Most kutatni kezdtem a naptáramban jó dolgok után, és a két nyilvánvalón kívül még ezeket találtam:

Januárban

ugyan egy vírussal indítottam, aminek köszönhetően egy napot majdnem eszméletlenül töltöttem, a vezetési órákkal szenvedtem és az egész hónapot egymástól távol töltöttük, de láttam egy csomó filmet, a családommal voltam, és pár könyvet is elolvastam, miközben végig abban reménykedtem, hogy az oktatóm végre rámondja az áment a vezetésemre, és kiír vizsgára. Mint tudjuk ez nem történt meg. Sokat látogattam barátnőm novemberben született babáját, akinek hatására megmozdult bennem valami. Voltam megint temetésen és fogorvosnál, ahol életemben először azt mondta a doki, hogy nincs baj a fogaimmal.

Februárban

tovább folytattam az önbizalmam módszeres lerombolását a vezetéssel, mélyen bennem maradtak ezek a dolgok, vagy csak ráépültek a korábbiakra, de a lényeg, hogy még mindig keserűen gondolok vissza rá. Újrapakoltam az összes szekrényemet, kidobtam mindent, amire már nem volt szükségem, vagy nem tudom hordani, olvastam és filmeztem tovább. Egyre jobban szenvedtünk a távolléttől, megint megbetegedtem. A hónap végére nagy nehezen lett vizsgaidőpontom, mondani sem kell rengeteg pénzért.

Márciusban

már teljesen kész voltam a különléttől, tanulni is kellett volna, de a végén már a jogsi se érdekelt csak vele lehessek. Ő is hasonlókról számolt be, és már komolyan aggódtam magunkért. Nagy nehezen sikerült megszerezni a kis plasztikkártyát, és 2 hónap 3 hét után újra láttuk egymást. Voltam Essenben, megvettem életem első futócipőjét, használatba is helyeztem és elromlott a tűzhelyünk sütő része.

Áprilisban

egyszer csak elkezdtem dolgokat egyedül intézni mindenféle félelem nélkül németül. Ezek csak kis lépések másnak, nekem nagyok voltak. Sokat filmeztünk. Voltunk esküvőn itt, ahol a zene beindulása után nagyon jól szórakoztunk, hazafelé pedig életem első önálló vezetését is abszolváltam. Végre jártunk az állatkertben is. A hónap végét veszekedéssel töltöttük, voltam egyedül meccsen.

Májusban

még mindig tartott a rossz időszak. Megoperálták a lány macskát, sajnáltuk nagyon, de azóta mindenkinek jobb így. Voltunk sok és sokféle meccsen. Életemben először repültem, és a gyerekek 1 évesek lettek. 

Júniusban

voltam otthon két hetet. 2 évesek lettünk. Meglátogatott a Tesóm, pontosabban együtt vonatoztunk ide az első osztály minden kényelmével. :D Hivatalosan is az ország és a város lakója lettem; Öcsémet körbevándoroltattuk a vidéken: jártunk Helgolandon, egy csomó olyan dolgot látott a városból, amit eddig még én sem. Vezettem hazafelé Cuxhavenből egészen fel egy kompra, láttuk az Északi-tengert, ott is ahol az Elba belefolyik, mindenféle kastélyokat és állatkerteztem Tesómmal is. Ő pedig megvette ezt az autót, az egyetlent, amit vezetni tudok. Meglátogattak a szülei is, ez mindig több stressz, mint öröm. :D

Júliusban

32 éves lettem és sikeresen beittam előtte éjszaka, aminek következtében délig a fejemet is alig tudtam felemelni, de este azért el tudtam menni isteni kínait vacsorázni. Németország világbajnok lett, majd másnap elutaztunk Dániába, majd továbbmentünk Malmöbe, a kettő között pedig megkérte a kezemet, na az azért elég jó volt. :) Megnéztük Az Operaház fantomját. Átrendeztük a lakás még alakítható részeit. Megrendeltük az új matracainkat. Lett egy cuki kis biciklim, és bicajoztam!!! 

Augusztusban

egyedül vezettem egészen messzire autópályán és alagúton keresztül, miközben egy olyan autóval haladt előttem, amiből elfolyt a fékfolyadék, igen autószerelőhöz mentünk. Valahogy itt kezdődött a baj, mert kimentünk a halpiacra, és vettünk egy zacskó édességet. Életem első dönerje.

Szeptemberben

hazautaztunk két hétre, beszólt az apja, azóta se békültem meg vele, és valószínű ez nem is változik már. Norvégiába menet itt aludtak a húgáék. Láttuk Stayrt, Erzberget, Hilflaut, Gödöllőt, Lüneburgot. A hónap végén a matracok is megérkeztek. 

Októberben

túl sokat vásároltam. Bepánikoltam egy parkolóházban. Visszamentünk Dániába Legolandba. Találkoztam Edevel. :) Pinnebergben az autóba zártuk a kulcsot. Voltunk Kreisky koncerten. Imádott párkám is ekkor érkezett hozzám. Durván lebetegedtem, de két nap alatt láttam a Dortmundot és a Bayern Münchent is játszani.

Novemberben

hazautaztam, hogy ugyanaz történjen mint mindig, és elbukjak, de újra repültem és felköszöntöttem barátnőm egy éves kisfiát, akivel nagyon jót játszottunk. Nálunk vacsorázott egy régi barátja, és kollégája a hongkongi barátnőjével, akivel jó lenne barátkozni, de kéne egy közös nyelv, amit mindketten elfogadhatóan beszélünk. Minden karácsonyi ajándékot elrendeztünk. Egyébként szégyen, depresszió meg a szokásos haverok; az is biztos belejátszott, hogy megint nagyon kövér lettem. Lett új telefonom.

Decemberben

hazautaztam újra, és elhoztam a szüleimet, akik először jártak külföldön és repültek életükben. Nálunk töltöttek egy hetet, amiről még most is csillogó szemmel beszéltek; elvittük aput igazi Bundesliga meccsre, sőt anyut is, aki egyébként otthon nem is jár. A hazautazós családolás kevésbé sikerült jól, főleg az ő részén, beleértve az esküvőt is. Meg is betegedtünk nem kicsit, még mindig benne vagyunk, de ennek ellenére örülünk, hogy tegnap végre hazaértünk. Hozzánk haza. Kaptunk viszont sok ajándékot, ezek nagy része jó is, ez se elhanyagolható öröm. :) Megvan az új laptopom, és gyönyörű. :)

+1 Kiderült, hogy a tűzhely a lakásszövetkezethez tartozik, csak el kellett volna olvasni a szerződést, írni egy emailt, és már meg is szerelték volna. Márciusban! :D