Már hónapok óta rosszalkodik a laptopom. Nem szeretem cserélgetni a kütyüjeimet. Ha rajtam múlna, sose vennék újat. De csak két pozícióban nem csíkos a képernyőm, vagy ugrál, vagy vibrál, és csíkozódik, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Ha nagyon hátrahajtom az az egyetlen használható póz, filmnézésre már így sem alkalmas. :( 

6 éves. Na igen, de ez szerintem nem jogosítja fel semmire. Neve is van, hogy teheti ezt velem?

A telefonomról  már írtam korábban. Már három aksim is van, mindegyiknél ugyanaz történik. Máshol, másik kábellel is töltöttem. Az eredmény változatlan. Még nem okos, de nagyon szerettem. Mikor most otthon voltam, teljesen megszívatott. Csörgött, kikapcsolt, megnyomtam egy gombot, kikapcsolt. Telefonálni csak töltőről  tudtam, valahogy azt nem szívesen teszem. 

Akartam venni egy másikat pár ezer forintért, arra a célra, amire kell: hívás, sms. De valaki ugyebár nem engedte, mondván, vegyünk itt egyet, és lehetőleg okosat. Itt került a képbe egy újabb probléma, a sim. Micro meg mini, meg nano, és ki tudja mik vannak még. A számom 9-10 éves, így a kártyám is. A német telefonom okos ugyan, de még abba is a hagyományos sim került, ezért csak nemrég kellett szembesülnöm a változásokkal. 

Három szempont alapján választottam: ár, sim kompatibilitás, és egyáltalán mi tetszik. Évek óta még csak nem is érdeklődtem a telefonok iránt, nemhogy keresgessek. Rövidre zárva: rendeltünk egyet az amazonról, és ma megérkezett. Ott tartok, hogy kiszedtem a dobozból, és még a aksit se tudtam betenni, pedig nem mondanám, hogy teljesen hülye lennék ezekhez a dolgokhoz, bár eddig még a német telefonomat se kellett szétszednem. Hoppsz, azt sem tudom. Talán újra kellene gondolnom a technikai dolgokhoz kapcsolódó, magamról alkotott véleményemet. 

Az izgalom addig tartott, míg kibontottam. Az örömöt az okozta, hogy várhattam a futárt, és míg kinyitottam a csomagot. Normális dolog ez? Nem hinném. Talán, ha vágytam volna rá ...

A laptopra visszatérve. Nagyon sokáig győzködött, hogy vegyünk egy másikat. Nehezen válok meg a szeretett tárgyaimtól. Jó ez még, biztos lehet vele valamit kezdeni, megjavíttatni, bármit. Kicsit lelkifurdalásom is van, úgy általában, hogy én ezt csak úgy megkapom karácsonyra, míg más sokáig gyűjtöget, áruhitelre veszi stb. 

De ez lesz az ajándékom, unokatesóm intézte (ezzel foglalkozik, szóval nem leesett egy teherautóról, vagy hasonló..), már nála van, és telepíti. Ha ma végre odaér a számlámra a pénz, átutalom neki az árát is. Mire hazaérek 7-én, már otthon fog várni. 

Fogom annyira szeretni, mint ezt, az elsőt, aki használtan került hozzám, és olyan nagy örömet okozott?  Rajta fejeztem be a szakdolgozatomat egy hosszú hétvégén. Végig velem volt, mikor össze-vissza szaladgáltam, hogy leadhassam. Az első skype-beszélgetésünket is rajta bonyolítottuk. Hallott, látott, olvasott mindent az utóbbi 3-4 évemből. 

Én minden ilyen tárgyamhoz ragaszkodok, talán túl szentimentálisan is. Sokan írjátok, másoktól is hallom, hogy legszívesebben földhöz vágná a telefonját, tabletjét, meg ki nem állhatja ezért meg azért. Lehet nincsenek igényeim, vagy szerencsém volt, de én eddig mindent szerettem, amim valaha is volt, mindegyiktől fájó szívvel váltam meg, akár telefon, akár laptop (jó, abból csak ez az egy volt/van), bármi.

Hiányozni fognak. :(