*

Alig várom már, hogy ne kelljen venni semmit. Mindig ezek a kényszervásárlások, engem nem lelkesítenek egyáltalán, de ha a fenti dolgokat letudom, végre minden megvan azt hiszem. Nézelődni szeretek időnként, nem mondom, de nem érzek késztetést túl gyakran mindenféle bevásárlóközpontokba rohangálni. 

*

És hogy most jól ellentmondjak magamnak, illetve apropó parfüm. Még otthon voltam, mikor valahol hallottam, hogy Chanel. Bevillant, én nem is ismerem ezt a kétség kívül egyik leghíresebb illatot. Ugrás. Visszaút, repülőtér. Mindig csak átrohanok a bevásárlós részen, már fél szemmel a bankosokat nézve, és menekülőutat keresve, de most, ah parfümök. Chanel! És megéreztem azt az illatot, a Chanel No.5-öt. Valami mesés, egyszerre minden, új és régi. Kell nekem, egyszer. Egy különleges alkalomra. Nyilván baromi drága, nekem legalábbis. Megsúgtam M-nek, nem árt ha tudja, de azzal a kikötéssel, nehogy csak úgy megvegye, hanem valami fontosra, az első évfordulóra vagy hasonlóra, mert ezt nem adjuk csak úgy oda.