#136

Ki hitte volna, hogy ennyire bonyolult két kiscicának nevet találni, ha két ember keresi!

#135

Most jöttem rá, hogy csak hétfőnként lehet elméleti vizsgára menni. Nem leszek készen úgy hétfőig, hogy az oktatóm be is tudjon jelenteni. Marad a július 8.-a. 

Késő, nem végzek augusztusig. 

Fuuuck. :/

#134

A második részteszten következetesen 77 vagy 78 %-ot érek el. 87 kell, hogy továbbléphessek.

Csöppet vagyok csak dühös. :/

Nem tartozik ide, de a macsek nagyon selymes és jó illatú lett. A harc nagyon kimeríthette velünk a víz felett, mert még csak félig volt száraz, de már visszaköltözött az ölünkbe, és azóta alszik.

A többesszám itt Tesómat és engem jelent. Őrá még nagyon sokáig kell várnom... 

#133

Megfürdettük a macskát. Minden alkalommal egyre kevesebb ideig gyűlöl utána. :)

Ugyanitt: Nem használ a bolhanyakörv. Kipróbálunk most egy cseppet, hátha jobb lesz neki, ehhez kell tiszta szőrrel indulnia. Nem mintha a bolhák a víztől megdöglenének. Meglátjuk.

Ma bekísértem a kórházba..

... az Anyukámat, és ott is hagytam. Fájdalmas érzés volt. :(

Holnap délelőtt műtik meg. A szobája tele volt a friss műtéttől agonizálókkal. Bevittem a holmiját, és erősen koncentráltam az ágyának fehérségére, nem néztem se jobbra, se balra. Elég lesz holnap újra látni, mert Apu úgy döntött én megyek holnap. Ja, oké...

A kórház épülete egyszerűen siralmas, akár a vágóhíd. A vécé ajtókat még csak be sem lehet csukni..

Mai érdekességek:

- Reggel, mikor beértünk a városba a busszal, a sofőr a megérkezés után hangosan további szép napot kívánt mindenkinek. Na ilyet sem hallottam még soha.

- 2000-ért vettem 7 db (!!!) topot, secondhand természetesen

- Véletlenül találkoztam az egyik barátnőmmel, akivel egy faluban lakunk, és otthon sosincs időm összefutni vele, legalábbis az utolsó pár hétben nem sikerült. Kisbabája lesz, ezen a hétvégén félidős, és már teljesen látszik. Kisfiú, és már alig várom. :)

- Egy a főtéren kintülős-evős-ivós hely asztalai mellett haladtam el éppen, amikor ez a cseppet sem halk mondat hagyta el egy "hölgy" száját: 

"Idejött, megbaszott, és visszahúzott Pécsre!" Kibuggyant belőlem a röhögés, és nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza. :D 

Nélküle...

... töltöttem már el 22 napot. Óvatos becsléssel minimum 41 van még hátra, de addig bármi megtörténhet, amitől több lesz :(

#130

A napok mennek de az elmélettel olyan gyorsan haladok, mint a csiga, akit kiröhögnek a többiek, mert olyan lassú. Nem gondoltam, hogy az itthoni "segítés" ennyire igénybe vesz. Nem vagyok hozzászokva a kemény munkához na. Parasztlány ide, parasztlány oda, gyenge vagyok. És ha még mindig rendszeresen tornáznék, akkor sem menne jobban a sz* lapátolás, ebben 100%ig biztos vagyok.

Napközben olyan meleg van, h csak pihegek a szobában, csak benti dolgokat csinálok, és max. csak addig vagyok kint, míg körbejárok vizet adni az állatoknak. Az igazi móka délután 5-kor kezdődik. Állatok (bizony malacok is!), kert stb. 

Apu gyorsan eljutott a hétfői "Megetettél?" csodálkozó kérdése után a ma reggeli Anyunak szidásomig: "Rosszul etetett meg!". Így megy ez nálunk, ha nem csinálod az is baj, ha csinálod az majdnem jó, de mivel rosszul csinálod, az is baj. Mintha szándékosan keresné a hibát. A főzéssel ugyanez a helyzet.

Patriarchális családmodellben élünk. Apa kiszolgálva, ebéd legyen délben(vasárnap 11-re) az asztalra téve, tányérra szedve, ha nem fel vagy szólítva, h szedjél, kávé, ha nincs sütemény, akkor azt hallgatjuk aznap, h de jó lenne egy kis ez vagy az, de bezzeg nem volt. Ez elég durván hangzik, valójában csak k.idegesítő. 

És nem, én nem vagyok az Anyu, nem soha nem is leszek, nem, nem tudom úgy csinálni. Már most tiszta para vagyok a jövő héttől amikor Anyu kórházban lesz, ami már önmagában is: :(((((

Jöjjön már értem a másik felem, és vigyen magával. Igen Charlotte-nak megint csak igaza volt, minden lány azt akarja, h megmentsék. Ez esetben kis túlzással a disznósz*tól... 

Ma be akartam menni a városba, fel is keltem, de mikor reggeliztem, bemondták a rádióban, hogy ez lesz a hét legmelegebb napja, eldőlt a kérdés, maradok itthon. Nincs semmi halaszthatatlan. 

Hétfőn úgyis kísérem Anyát a kórházba, utána majd elintézem a dolgaimat. De milyen jól hangzik már, hogy Anyukámat otthagyom a kórházba, majd elmegyek vásárolgatni. Most hívott az oktatóm, adna nekem cd-t a tesztekhez, vele is találkoznom kell hétfőn.

Ma még borsót is kell szednem, illetve még a hétre kinéz egy teljes függönymosás, ablaktisztítás is. A legjobb, hogy csak létráról érem el, így csak úgy tudom levenni-feltenni a függönyöket. Félek a létrán (is).

Olvasnék, de nem lehet, mert a kreszt kell tanulnom, filmeznék, sorozatoznék, de az érv ugyanez ezek ellen is. De közben meg jönnek a részek egymás után, és tölteni kell, ezért már csak 5 gigányi hely van a laptopon..

Na ennyire érdekes az életem.

Az első fejezet...

... részvizsgáján már háromszor megbuktam (63%, 80%, 83%) ma. 

Vajon mire emlékeztet ez?

És már elhasználtam 9 órát! :(

Update:

0:39 - Hetedszerre sikerült is összehozni egy 89%-ot. Minden vagyok csak magamra büszke nem. :/

Ma szépen fogtam magam, és ...

... és a szokásos halogatás helyett elmentem a háziorvoshoz, onnan a "tanácsházára" befizetni a hétezer-kettőt az alkalmasságiért, vissza az orvoshoz, aki alkalmasnak ítélt egy (magas!) vérnyomásmérés után a jogosítvány megszerzésére.

Majd lefénymásoltattam a személyimet, hazajöttem, belepakoltam mindent a válaszborítékba, amit csak kértek, irány a posta, feladtam elsőbbségivel, hogy hétfőre oda is érjen.. Itthon pedig átutaltam az elméleti vizsga díját. Most már "csak" tanulnom kell. :D 

Kissé gonoszul felröhögtem, amikor...

... hosszú-ex bejegyzését megláttam facebookon. "Csak neked", mellette Kicsim névvel ellátott kólás üveg... 

Most komolyan mindenkit ugyanúgy hív?

  

Nevetséges, hogy mennyire...

... fáradt vagyok már attól is, hogy minden nap fel kell kelnem, és utasítások sorát hajtom végre, miközben próbálok időt lopni a tanulásra. Nem, nincs munkám, csak itthon vagyok, egy faluban, ahol csak úgy röpködnek a "parancsok".. csináld ezt, csináld azt. Persze nem tudom jól csinálni, és ezek a dolgok(falusi feladatok!) rohadtul nem tudnak lekötni. 

"Nem igaz, hogy nem tudod, mit kell csinálni!"

Hát nem, nem tudom. 

Ma olyan iszonyatos hányingerrel ébredtem, hogy még kávét sem mertem inni, pedig folyamatosan álmos vagyok. A hányinger, meg a többi kis "inger-barátja" persze a gyógyszerem miatt van, próbálom felemelni az adagomat, hogy mire vérvételre megyek, egyáltalán mutasson valami változást, ahogy a doki előírta, hátha végre rámondja a áment a kis (többek között) inzulinrezisztens testemre.

Barátnőm este át akart jönni, mondtam h ne, mert mennem kell vissza.. konkrétan tyúkszart söpörtem, jeee...

Egyébként nem vagyok ilyen finnyás picsa, csak kurvára hiányzik a másik felem, és olyasmit kell csinálnom, amit nem szeretek, nem érdekel, ráadásul nem is tudok jól csinálni. 

Még csak 2 hét telt el.. Augusztus első napjaiban jön.. ha jön... És elvisszük a cicákat, és együtt leszünk, és olyan lesz megint, amilyennek lennie kell, és mellette fogok aludni, és simogatom az arcát, h hagyja abba a horkolást, legalább míg elalszok, mert utána már úgysem hallom. :)

De most már ő is be van fordulva, ez pedig nem kicsit ijesztő, mert én vagyok az, aki mindig szomorú, és depis, ez az én "szerepem". Az övé meg, hogy kedves dolgokat mond, és optimista, és tartja bennem a lelket. 

Most meg nem tudom már miben bízzak, ha már ő is az én sorsomra jut. Hogy fogjuk ezt kibírni? Külön-külön, és együtt is? Hogyan? Olyan sok idő van még hátra, úgyhogy most szenvedünk. Nagyon.

Azt hihetnénk, hogy mivel ezt már csináljuk egy ideje, és megszokhattunk volna, de nem. Egyre nehezebb és rosszabb lesz. És mióta találkoztunk is, még soha nem volt ennyire hosszú. Nem voltunk együtt az első évfordulónkon, és nem leszünk a születésnapomon sem, és utána még sokáig. 

Érzem, ahogy gyűlik bennem a feszültség. Kéne egyet sírni, hátha utána jobb lesz. :(

A vadonatúj...

... szemüvegem szépen el lett b*va. Roppant boldog vagyok. Múlt héten kedd és péntek között meglátogattam a barátaimat tőlem 110-120 kilométerre, és addig készült a szemüvegem. Csöppet szükséges volt már, miután az előző 5 éves és 5 hónapos volt, szóval csöppet aktuális.

De a lényeg, h vissza kell vinnem, mert nem jó, a szememet inkább zavarja, mint használ neki. Egy szemüveget észre se kellene hogy vegyek magamon, nemhogy a szemem remegjen tőle, vagy mi.. Kifejezetten irritálja őket. Azt hittem majd meg kell szokniuk, mert erősebb, és új stb.

Nem kéne szédüljek, ha rajtam van, ugye?

De most menjek még egyszer vissza, költsek el 4 ezer forintot a jegyre(külön köszönet a pótjegyért!!!), hogy utána majd vagy jó lesz, vagy nem?

Amikor az optikában feltettem, nem tűnt fel. Míg kimasíroztam a vonathoz észrevettem, hogy szédelgek, de arra fogtam, amit már fent is írtam, vagy hogy keveset ettem, és azért...

Most már biztos vagyok benne, hogy egyszerűen szarul csinálták meg. 

Amit most gondolok, és mondanék: ***... ***... *** 

Nagyon úgy tűnik, hogy akkor...

... én ebbe most aztán tényleg, de tényleg belevágtam.

Elméleti oktatás itthonról, nem kell elmászkálnom a városig, állandóan a buszokat lesni, hogy akkor most melyiket érem el hazafelé, nem kell egy teremben ülnöm tőlem akár 14 évvel fiatalabbakkal, akik nagy része úgy nézne rám, mint egy őskövületre. A "néni" így nyugton ül a macskájával otthon a fenekén, és a laptop előtt szépen megoldja egyedül.

Olyan bátortalanul örülök éppen annak, hogy túljutottam az első modul vizsgáján, és mehetek tovább, de érzem, hogy a program nem viccből ajánlott legalább egy félórás pihenőt a következő előtt, mert iszonyatosan koncentráltam. De megvan!

Én vagyok az, aki tényleg semmit sem tud a vezetésről, meg általában az autókról...

Minden pénzbefizetés online megy, a programon keresztül, és ez baromira tetszik, mert utálok szerencsétlenkedni a készpénzzel. Az oktató is nagyon szimpatikus, most még. Úgy indította  beszélgetést, hogy itt senki nem fog lefizetni senkit semmilyen irányba, mert ő ilyesmiben nem vesz részt. Ennek is nagyon örültem, mert egy ilyen kis kacsingatós "meg tudjuk ezt azért valahogy oldani" mondattól kiszaladnék a világból, vagy ahogy magamat ismerem még csak fel se fognám, hogy de, de az lesz az, amire gondol, tudod a kis boríték, meg a tartalma..

Elméleti vizsga előtt még el kell mennem orvosi alkalmasságira is. Na ez vajon mennyibe kerül most éppen?

Változatlanul nem tudom elképzelni magam a kormánykerék mögött, ahogy épp vezetek... még nem!!! :)

#123

Jogosítvány lesz ennek a vége!!!

Lesz ennek jogosítvány a vége?

#122

Totál zsíros haj, pizsama, skype

Mi így ünneplünk!!

Az az őrült ötletünk..-

... támadt már vagy egy hónapja, hogy akkor nekem meg kell szerezni a jogosítványt. 

Na most ott tartok, hogy miután mindent és mindenkit szépen lenyomoztam, hol, mi, mennyi, ki a legjobb kérdéskörben, "zaklatok" egy oktatót email-ben, aki válaszolt is, de azt mondta hívjam fel, vagy találkozzunk, és megbeszéljük részletesen. 

Tegnap hívtam, nem vette fel, este írtam neki még egy emailt, nem válaszolt. Most akkor mi van? Irodájuk ugyan van, de a honlapon is azt írják, előbb vegyük fel a kapcsolatot, mielőtt már egyből beiratkozni akarnánk.. hát én felvettem.. volna...

Legyőztem minden félelmemet ezzel kapcsolatban, erre nem veszi fel a telefont. 

Azt írtam az én még mindig névtelen másik felemnek, hogy ez biztosan egy jel, h nem való nekem ez az egész, és ne vezessek emberek közt, mert úgyse menne stb. stb. stb.

Szerinte ez csak azt jelenti, hogy fel kell hívnom még egyszer. :)))

Évforduló

És ezt kaptam éjfél után 1 perccel:

"Mein einziges ..., ich wünsche dir alles Gute zu unserem ersten Jahrestag. Ich wünschte du wärst mit mir, es war sehr schön mit dir und ich freue mich auf viele weitere Jahrestage. Ich liebe dich aus ganzem Herzen :* "

... mert ma vagyunk (hivatalosan) 1 éve együtt!!! :)

szív-szív-szív 

#119

Még csak 1 hete vagyok nélküle, de fogalmam sincs, hogy fogom kibírni még 2 hónapig (valószínűleg augusztus első hetéig kell)...

#118

Nem megyek vizsgázni. Megint!

#117

Sok a kérdés még erre az évre, de az  az egy biztos, hogy kisbabánk lesz/lett, mégpedig Ő az:

Esetleg kettő, és akkor ő a másik:

Az első biztosan fiú, a második nem 100%, hogy lány, de valószínű, tehát két név kerestetik. A legjobbat már ellőttem korábban.. lásd korábbi poszt.

Javaslatok? Egy kitétel, hogy németül és magyarul is könnyen kimondható legyen.

#116

Nincs más választásom, bíznom és hinnem kell, különben megőrülök az egyelőre vége láthatatlan, hátralévő időben...

#115

Ha egy ideig nem írok, az azért van, mert csak iszonyat negatív/szomorú/dühös dolgokat tudnék, és azt érezni is elég, ha még le is írom, csak még rosszabb lesz, nem pedig felszabadít.

És ilyenkor "belém szorulnak" a szavak.

Viszont még mindig meg vagyok hatva a tegnapi kommenttől, hogy valaki hiányolhatja azt, amit én itt időről időre lekörmölök

Egy kicsit bővebben...

... most az van:

1. Itthon vagyok: szerda reggel 7 órakor léptem ki a lakásajtón, 8.14-kor indult az első vonat, 14,5 óra egyszer, második vonattal 2 óra, majd még 1 óra autóút és tádááám hajnali 2 órakor már otthon is vagyok, és ágy, és család, és macska

2. Szomorú vagyok, mert nem tudjuk, mikor találkozunk legközelebb. (Anyukám műtétre vár, és úgy érzem, nem szabad addig újra visszamennem, míg meg nem műtik. Ugyanitt nem tudni 1 vagy 2 műtét..)

3. Már aludtam háromszor itthon az utazás óta, de még mindig olyan, mintha kómából ébrednék. Teljesen kész vagyok agyilag. 

4. Kedden vizsgám van (ehhez nem is fűznék semmit..)

5. Hétfőn fel kell mennem Pestre Anyuval orvoshoz

6. Úgy érzem hajat mosni sincs erőm.. lásd 3.pont, meg egy kicsit a 2-es is.