... és vezettem egyedül!!! 

Több helyre, és parkoltam nem is egyszer, és sávokat váltogattam, meg k. nagy kereszteződés előtt jó helyre soroltam be. Visszamentem a múltkori tett színhelyére is, itt a parkolás elmaradt, mert konkrétan egy darab hely sem volt, csak mentem egy-egy kört mindkét szinten (ez egy kicsi bevásárlóközpont, és a parkolás is ingyenes, érthetően tele volt délben).

Vettem nagyon (nagyon-nagyon!) meleg cipőt is, meg karácsonyi ajándékot neki. Persze rendkívül jól néz ki, hogy én laptopot kaptam, ő meg hátizsákot és könyvet fog. A könyvet még otthon vettem, magyar kastélyokról szól németül, nem is hoztam magammal, akkor kapja meg, ha odaérünk, itt csak a hátizsákot kell rejtegetnem, majd elutaztatom Ausztriába, és ott majd a szobájában rejtegetem tovább egészen 24.-ig. De azt akarom, hogy legyen neki meglepetés, mert kisgyerek módjára annak örül, na meg a csokimikulásnak. Így kétszer lesz neki karácsony, itt is, ott is kapja a meglepiket. :)

Oh, most jut eszembe Mikit nem is vettem. Jártam több boltban is, és nem tűnt fel, hogy minden ilyesmivel van tele. Hmm, most öltözhetek fel megint, és mehetek le, még azelőtt, hogy hazaér. Szerintem tök csalódott lenne, ha nem kapna. Mondom, hogy olyan, mint egy gyerek.

Este vacsorázni megyünk, 8-ra, én vezetek. :) De akkor már nekik is veszek egy-egy csokimikit, bár nem tudom, a lánynak jelent-e ez valamit. És csináltam Albert kekszes sütit is, azt viszem desszertnek. Milyen remekműveket alkothatnék, ha tudnék sütni működne a sütőnk. :)

Apropó sütés-főzés! Már előre tiszta para vagyok a jövő héttől. Előre látom, hogy "jajj kislányom, hogy néz ki ez a lakás", "miért nem főzöl?" vagy hasonlók... Amúgy várom, mert tök jó lesz, itt lesznek a szüleim, látják hol élünk, életükben először kiteszik a lábukat az országból meg minden, csak majd azt várják - különösen apu -, hogy itt is minden úgy legyen, ahogy megszokták; eléggé biztos vagyok benne, hogy meg fognak dorgálni, mert nem úgy gondoskodok M.-ről meg a lakásról, ahogyan azt kéne. És nem főzök minden nap szigorúan délre minimum kétfogásos, magyar ételekből álló ebédet. De az egyetlen közös az otthoni és itteni életünkben, hogy van pálinka a hűtőben. ;)

Miért érzem úgy, hogy síkideg leszek egy hétig? Ráadásul ő alig lesz itthon, mert mint kiderült, azon a héten ügyeletes, pénteken karácsonyi bulijuk van, de az ügyelet miatt szombaton és vasárnap is be kell mennie. Az időzítés egyszerűen remek. 

Szeptemberben is így volt, mielőtt útra keltünk volna: dolgozott két hétig egyfolytában, majd elindultunk haza, 1064  km macskákkal meg velem. Bár állítása szerint óriási segítség voltam neki a vezetésben azzal, hogy cserélünk kb. kétóránként. Most megismételhetjük, csak ne essen se eső, se hó. Egyik rémálmom a több százból, hogy vezetek, és egyszerűen megáll velem az autó, vagy defektet kapunk, és nem tudom kezelni a helyzetet, kisodródunk, baleset, a kölykök kiesnek, elütik őket, hasonló jóságok; kis osztrák-magyar horror story..

Ha néha nekiülök az írásnak, egészen jól belelendülök, de azt hiszem, erre mondják nálunk, hogy összehordott szelet, esőt. :D