Várom a bácsit, akihez minden évben szerencsém volt, mióta együtt vagyunk. Hogy hívják azt a valamit, ami a konvektoron van, és méri a fogyasztást? Fogyasztásmérő? :D Na azt cseréli. Ha jól emlékszem tavaly szétparáztam az agyam, mi lesz, ha kérdez valamit. Most nem nagyon érdekel,  gondolom tele lesz kérdésekkel. :)

*

A telefonnal nem boldogulunk egymással. Én elvárnék bizonyos - szerintem alap - dolgokat, ő meg nem tudja, nem akarja, nem mutatja. De legalább van rajta piros, és nem kell egyfolytában töltőn tartanom.

*

Megbeszéltük azzal a két emberrel, akiket talán az itteni barátainknak is nevezhetnék, hogy szombat este nálunk fondue. Lemondták, mert a lánynak mégis be kell mennie dolgozni. 

Erre ő, nevezzük leendő férjemnek, hogy legyen pozitív kicsengése a mondatnak, meghív egy másik párt. A sráccal kétszer találkoztam eddig, menő, és gazdag (a családja), körbedugtautazta a fél világot, szóval már előre örülök, hogy meglát így jól elhízva, fúj, a szar németemmel, és hozza az új csaját, akivel össze is cuccoltak, ergo komoly. Gondolom valami gyönyörű modellkinézetű, vagy hasonló, tetőtől talpig "dizájner" ruhában. Amint belép ebbe a lakásba, szerintem felsikít. Nincs jelentősége, de egyébként honkongi, és inkább angolul tud, mint németül. Jár valami kurzusra, de attól tartok az nekem édeskevés lesz.

Na ki nem beszél itt angolul? Biztos nagyon szórakoztató lesz. 

Meg is könnyebbültem, hogy nem jön ide senki, és elég lesz csak egyszer nagyon nagyot takarítanom, mielőtt jövő héten hazautazok, és elhozom a szüleimet. Tudom, tudom, anyukám is mindig mondta, hogy rettentően magamnak való vagyok.

Szeretnék egyedül lenni, fetrengeni az ágyban, csokoládét (vagy bármit, ami elém kerül) zabálni, mert már úgyis mindegy:

Na most már kezd felb*ni ez a telefon.

1. Nehmen Sie die Batterieabdeckung ab!

... és ennyi. Idáig jutottam. Nevetséges, komolyan, ennyire hülye vagyok??!

A tök gyenge körmeim inkább be-és letörnek, minthogy fel tudjam nyitni. A picsába már.

Persze tanulni is kéne, meg boltba menni ajtódíszért, de inkább befekszem a telefonnal a kádba, hátha beleejtem. Na jó, inkább csak a használati útmutatót viszem.

*
Update: 

Az a titka, hogy nagyon, de nagyon dühösen kell csinálni. Most már befejezem a nyafogást. 

Már hónapok óta rosszalkodik a laptopom. Nem szeretem cserélgetni a kütyüjeimet. Ha rajtam múlna, sose vennék újat. De csak két pozícióban nem csíkos a képernyőm, vagy ugrál, vagy vibrál, és csíkozódik, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Ha nagyon hátrahajtom az az egyetlen használható póz, filmnézésre már így sem alkalmas. :( 

6 éves. Na igen, de ez szerintem nem jogosítja fel semmire. Neve is van, hogy teheti ezt velem?

A telefonomról  már írtam korábban. Már három aksim is van, mindegyiknél ugyanaz történik. Máshol, másik kábellel is töltöttem. Az eredmény változatlan. Még nem okos, de nagyon szerettem. Mikor most otthon voltam, teljesen megszívatott. Csörgött, kikapcsolt, megnyomtam egy gombot, kikapcsolt. Telefonálni csak töltőről  tudtam, valahogy azt nem szívesen teszem. 

Akartam venni egy másikat pár ezer forintért, arra a célra, amire kell: hívás, sms. De valaki ugyebár nem engedte, mondván, vegyünk itt egyet, és lehetőleg okosat. Itt került a képbe egy újabb probléma, a sim. Micro meg mini, meg nano, és ki tudja mik vannak még. A számom 9-10 éves, így a kártyám is. A német telefonom okos ugyan, de még abba is a hagyományos sim került, ezért csak nemrég kellett szembesülnöm a változásokkal. 

Három szempont alapján választottam: ár, sim kompatibilitás, és egyáltalán mi tetszik. Évek óta még csak nem is érdeklődtem a telefonok iránt, nemhogy keresgessek. Rövidre zárva: rendeltünk egyet az amazonról, és ma megérkezett. Ott tartok, hogy kiszedtem a dobozból, és még a aksit se tudtam betenni, pedig nem mondanám, hogy teljesen hülye lennék ezekhez a dolgokhoz, bár eddig még a német telefonomat se kellett szétszednem. Hoppsz, azt sem tudom. Talán újra kellene gondolnom a technikai dolgokhoz kapcsolódó, magamról alkotott véleményemet. 

Az izgalom addig tartott, míg kibontottam. Az örömöt az okozta, hogy várhattam a futárt, és míg kinyitottam a csomagot. Normális dolog ez? Nem hinném. Talán, ha vágytam volna rá ...

A laptopra visszatérve. Nagyon sokáig győzködött, hogy vegyünk egy másikat. Nehezen válok meg a szeretett tárgyaimtól. Jó ez még, biztos lehet vele valamit kezdeni, megjavíttatni, bármit. Kicsit lelkifurdalásom is van, úgy általában, hogy én ezt csak úgy megkapom karácsonyra, míg más sokáig gyűjtöget, áruhitelre veszi stb. 

De ez lesz az ajándékom, unokatesóm intézte (ezzel foglalkozik, szóval nem leesett egy teherautóról, vagy hasonló..), már nála van, és telepíti. Ha ma végre odaér a számlámra a pénz, átutalom neki az árát is. Mire hazaérek 7-én, már otthon fog várni. 

Fogom annyira szeretni, mint ezt, az elsőt, aki használtan került hozzám, és olyan nagy örömet okozott?  Rajta fejeztem be a szakdolgozatomat egy hosszú hétvégén. Végig velem volt, mikor össze-vissza szaladgáltam, hogy leadhassam. Az első skype-beszélgetésünket is rajta bonyolítottuk. Hallott, látott, olvasott mindent az utóbbi 3-4 évemből. 

Én minden ilyen tárgyamhoz ragaszkodok, talán túl szentimentálisan is. Sokan írjátok, másoktól is hallom, hogy legszívesebben földhöz vágná a telefonját, tabletjét, meg ki nem állhatja ezért meg azért. Lehet nincsenek igényeim, vagy szerencsém volt, de én eddig mindent szerettem, amim valaha is volt, mindegyiktől fájó szívvel váltam meg, akár telefon, akár laptop (jó, abból csak ez az egy volt/van), bármi.

Hiányozni fognak. :( 

Hogy szoktatok feldíszíteni egy lakást karácsonyra? 

Én még soha nem csináltam. Hiányzik belőlem mindenféle vágy a dekorálásra, ez tény, és még soha nem is volt saját helyem. Most is csak vándorlunk majd egyik szülőtől a másikig, de az érzést még előtte szeretném előidézni valahogy.

Nem elhanyagolható az sem, hogy meglátogatnak a szüleim (!!! vegyük észre mekkora dolog ez, ha azt írtam korábban, el se tudom képzelni, hogy ez megtörténjen) december közepén, és azon kívül, hogy eredménytelenül kitakarítom a lakást (úgyis azzal lesznek elfoglalva, hogy "széjjeség" van, és kosz), arra gondoltam, hogy egy kis ünnepi hangulatot is teremtek.

Első lépés: vettünk egy rénszarvast, aki téli ruhában veszít a tükör előtt. Rendkívül szellemes módon Rémynek kereszteltem, meglepő, de a kölykök körbeállták, megszaglászták, és békén hagyták. 

Második lépés: ...

Per pillanat itt tartok. Ja, és van szaloncukrunk, amit otthonról hoztam magammal, és a szüleinek szánom az ajándékokhoz csomagolva. Tavaly már kaptak, és nagy sikert aratott. Bár édességgel rosszat nem is tehetek. :) Kérdés, hogy marad-e addig. Ha jól meggondolom, van még egy köröm az édességboltban otthon. Most is tele volt a bőröndöm Túró Rudival, szaloncukorral. :)

De tegnap ráerősítettem a karácsonyi outfitre. Ezt legalább nem tudom kihízni:

Tegnap megint vezettem hosszabb idő után. Az utóbbi időben annyira rágörcsöltem, hogy inkább a lehetőséget is kihagytam. Tudom, tudom, gyakorolni kell, de mintha ez nálam fordítva működne. Csak egyre rosszabb lesz. Nincs semmi baj, míg nem kell parkolnom. Vagyis az elindulással és a megállással van problémám, épp csak a lényeg a gond. Na, ja. :/