem jó az 5 éves és 2 hónapos szemüvegem. A többit inkább nem sorolnám. 

#63

Azt hiszem, nem fogják megcsinálni a vizsgálatokat, mert szerintem már nincs is tb.-m.

#62

Ezt az újabb hóesést már nem is kommentálnám, nálunk szakad, meg is marad. A gond az, hogy holnap be kell mennem a városba, busszal. Hiába csak 20 km a távolság, de nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán bejutok. 

Vérvételre, illetve vércukorterhelésre megyek, már ha a tb.-m rendben lesz, és egyáltalán megcsinálják még. Meg kell nézni megint, mennyire működik még alul a pajzsmirigyem, illetve az inzulinrezisztenciám javult-e. 

Ez ugye azzal jár, hogy előtte nem lehet enni, de ha még a buszozás is ennyire elhúzódik, nem kizárt, hogy rosszul leszek. 

Rendeltem egy könyvet, ami egy antikváriumba érkezett holnapi határidővel, azért is mindenképp be kell mennem. 

Hátha megint elolvad minden, mint pénteken.

A nap kérdése

Ez komoly, hogy ma szombat van? 

#60

Ha meghallom a Rose gardent, most már mindig arra gondolok, ahogy a kis falunk szilveszteri báljában erre táncikáltunk (pedig ő annyira nem is tud, de lelkes), s egyszerre kezdek mosolyogni, szorul össze a szívem, és lábad könnybe a szemem. 

Annyira szeretem, és nagyon hiányzik, úgy érzem, nélküle nem vagyok már egész.

Még 36 nap.

#59

A józan eszem üzeni nekem: 

Sajnálhatod itt magad még napokig, hogy jajj szegény én, de attól még nem lesz jobb. Vagy  megmutathatod magadnak (is!) a következő vizsgával, hogy igenis képes vagy rá. Nem tudod mit kell, és hogy kell tenni, hogy elérd? Nem érdekel. Találd ki és csináld meg. Ne légy többé ilyen gyenge, hanem csináld. Ne próbáld, TEDD!

#58

Ezekbe a vizsgákba mindig belehalok egy kicsit. A maradék hitemből megint elporladt egy darabka.

Egyre távolabb...

#57

A vörösbor Shrek-es pohárból az igazi. :)

diéta

Este fél 10-kor gofrit enni. Na ilyen az, amikor egyáltalán nem tartom be. :(

#55

Még 9:40 környékén valamikor:

Azért az is egy szint, hogy most épp a Mizu megy az MP4-emen, vagy hogy egyáltalán rajta van.

Az elmaradott, ha én nem a telefonomon hallgatok zenét?

A mai napi pozitívum

1. Anyukám tegnap befestette a hajamat, és még ma is tökjó a színe, még áll is valahogy. Van még egy fél napom, mielőtt zsírba borul.

2. Ma látom Esztert és Évit

#53

Kb. 9:30

Az idő bezzeg nem halad, ha kellene. Itt ülök a suli társalgójában, még simán lemehetnék vizsgázni, ha lenne értelme, mert 10-re hívtak be.

De most büntetésből hallgathatom, ahogy tökéletes testű kislányka épp arról mesél, hogy ő igazából szakács akart lenni, mert (szerinte) elég jól főz, és szeret is, de anyukája azt mondta neki, legyen inkább jogász, mert olyan okos. Vajon mit szólnának, ha odamennék, és egyszerűen felrúgnám? Csak azért, mert ő tudja magáról, hogy okos, és valószínűleg minden alkalommal bizonyítja is.

Beültem a legeslegutolsó asztalhoz, falnak szembe, mindenkinek háttal, ez annyira én vagyok.

Tudom, csakis az én hibám.

Update:

Elővegyem a házikolbászos szendvicsemet? Az érzékeny cicaorruk biztos kiszagolja.

Update 2.:

Mi a f *ért kell nekem mindig szégyenkezni? 

#52

9:00

A 14,5 + 2 órás vonatozásom után ez a 100 km olyan gyorsan elröppent, mintha csak 5 perc lett volna, és nem túlzok, szinte észre sem vette, már oda is értünk.
Régen még ennyi idő alatt is szenvedtem. Minden csak viszonyítás kérdése

#51

Ma reggel, 8:15-kor

Miért érzem magam teljesen idiótának az emberek között a kapucnis téli kabátomban? Talán, mert rajtam kívül mindenki vékonya(bba)n öltözött? Olyan, mintha egy bulira mindenkit meghívtak volna, csak engem nem.

Gyanús volt, mikor fél 7 előtt (!!!), induláskor rájöttem, hogy nem kell a sapka.

Hihetetlen, hogy csütörtök-péntek-szombaton tombolt a tél, emberek fagytak meg, most meg már én vagyok az egyetlen, aki meleg kabátban van, és még mindig csak reggel van. Természetesen tetőtől talpig feketében vagyok.

Honnan tudták a többiek, hogy így kell felöltözni?

#50

Azt hallgatom már évek óta mindenkitől, hogy "te egy okos lány vagy". Meglehet, de hogy ezt papírral nem tudom bizonyítani, az 100%.

:(

#49

Péntek késő délutánra tervezek egy kétórás buszozást. A hó meg jön, megint. 

update: 

Olyan sötét lett kb. 5 perc alatt, hogy lehet a hó hamarabb is ideér, de valami jön, az biztos. Talán megint az eső, úgyis remekül illik a lelkiállapotomhoz.

szokásos

Akkora fos ez az egész, én meg a dísz vagyok a kupac tetején. Tanultam? Nem! Tudom, hogy miért? Nem. Tudom, hogy lehetne másként? Nem! 

Hogy csinálják az okosak? De komolyan. Végigmennek az anyagon, és nem szoronganak minden egyes szótól. Nem jut eszükbe a 10 évesen iskolában elszenvedett, és azóta ötször el is felejtett sérelem, hogy ugyanolyan erővel fájjon, b.. meg. És minden, de minden régi és új dolog a fejemben kattog, mindent újra, és újra átélek, ami valaha rossz volt, és megtörtént, és csak akkor jut eszembe, ha tanulni kell. 

Alapvetően egy negatív ember vagyok, mindig is az voltam, nincs ebben  már semmi új, de könyörgöm, ha képes vagyok rá, akkor miért nem tudom megcsinálni. 4 k.k. vizsga és vége. Adnak egy papírt, hogy ezt csináltam hosszú évekig, és vége.. De nem!

Mikor legutoljára sorra sikerültek a vizsgáim, pszichológushoz jártam, semmi nagy terápia, vagy hasonló, egyszerű tébés rendelés volt, de felírt szorongásoldót, meg még valamit, már a nevükre sem emlékszem. Sikerült is zsinórban 6, és a szakdogát is megírtam. Utána jöttek az államvizsgák, és egy sem(!!) sikerült. És még szedtem a gyógyszereket, de ugyanúgy visszaestem abba a mély gödörbe, ahonnan másfél év, és +15 kg után próbáltam kimászni. Csak félig sikerült. Utána jött a nagy menet a fogyókúrával, de már gyógyszerek nélkül, mert mint kiderült alul működik a pajzsmirigyem, PCOS-em van, és még inzulinrezisztenciám is, melyek külön-külön is igényelnének diétát, együtt meg aztán pláne, de ami a legfontosabb, semmi pszichobogyót nem ehetek, meg állítólag ezektől a pm. még kevésbé működik. Korábbi gyógyszereket abbahagytam, jöttek az újak, diéta, meg a rendszeres torna, fogyás, bónuszként láv. Vizsgák még mindig nem, na jó, egy összejött, de 4 azóta is a nyakamon van. 

Összegezném: teljesen mindegy mi történik, mit változtatok, mit érek el másban, nem megy a tanulás.   

Holnap odamegyek, és nem megyek be, mert nincs értelme, hogy kihúzzam a tételt, és vissza is adjam, mert nagy valószínűséggel még csak nem is olvastam, hisz még az olvasásra is képtelen vagyok koncentrálni, és hülyének érzem magam, ahogy a családom is annak hisz már, bár ezt hangosan nem mondják ki, vagy nem ezzel a szóval, és ami a legrosszabb, én is annak érzem magam. Holott tudom, hogy képes vagyok rá, de elérni nem tudom. 

Fogalmam sincs mi a módja, mi a gyógymód. Hogyan kell megjavítani saját magamat?

#47

Tesómmal kimostuk a macskát. Nagyon, nagyon nem örült. Azóta a radiátoron fekszik, nyalakszik, és haragszik egyszerre. Megpróbáltam megsimogatni a selymes, tiszta szőrét, de úgy reagált, mint Grumpy Cat a youtube videón.

#46

Múlt vasárnap, az utolsó közös esténken megnéztük a The Artist című filmet. Volt hozzá magyar feliratom, gondoltam azt érteni fogja, mert velem ellentétben ő tud angolul. Igen ám, de ez a film francia. Az egy dolog, h Hollywoodban játszódik, de a felirat (mert némafilm) franciául van. 

A romantikus filmnézésünk végül úgy zajlott, h ami angolul volt, azt értette, ami franciául, ott a magyar feliratot fordítottam neki németre. 

Így filmezünk mi. :)

Egyébként nagyon tetszett, olyan más, és egyszerű. Bevont a világába, magával ragadott. A kutyus pedig.. Awww. 

#45

Az ún. szobám gyakorlatilag nappaliként funkcionál. Apu a szobájukban meccset néz, két tévé van, tehát anyu "nálam" néz konkrétan bármit. Igénytelen, nyálas,  amcsi tévéfilmek követik egymást. Már majdnem hányok. Egy rakás szar. Most épp a filmbox-on, vagy hol. Nem gátolja az sem, ha épp a közepén tart a film, amikor bekapcsolja a tévét. Ő nézi, és bedől neki. Azt hiszi, hogy ezek igazi filmek. 

De itt legalább nem kell megkérdeznie, hogy ennek mi lett a vége. (Egyik kedvenc kérdésem.) 

Valóban nem nézünk együtt francia (vagy bármilyen más) művészfilmet.

És végül ki kell jelentenem a teljesség kedvéért, hogy nagyon szeretem az anyukámat. :) 

Update:

Vége a filmnek, most össze-vissza kapcsolgat, és felénél járó filmekbe néz bele 1-2 percre, hogy mi lehetne a következő. Anyukám szar filmet castingol....

Úgy tervezem, hogy...

... szerdán felkelek 5-kor. Elutazok vizsgára, 10-re megyek, oda kell érjek legkésőbb fél 9-re, ott történik, ami történik. 

Utána séta a városban, szerencse esetén vásárlás, ha van kedvem turkálok kicsit. Mikor hazaértem mamám felköszöntött még névnapom alkalmából, és kaptam tőle pénzt. Azt ki kell találjam, mire költöm. Valószínűleg arra, amit találok. Álmom, hogy találok 6-7 jó ruhadarabot egy tökjó turkálóban (nekem az vállfásat jelent, a klasszikus turkálás nem megy..).

Még dél körül találkozom Évivel, akivel járkálunk kicsit a városban, ha épp nem fagy, esik, szakad vagy egyéb finomság. 

Este Eszternél aludnék, aki 16 óra után végez, ha addig még  lesz munkája. Ez egy hosszú és politikától sem mentes történet, nem is mennék bele. Remélem tudunk egy jót beszélgetni, talán sírdogálunk is, de akkor este mindenképp nála lennék.

Csütörtökön délelőtt beugrom a suliba, Mónihoz, akivel most kivételesen nem egy napra lettünk beosztva vizsgázni. Elhozza nekem egy szépen áttanult és kihúzott tankönyvét, amiből majd szépen fel tudok készülni a következő vizsgára. Legalábbis így képzelem most. (Másfél-két hét múlva meglátjuk!)

Ezután irány Zita. Hozzá át kell buszozni. Nem olyan nagy távolság, de elég zsúfolt járat. Vele nincsenek konkrét terveink. Terveztünk különféle lányosat, mert mi annyira, de annyira lányosak vagyunk, mint vásárolgatás (inkább nézelődés) és körömfestés. :D A lényeg, hogy együtt legyünk, és egy napra úgy érezzük, hogy még mindig együtt élünk (lakunk!) és minden összeköt minket, ami a mai napig olyan erős, hogy már soha nem múlik el. Mert nem is fog... 

Pénteken pedig tőle utazok haza. Elvileg 2 óra Zita-város és falum-melletti-város között, utána még 20 perc, ha jön egy busz vagy vonat, és otthon is vagyok. 

Ezt gondoltam én. Meglátjuk mi lesz belőle.

#43

Nem tudom mi irányítja azt, hogy ki érzékeny az időjárásra, és ki nem az, de a fejem második napja akar szétrepedni. :( Most még az Algoflex sem segít. Hormonok, vagy mitől van ez? Azzal van már így is elég gondom, és a problémák java része ráfogható erre.

Biztos az sem segít, hogy mióta hazajöttem, elalszok éjfél körül, és legkésőbb 9-kor felkelek. Egészen büszke is voltam magamra, nálam ez nagy szó, mert éjjeli bagoly vagyok, be tudok állni 4 órai elalvásra, és deles ébredésre. Na ez a jó széria tegnapig tartott. Tesómmal Grimm-et néztünk, mármint a sorozatot, daráltuk, amit szépen összegyűjtögettem, amíg elvoltam. Az utolsó letöltött rész felénél bealudtam, olyan fél 3 körül lehetett, de ez is elég volt, h ma már csak fél 11-kor, és ezzel a brutális fejfájással ébredjek. 

És jut eszembe, tanulnom kell. 

#42

Még 43 nap, míg újra együtt lehetünk. Április 28.-ára tervezem a horrortúrát vissza... Hozzá.

#41

A kőszívű ember fiai. 

Megnézném és elolvasnám, újra és újra. Csodálatos magyar színészekkel. Mindig ugyanazzal a jó érzéssel nézem, ez legalább nem változik. 

#40

Hihetetlen és szomorú, ami odakint van. Emberek rekedtek az utakon már nem 1-2 órája. A hírek vagy igazak, vagy nem, de csak online csordogálnak, a tévében semmit sem találtam. 

A kocsiban szülni kényszerült kismamától a hideg futkos a hátamon, hogy ott, úgy, ahogy, mindenféle segítség és ellátás nélkül kellett ezt megélnie. Őrület!

#39

Most meg riadót rendeltek el. Hogy néz ki egy riadó a gyakorlatban?

#38

Ez hihetetlen. Mennyi hó, és csak esik, esik rendületlenül. Kíváncsi vagyok, meddig lesz még internet és főleg áram. Nagyvárostól (magyar viszonylatban) 20 km-re lévő faluban lakunk, de  Tesóm nem jutott be vonattal, mert az egyszerűen nem jött. Most olvasom ezt  a hírt, érzek némi ellentmondást az egészben, avagy az önreklámozás nem az erős oldaluk. 

Egyébként semmi különös, amit hazaértem, és a durva fáradtság is elmúlt, ismét minden a szokásos mederben folyik tovább, ahogy az már itthon megszokott. Kevés a hely, semmi tér, sem fizikailag, sem más értelemben, mert mindig mindenki egyszerűen ott van, az arcomban, a magánszférámban. 

Tegnap este beszéltem Vele spype-on. Összeszorult a szívem, hogy megint csak így láthatom, nagyon hiányzik. :( Még 44 nap. Lehet neki  még rosszabb, mert még csak nem is lát, csak a hangomat hallja. Tudom, én vagyok az egyetlen, akinek nincs beépített kamera a laptopján, de már nem egy mai darab. Telepítenem kellene Tesóm webkameráját, hogy meglepjem ... ö.. magammal? Ő valami különös oknál fogva szeretne látni engem, nem is értem. :)

Habemus papam

Na, ez is megvolt. Megvan az új pápa, I.Ferenc, és argentin, de ezt már úgyis mindenki tudja. Számomra az a vicces, ahogy a ZDF német csatorna reklám és mindenféle átmenet nélkül a pápaválasztást követően azonnal belekezdett a Bayern München - Arsenal meccs közvetítésébe. :D 

#36

Az nem a jó irány, ha Candy Crush Saga-t játszom, és Tesómmal sorozatot kezdek el nézni.

Rossz vagyok. :(

#35

Március 20.-a, szerda, 10 óra.

Most már a bizottságot is ismerem, a kérdezőm sokkal rosszabb is lehetne, de szúrtam én már el vizsgát jó kérdezőnél is. Már csak tanulni kell. Ja, egyébként államvizsga. Megint. :(

Az mondtam már, hogy tanulnom kell? 

KELL!!! Hátha értek a szóból.

#34

Visszaírt. Ilyenkor persze hülyének érzem magam. Megint,  a változatosság kedvéért.

Félelem

Tudom, hogy ez nem normális, de egyfolytában aggódom érte, hogy történik Vele valami. Olyan messze vagyunk egymástól, és ha nem jelentkezik, már félek. Reggel még írt egy rövid, kedves-szerelmes üzenetet fb-on, én viszonylag - önmagamhoz képest - korán keltem, és már 9-kor írtam neki emailt, a munkahelyi címére, amire azóta sem válaszolt. Mindig válaszol. Ott ül az íróasztalánál és válaszol nekem. De most nem. Ő maga mondta, hogy a nagy hó miatt, a város tiszta káosz, és mára még hidegebbet jósoltak, a hó eddig sem olvadt el, és most még jobban le is fagy minden. Ő pedig kocsival megy dolgozni. Mi van, ha nem ért be a munkahelyére, mert baleset érte. Olyan sokat kell vezetnie, még ha nem is ő hibája, akkor is történhetett vele valami  az úton.

Ezt most nem bebeszélem magamnak. Nálam ez úgy működik, hogy az történik meg, ami eszembe se jut, amire gondolok, az már nem fog. Ez a félelem, hogy elveszítem, nagyon rossz, és sokszor igen felkavaró. Olyan mélyen szeretem, nem tudtam, hogy még képes vagyok ilyenre, és most úgy érzem, csak valami olyan választhat el minket, ami visszavonhatatlan és kivédhetetlen. Mint a... nem fogom leírni azt a szót.

A babám

Az én tündéri cicám egy kisfiú, és a Manu névre hallgat. 

2 hónapos múlt itt:

Élénken érdeklődik a számítógépek iránt:

A fürdést már kevésbé szereti:

Mint minden macska, ő is képes bárhol, bármikor, bármilyen pózban elaludni:

Vannak vele bizonyos terveim, bár mi még soha nem tettünk ilyet egy cicánkkal sem, de őt nagyon-nagyon sokáig akarom, hogy velünk legyen, kénytelen leszek ööö... khm .. egy intézkedésre:

És a legfrissebb, mai kép, ahogy beköltözött a plüssállatok közé. Már ilyen nagy, 7 hónapos múlt, szóval a fent említett dolgot minél előbb el kell rendeznem.

Otthon, most már

Hazaértem. Túléltem. 

Az út kb. felében szenvedtem csak, de akkor nagyon, egyébként nagyjából rendben volt minden, semmi rendkívüli. Beszélgettem utastársakkal kicsit, kedves osztrák házaspár volt. Jellemző, hogy itt se németekkel akadok össze. :) Berlin és Prága között volt  a legrosszabb: nem tudtam elaludni, tömve volt a kocsi (értsd mind a 6 hely foglalt volt), ölemben kellett tartanom a táskámat, ami tele volt, ezért elég nehéz is, nem tudtam kinyújtani a lábam, minden porcikám fájt stb. stb. Arra még emlékszem, h beérünk a prágai főpályaudvarra, és akkor bumm, egyszerűen elaludtam. 1 órát sikerült pihennem, bár a nyakam még jobban megmerevedett. Breclavban leszálltak a velem utazók, attól kezdve egyedül voltam végig. 

Már kényelmesen:

Pesten váratlan öröm ért, őrült rohanás (baromi nehéz csomagokkal vonatról le, peronon végig, aluljáróba le, jegyet venni, aluljáróból fel, kimenetelni onnan 6 perc alatt az 1-es kocsiállásig, ami a legmesszebb van) után elértem a korábbi, 22.50-es vonatot. Majd kiköptem a tüdőmet, felléptem a lépcsőkre, és becsukódott az ajtó, el is indultunk. Még 20 percig lihegtem, hörögtem, köhögtem a kis asztmás tüdőmmel. 

De fenn voltam a vonaton, ez a lényeg. :)

Már háromnegyed 2-kor haza is értem. A cicám is megismert, fiatal még, és 65 napja látott utoljára, volt rá esély, h dolgoznom kell a kegyeiért, először csúnyán nézett rám, nyávogott egyet, odajött, megszagolt, és elkezdett berregni. Még szeret. :) 

# 30

Tegnap egész nap hatalmas szemekben szakadt a hó, és egyelőre úgy tűnik, mind meg is marad. Csak reménykedhetek, hogy ez semmilyen hatással nem lesz a holnapi vonat közlekedésre. Tudom, hogy otthon még kifejezetten jó idő van, hó a közelben sincs, de ki tudja, mi lesz még kedd hajnalig.

A hó apropóján sétáltunk egy nagyot, mert mindenki bent maradhat, kivéve az akinek gyereke van, vagy egy osztrák szerelme. Őrült módon szeretik a havat, akiket eddig megismertem, közülük mindenki. 

Be kell valljam, egészen szép odakint, kár, hogy holnap itt kell hagyjam ezt a gyönyörű várost, meg ezt a csodás fehérséget:

Vagy ezt:

#29

A bepakolás sokkal rosszabbul megy, mint hittem. Sírok, odateszek valamit, leülök, sírok. Ölelkezek. Előveszek, visszateszek, sírok.

Ha így folytatom sosem leszek készen.

:(

Holnap utazok haza. Ma pakolok és sírok. (Gondolom a sírásból marad későbbre is..) Két hónapig leszek Nélküle. 

Reggel kezdődik a horrortúra. 6.00-kor kelés (nálam ez inkább felriadás!).

1. A vonat 8.14-kor indul, ha elindul egyáltalán, legutóbb már az is 20 percet késett.

2. Érkezés Budapestre hivatalosan 22.35-kor, ez rendszeresen csak 22.50-re sikerül, ami azért a lehető legkellemetlenebb, mert van egy vonatom, ami akkor indul(na), de ehelyett mehetek a 23.55-tel 

Bp. Keleti pályaudvar: 1 óra várakozás, nekem elég durva arcokkal. Jegyet kell vegyek, ami azt jelenti, h a hatalmas bőröndömmel, és a kitömött sporttáskámmal, valamint az önmagában sem könnyű vagy kicsi kézitáskámmal le kell evickéljek az aluljáróba. Legutóbb szó szerint úgy vonszoltam le ezeket magammal. Fura arcok ott is, akik lehet csak ennyi utazás után tűnnek durvának, és ugyanolyan fáradtak, mint én. Vissza ugyanez, majd várakozás a vonatra, h talán beszállhassak, és ott várhassak tovább. 

3. Már csak 2 óra vonatozás, ahol nem alhatok el, és magamra is ügyelni kell, mert a fura arcok fel is szállnak... 

4. Az állomáson az apukám vár, akivel szépen 1 óra alatt hazaautózunk.

Ha minden jól megy, és egyik vonat sem késik, siklik ki, vagy egyéb finomságok, akkor hajnal 3-ra már kicsiny falumban lehetek, és talán épp az ágyam felé közelítek.

#27

Tudja esetleg valaki, mire jók ezek a nyakláncok a kisbabák nyakában?

#26

A péntek egyébként egészen jól sikerült, leszámítva h a cuki kocka fiú, meg a szégyenlős barátnője (ami nekem egyáltalán nem jött át) kurva messze laknak, és már a buszon rosszul lettem, szédültem, hányingerem volt, és nagyon erősen kellett koncentrálnom, h semmi ne történjen.

Raclette sütőben(?) - nem tudom ez-e  a helyes szóhasználat - csináltunk mindenféle finomságot, összesütöttük, nyamm. Én idegen helyen mindig nagyon keveset eszem, mert összeugrik a gyomrom, és nem megy több, de az a kevés is egészen jól esett.

A ház egy mini állatkert, van kaméleon, kígyó, nyulak, kutya, meg még egy valami, aminek nem kellett akvárium, de zöldes barna, és hasonlóan rusnya mint a kaméleon, a nevét viszont nem hallottam, vagy nem értettem, az állatot magát pedig ránézésre nem ismertem fel.

De! Megsimogattam, sőt, megfogtam a kígyót. Nem kell túl nagyot elképzelni, a legvastagabb része kb. olyan vastag mint az én csuklóm, de akkor is. Még soha nem volt kígyó  kezemben. Meglepően erős a szorítása, simogatni pedig olyan, mintha le lenne lakkozva, ehhez tudnám a leginkább hasonlítani. 

A kutyus meg a kedvencem volt egész este, játszottunk, hozta nekem a labdáját, a plüssnyulát, meg a kispárnáját, hogy játsszunk. Imádni való volt. 

A srác kedves volt, még mindig cuki, de már nem éreztem azt a múltkori izgalmat, amikor láttam. Ez jó. 

Ez most annyira fontos, de tényleg

Megvettem szombaton életem első Essence color and go körömlakkját. Hogy maradhatott ki eddig ez az életemből, nem is értem. A színe pedig: 122 chic reloaded. 

És változik a színe, ahogy forgatom, tetszetős. :)

#24

Rohadtul nem csináltam ma se semmit. Már ébredezett reggel, mikor végre sikerült elaludnom. Háromnegyed tizenkettőig nyomtam, mintha egy nagyon mély gödörből másztam volna ki. A hajmosásig jutottam csak el, de még turbánban figyel  fejemben. Se zuhany, se hajszárítás. 

Kidobáltam pár cuccot a szekrényből, nem érdekel, mi lesz ma  rajtam, szerintem semmi jelentősége nincs. Nem akarom, hogy a kockafiú barátnője csúnyán nézzen, ha esetleg túlságosan "jól" öltöznék fel. Ismeretlen lányoknál sose tudni.. 

Szempillaspirál, apró fülbevalók, két gyűrű. Nem kell más. Kissé izgatott vagyok, vicces. Barna leggins, hosszú, fekete, bő pulcsi.  Elég visszafogott?