Nagyon köszönöm  mindenkinek a jókívánságokat, tudtam én, hogy fodrász és sminkelés után még le kell menjek a hotel recepciójára a wifi kódért. A tesómmal aludtam esküvő előtti éjszaka, és nagyon jó volt "internettelennek" lenni. Mikor visszaértünk délelőtt, remegett mindenem, szükségem volt pár jó szóra, és annyi jött, hogy kis időre még remegni is elfelejtettem. :)

Nagyjából minden rendben ment, azt leszámítva, hogy a sok elfojtott érzelmemmel nem bírtam el, és késő délután teljes letargiában feküdtem a szállodai ágyon. Azt hiszem egy nap alatt voltam minden a dühöstől a meghatotton át egészen a szomorúig.

M szülei egészen odatették magukat, nem lehet egy szavam se, dicsérték a ruhámat, a hajamat, a sminkemet, a hajdíszemet, csak valahogy a dalokról nem esett egy szó se. :D

Bevonulás:Freddie Mercury - I was born to love you

Gyűrűcsere: Debby(Debbie?) Boone - You light up my life (ezen mindig bőgök, mert nagyon igaz ránk, most is sikerült)

Elméletileg kivonulás, gyakorlatilag gratuláció és sírva ölelkezés: Guns'n Roses - November rain

Az elsőt végigröhögtük, a másodikat végigsírtuk, a harmadikon még jobban sírtunk. M szerint hatásszünetet tartottam a 'ja' előtt, amitől majd kiugrott a szíve, pedig én csak rá akartam nézni, és úgy akartam kimondani, nem tűnt fel, hogy pereg az idő. Szerintem összességében jó volt, mint élmény is, szívesen gondolok majd vissza rá. Kivéve arra a részre, hogy a lábam a zselés betét ellenére is össze-vissza csúszkált, ki is léptem a cipőből párszor; na meg a magassarkúban hegymászás is vicces volt. (Fényképek készültek ott, és valamiért lezárták a felvezető autóutat, gyalogolni kellett.)  Nagyon jó érzés hordani a gyűrűt, nézni a másik kezén, azt mondani, hogy a férjem. Ezt így spontán mondogatjuk egymásnak azóta (még nem kerek 3 napja).

A férjem szó németül hagyta el először a számat a szálloda (családi vendéglő nem valami puccos helyre kell gondolni) recepciósával beszélgetve, és vihogtam közben mint egy tinilány. :D :D :D

Ez a hét egy egészen másik fejezet, azt hiszem egy újabb szintre emelem majd az idegességet. 

Kedd óta már Ausztriában vagyunk, holnap érkeznek a szüleim meg tesóm, anyu meg apu épp nem beszélnek (ők így veszekednek), tesómnak egy veszett jó napja lesz velük. Itt minden oké a családdal, lassan befut mindenki és nagyon sűrűn leszünk.

Van valami furcsa mocorgás a jobb oldalamon az alhasam környékén, kis remegésféle, lehet csak fosni fogok egy kurva nagyot hasmenésem lesz, esetleg megjön, mert persze hatalmasra van duzzadva mindenem, ami ilyenkor jelezni szokott, bár szerintem csak a jövő hétre vár.

Kiválasztottuk a dalokat is, már le is adtuk az anyakönyvvezetőnél, azt hiszem lesz nagy meglepetés, szemforgatás, fintorgás. Vettem végül kínomban egy kosztümöt az esküvőre, azt se látták még.

Egyelőre úgy néz ki két nap múlva férjhez megyek.

Egy férfi bármit megtehet, ha utána visz virágot, minden rendben. Ugye?

Avagy kis csokor kis bűn, nagy csokor nagy bűn. De ez..?

Ma pedig elmondhatom, hogy a hátralévő napok száma egyjegyűre ugrott. 9!

9 nap múlva megházasodom. És egyelőre úgy tűnik, ezt meztelenül teszem. :D Még mindig nincs ruhám ugyanis. Csak nekem lehet olyan szerencsém, hogy a megrendelt ruha meg se érkezik, se híre, se hamva. Az oldalon még mindig a feldolgozás szerepel, a pénzt természetesen levették a hitelkártyáról. 

Hétfőn elmentünk abba a boltba, ezt többen is ajánlották, és volt 2 db (!) olyan ruha, ami az elképzeléseimnek legalább 30%-ában megfelelt volna, nyilván nem volt ekkora hatalmas méretben, amekkora nekem kell. Nagyjából 15 perc alatt kint is voltunk. M olyan fejjel nézett, mintha halálos betegség hírét közölték volna velünk, ő tényleg (!) elhitte, hogy találunk is.

M visszaszaladt dolgozni, én meg ha már ott voltam a belváros közepén, átmentem a nagy-nagy-nagy bevásárlóközpontba, hátha akad valami. Persze csupa csillogó, flitteres izé. De vettem parfümöt is. M Chanel Bleu-től fog illatozni az esküvőn. Hazafelé a buszt még egy kis baleset is érte, szerencsémre oldalra fel volt téve a lábam, és csak azért nem csaptam bele a fejemet a durva fékezéskor az előttem lévő ülésbe.

El se hittem, hogy lehet ilyet, de kedden egész nap a laptop előtt ültem, és az esküvővel kapcsolatos dolgokat intéztem. Skype, levelek, üzenetek, összefoglalót írtam, még németül nincs is kész, rendszereztem az infókat. Annyi cetlim van, hogy jaj. 

Tegnap M-nek kellett elintéznem pár dolgot, utána megpróbáltam egy tartalékcipőt beszerezni, de amit Magyarországon láttam, annak itt se híre, se hamva a Deichmannban, mondjuk ott is 7-es volt a legnagyobb. Meglepő módon a C&A-ban, H&M-ben találtam ebben akár férjhez is mehetnék típusú ruhákat, az egyikről kiderült itthon, hogy fehérnek írják le, azt, hogy átlátszik az alsóneműm teljes egészében már a tükörben is látszott, de erre még lenne is megoldás, arra, hogy M elfintorodott a ruhától már nem nagyon. A Mango oldalán láttam még pár lehetőséget, feltéve, ha van a boltban, mert megrendelésre már nincs idő, nem ér ide keddig, akkor utazunk Ausztriába. 

Ehhez viszont ki kellene tennem a lábam végre itthonról, és elindulni egy másik plázába, ahol a héten még nem jártam, jó hogy van egy kosárral.

M is szerencsésen hazaért tegnap, két nap alatt ötször repült; teljesen odavolt, hogy ezt el is meséltem az apjának, és ők meg együttérzést mutattak, sőt tegnap este újra, és külön rá is kérdeztek, minden rendben ment-e, leszállt-e már, ilyenre még nem nagyon volt példa. Jó vagyok. :D

A lakás közben szalad, de még se harisnyám, se bugyim, se tartalékcipőm, a ruhát meg már túl is tárgyaltam. Van viszont többféle zselém a cipőmbe, ez is egyfajta siker, nem? :)

*

Alig várom már, hogy ne kelljen venni semmit. Mindig ezek a kényszervásárlások, engem nem lelkesítenek egyáltalán, de ha a fenti dolgokat letudom, végre minden megvan azt hiszem. Nézelődni szeretek időnként, nem mondom, de nem érzek késztetést túl gyakran mindenféle bevásárlóközpontokba rohangálni. 

*

És hogy most jól ellentmondjak magamnak, illetve apropó parfüm. Még otthon voltam, mikor valahol hallottam, hogy Chanel. Bevillant, én nem is ismerem ezt a kétség kívül egyik leghíresebb illatot. Ugrás. Visszaút, repülőtér. Mindig csak átrohanok a bevásárlós részen, már fél szemmel a bankosokat nézve, és menekülőutat keresve, de most, ah parfümök. Chanel! És megéreztem azt az illatot, a Chanel No.5-öt. Valami mesés, egyszerre minden, új és régi. Kell nekem, egyszer. Egy különleges alkalomra. Nyilván baromi drága, nekem legalábbis. Megsúgtam M-nek, nem árt ha tudja, de azzal a kikötéssel, nehogy csak úgy megvegye, hanem valami fontosra, az első évfordulóra vagy hasonlóra, mert ezt nem adjuk csak úgy oda.

Miután még mindig semmi hír a polgári ruhámról, és M nem bírta tovább türelemmel, fogta magát és bejelentett egy szalonba holnapra. Ez pont olyan rettegéssel tölt el, mint a magyar változata. Nem tudom mi a helyzet otthon, de itt nagyon meleg van, és a hájas testem kétségbeesetten vette tudomásul: nincs több kabát, most vetkőzni kell. :O De nekem csak egy rövid kis ruha kell, semmi csicsa, egy kosztüm is bőven elég, erre mehetek és nézhetem a szalonos csaj (ezek mindig borzasztóan elegánsak, igényesek, mindenük a helyén, top frizura stb.) elképedt arcát, jaj egy kövér menyasszony. 

* 

M elrepül kedden Norvégiába két napra, de csak hogy szétidegeskedjem magam, rögtön három(!) járattal oldja meg az odautat, haza már csak eggyel szerencsére. Én "kihasználom" a távollétét, és elmegyek egy utolsó (kényszer) shoppingtúrára. Kis szerencsével lesz bugyi, harisnya, zselés betétek a cipőkbe, sőt még tartalékcipő is, aminek már nem kell túl szépnek lennie, csak kényelmesnek, de azért nem egy világító fehér papucsot akarok, ahogy mifelénk szokták. A keresgélés jó része az M-nek szánt "esküvői" parfüm lesz. Szeretnék neki egy márkásabb, nagyobb nevűt. Általában csak annyi a választási szempontunk, tetszik-e az illat, és kész. De most adózva az alkalomnak, keresek neki valami igazán különlegeset. Remélem keddig tisztulnak az orr-és arcüregeim, még mindig nem az igazi, érzem illatokat, de lehetne jobb is, a betegség még nem távozott teljesen.

Van valami jó ötletetek esetleg?

Az tény, hogy a külföldön kötött házasságot Magyarországon anyakönyveztetni kell, meg is értem, de hogy az interneten keresgélve még arra se sikerült választ találnom, hova induljak, vagy mit vigyek, az már kicsit sok. A falusi kis önkormányzatunk szerintem ehhez kevés lesz. Már a családi állapot igazolásomat se ők adhatták volna ki, csak úgy megoldották. Olyan kis naiv voltam korábban, és azt hittem, azt is el tudjuk intézni otthon az esküvő hetében, de ahogy gyűlnek a tennivalók egyre kevésbé hiszek ebben.

Ha nem anyakönyveztetem azonnal, abból származik valamilyen hátrányom? Tudtok ezekről a dolgokról valamit? 

Valamiért rezignált nyugalommal veszem tudomásul, hogy a polgárira szánt ruhámat, amit interneten rendeltem, még mindig nem küldték. Április 3.-án adtuk le a rendelést, és azóta semmi. Tudom, hülye voltam, vagy naiv, nem kell mondani. M szombaton el akar menni egy helyre (az az egyetlen amit ismer, mert minden kollégája oda ment), hogy én majd ott próbálgatok, jó hogy pont ezt akartam elkerülni. :/

Pedig már minden mást is kitaláltam hozzá, többek között ezt a szépséget a hajamba:

Volt nagyon sok rohangálás otthon mielőtt haza(!) jöttem, és nem meglepő módon annyira lemerült az elem, hogy egy nappal később már le is betegedtem. Azt hittem már sose múlik el a torokfájásom, napokig nem tudtam nyelni, csak nagy fájdalmak árán, a lázam is felszökött jó magasra, tegnap egy kicsit jobb volt, de ma megint olyan vacakul keltem. Én így üdvözlöm a tavaszt.

M úgy járt mint egy lassított felvétel, megint beállt a térde, szó szerint, mert nem hajlott egyáltalán. A stadionban találkoztunk először, és nem hittem a szememnek, én értem oda előbb. Volt már egyszer ilyen, akkor a hosszú autóutakra, és vezetésre fogtuk, de most nem volt ilyen. Úgy tűnik nyáron együtt megyünk dokihoz. Hangolódunk az esküvőre.

Széthordtam az össze meghívót, csináltattam próbahajat, próbasminket, próbakörmöt. Ez utóbbi gyönyörű lett, zselés, kicsit pótolt, de a saját körmöm nagyon gyorsan nő, és úgy néz ki az első esküvőre a diszkrét kis díszítés a gyűrűsujjam alján  már a közepéig szalad. Le lehet ezt a lakkot mosni? Vagy lejön zseléstől mindenestől? Reszeltem már, de kinek van annyi ideje, szerintem még gyorsabban is nő, mint ahogy én reszelni tudom. :D

Volt egy cipőkrízis is: rájöttem, hogy a szépséges, a ruhával most már biztosan teljesen megegyező színű menyasszony cipellőm nagy. :O Egyik családtagom szerezte nekem, ezért egy próba után rámondtam az áment, most meg jöttem zselével harisnyával, és ah, belecsúszott. De megoldódott, mert még volt kisebb is, most már semmi se állhat az utunkba a cipővel. Kivéve ha egy óra elteltével már sírva járok benne. Az a tervem, hogy keresek bele egész zselét, vagyis zselés talpbetétet, hátha ez beválik. Ötlet esetleg?