2013. március 20., szerda

#53

Kb. 9:30

Az idő bezzeg nem halad, ha kellene. Itt ülök a suli társalgójában, még simán lemehetnék vizsgázni, ha lenne értelme, mert 10-re hívtak be.

De most büntetésből hallgathatom, ahogy tökéletes testű kislányka épp arról mesél, hogy ő igazából szakács akart lenni, mert (szerinte) elég jól főz, és szeret is, de anyukája azt mondta neki, legyen inkább jogász, mert olyan okos. Vajon mit szólnának, ha odamennék, és egyszerűen felrúgnám? Csak azért, mert ő tudja magáról, hogy okos, és valószínűleg minden alkalommal bizonyítja is.

Beültem a legeslegutolsó asztalhoz, falnak szembe, mindenkinek háttal, ez annyira én vagyok.

Tudom, csakis az én hibám.

Update:

Elővegyem a házikolbászos szendvicsemet? Az érzékeny cicaorruk biztos kiszagolja.

Update 2.:

Mi a f *ért kell nekem mindig szégyenkezni? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése