A péntek egyébként egészen jól sikerült, leszámítva h a cuki kocka fiú, meg a szégyenlős barátnője (ami nekem egyáltalán nem jött át) kurva messze laknak, és már a buszon rosszul lettem, szédültem, hányingerem volt, és nagyon erősen kellett koncentrálnom, h semmi ne történjen.
Raclette sütőben(?) - nem tudom ez-e a helyes szóhasználat - csináltunk mindenféle finomságot, összesütöttük, nyamm. Én idegen helyen mindig nagyon keveset eszem, mert összeugrik a gyomrom, és nem megy több, de az a kevés is egészen jól esett.
A ház egy mini állatkert, van kaméleon, kígyó, nyulak, kutya, meg még egy valami, aminek nem kellett akvárium, de zöldes barna, és hasonlóan rusnya mint a kaméleon, a nevét viszont nem hallottam, vagy nem értettem, az állatot magát pedig ránézésre nem ismertem fel.
De! Megsimogattam, sőt, megfogtam a kígyót. Nem kell túl nagyot elképzelni, a legvastagabb része kb. olyan vastag mint az én csuklóm, de akkor is. Még soha nem volt kígyó kezemben. Meglepően erős a szorítása, simogatni pedig olyan, mintha le lenne lakkozva, ehhez tudnám a leginkább hasonlítani.
A kutyus meg a kedvencem volt egész este, játszottunk, hozta nekem a labdáját, a plüssnyulát, meg a kispárnáját, hogy játsszunk. Imádni való volt.
A srác kedves volt, még mindig cuki, de már nem éreztem azt a múltkori izgalmat, amikor láttam. Ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése