Ma pedig elmondhatom, hogy a hátralévő napok száma egyjegyűre ugrott. 9!

9 nap múlva megházasodom. És egyelőre úgy tűnik, ezt meztelenül teszem. :D Még mindig nincs ruhám ugyanis. Csak nekem lehet olyan szerencsém, hogy a megrendelt ruha meg se érkezik, se híre, se hamva. Az oldalon még mindig a feldolgozás szerepel, a pénzt természetesen levették a hitelkártyáról. 

Hétfőn elmentünk abba a boltba, ezt többen is ajánlották, és volt 2 db (!) olyan ruha, ami az elképzeléseimnek legalább 30%-ában megfelelt volna, nyilván nem volt ekkora hatalmas méretben, amekkora nekem kell. Nagyjából 15 perc alatt kint is voltunk. M olyan fejjel nézett, mintha halálos betegség hírét közölték volna velünk, ő tényleg (!) elhitte, hogy találunk is.

M visszaszaladt dolgozni, én meg ha már ott voltam a belváros közepén, átmentem a nagy-nagy-nagy bevásárlóközpontba, hátha akad valami. Persze csupa csillogó, flitteres izé. De vettem parfümöt is. M Chanel Bleu-től fog illatozni az esküvőn. Hazafelé a buszt még egy kis baleset is érte, szerencsémre oldalra fel volt téve a lábam, és csak azért nem csaptam bele a fejemet a durva fékezéskor az előttem lévő ülésbe.

El se hittem, hogy lehet ilyet, de kedden egész nap a laptop előtt ültem, és az esküvővel kapcsolatos dolgokat intéztem. Skype, levelek, üzenetek, összefoglalót írtam, még németül nincs is kész, rendszereztem az infókat. Annyi cetlim van, hogy jaj. 

Tegnap M-nek kellett elintéznem pár dolgot, utána megpróbáltam egy tartalékcipőt beszerezni, de amit Magyarországon láttam, annak itt se híre, se hamva a Deichmannban, mondjuk ott is 7-es volt a legnagyobb. Meglepő módon a C&A-ban, H&M-ben találtam ebben akár férjhez is mehetnék típusú ruhákat, az egyikről kiderült itthon, hogy fehérnek írják le, azt, hogy átlátszik az alsóneműm teljes egészében már a tükörben is látszott, de erre még lenne is megoldás, arra, hogy M elfintorodott a ruhától már nem nagyon. A Mango oldalán láttam még pár lehetőséget, feltéve, ha van a boltban, mert megrendelésre már nincs idő, nem ér ide keddig, akkor utazunk Ausztriába. 

Ehhez viszont ki kellene tennem a lábam végre itthonról, és elindulni egy másik plázába, ahol a héten még nem jártam, jó hogy van egy kosárral.

M is szerencsésen hazaért tegnap, két nap alatt ötször repült; teljesen odavolt, hogy ezt el is meséltem az apjának, és ők meg együttérzést mutattak, sőt tegnap este újra, és külön rá is kérdeztek, minden rendben ment-e, leszállt-e már, ilyenre még nem nagyon volt példa. Jó vagyok. :D

A lakás közben szalad, de még se harisnyám, se bugyim, se tartalékcipőm, a ruhát meg már túl is tárgyaltam. Van viszont többféle zselém a cipőmbe, ez is egyfajta siker, nem? :)