Múlt héten kétszer álmodtam azt, hogy terhes vagyok. Unokatesóm a legutóbbi otthonlétem alatt mesélte el, hogy ő nem csak álmodta. Örültem neki nagyon, majd hazamentem, és elbőgtem magam. Felköszöntöttem barátnőm 1 éves, cuki-okos-gyönyörű kisfiát, játszottunk a kis szőnyegén, imádtam. Még most is ott autóznánk, ha nem kellett volna sietnem. Hazamentem, és elbőgtem magam.

Tegnap mikor felkeltünk, megosztotta velem az álmát: a kórházba fuvarozott szülés céljából, ahol egy kisfiúval ajándékoztam meg anyukámat a kis családunkat. 

Majd tovább gondolkodott: 

- Tudod milyen az, mikor csak fokozatosan jutnak eszedbe a részletek a saját álmodból? Azt hiszem igazából ketten voltak. :D

Persze ami korábban nem volt rendben, az most sincs. Csak most a vágy nagyon hatalmába kerített, valószínűleg teljesen irreális az egész. Itt is valahogy minden címlapon állapotosan virít valaki, a facebookom tele van ultrahang képekkel (azoktól egyébként kiver a víz valamiért), vagy baba -és kisgyerekfotókkal. Talán csak ezek miatt vannak ezek a furcsa érzések.

Az egész olyan zavaros...

... mert vannak csodák. Ugye vannak?