Várom a bácsit, akihez minden évben szerencsém volt, mióta együtt vagyunk. Hogy hívják azt a valamit, ami a konvektoron van, és méri a fogyasztást? Fogyasztásmérő? :D Na azt cseréli. Ha jól emlékszem tavaly szétparáztam az agyam, mi lesz, ha kérdez valamit. Most nem nagyon érdekel,  gondolom tele lesz kérdésekkel. :)

*

A telefonnal nem boldogulunk egymással. Én elvárnék bizonyos - szerintem alap - dolgokat, ő meg nem tudja, nem akarja, nem mutatja. De legalább van rajta piros, és nem kell egyfolytában töltőn tartanom.

*

Megbeszéltük azzal a két emberrel, akiket talán az itteni barátainknak is nevezhetnék, hogy szombat este nálunk fondue. Lemondták, mert a lánynak mégis be kell mennie dolgozni. 

Erre ő, nevezzük leendő férjemnek, hogy legyen pozitív kicsengése a mondatnak, meghív egy másik párt. A sráccal kétszer találkoztam eddig, menő, és gazdag (a családja), körbedugtautazta a fél világot, szóval már előre örülök, hogy meglát így jól elhízva, fúj, a szar németemmel, és hozza az új csaját, akivel össze is cuccoltak, ergo komoly. Gondolom valami gyönyörű modellkinézetű, vagy hasonló, tetőtől talpig "dizájner" ruhában. Amint belép ebbe a lakásba, szerintem felsikít. Nincs jelentősége, de egyébként honkongi, és inkább angolul tud, mint németül. Jár valami kurzusra, de attól tartok az nekem édeskevés lesz.

Na ki nem beszél itt angolul? Biztos nagyon szórakoztató lesz. 

Meg is könnyebbültem, hogy nem jön ide senki, és elég lesz csak egyszer nagyon nagyot takarítanom, mielőtt jövő héten hazautazok, és elhozom a szüleimet. Tudom, tudom, anyukám is mindig mondta, hogy rettentően magamnak való vagyok.

Szeretnék egyedül lenni, fetrengeni az ágyban, csokoládét (vagy bármit, ami elém kerül) zabálni, mert már úgyis mindegy: