Már épp felszállt volna a gép, percre pontosan menetidőben, erre megszólal a kapitány, Jörg, hogy fellépett egy kis technikai probléma, igyekeznek elhárítani, türelmünket kérik, blabla. Fél órával később közli, hogy a kis hiba nagy, és inkább gépet cserélnek. Gépet! Hm. 

Oké, szerintem is cseréljünk inkább, de még további 30 perc következett, míg arra vártunk, hogy egyáltalán kiengedjenek minket. Vissza a buszra, megint vissza a kapuhoz, újabb várakozás,  megint beszállítás, busz, felszállás.. és megtörtént, elhagytuk a földet. 

Ilyenkor mindig erősen nyomom a fejem az ülésbe, mert nem tudom más ez hogyan érzékeli, de én elég durván szédülök. A másik finomság az volt, mikor felhívták a figyelmünket, hogy ha nem túl fontos, ne nagyon kapcsoljuk ki az öveket. Na mondom remek, még össze is hányom magam (jobb esetben! - A hányós zacskóra azt írták, nem gond nem veszik személyesnek), de akkora gond nem volt, csak kis turbulencia sorozatot kellett átvészelni, túl lehetett élni, de ha először repültem volna, igencsak kellemetlenül érintett volna.