A napok mennek de az elmélettel olyan gyorsan haladok, mint a csiga, akit kiröhögnek a többiek, mert olyan lassú. Nem gondoltam, hogy az itthoni "segítés" ennyire igénybe vesz. Nem vagyok hozzászokva a kemény munkához na. Parasztlány ide, parasztlány oda, gyenge vagyok. És ha még mindig rendszeresen tornáznék, akkor sem menne jobban a sz* lapátolás, ebben 100%ig biztos vagyok.
Napközben olyan meleg van, h csak pihegek a szobában, csak benti dolgokat csinálok, és max. csak addig vagyok kint, míg körbejárok vizet adni az állatoknak. Az igazi móka délután 5-kor kezdődik. Állatok (bizony malacok is!), kert stb.
Apu gyorsan eljutott a hétfői "Megetettél?" csodálkozó kérdése után a ma reggeli Anyunak szidásomig: "Rosszul etetett meg!". Így megy ez nálunk, ha nem csinálod az is baj, ha csinálod az majdnem jó, de mivel rosszul csinálod, az is baj. Mintha szándékosan keresné a hibát. A főzéssel ugyanez a helyzet.
Patriarchális családmodellben élünk. Apa kiszolgálva, ebéd legyen délben(vasárnap 11-re) az asztalra téve, tányérra szedve, ha nem fel vagy szólítva, h szedjél, kávé, ha nincs sütemény, akkor azt hallgatjuk aznap, h de jó lenne egy kis ez vagy az, de bezzeg nem volt. Ez elég durván hangzik, valójában csak k.idegesítő.
És nem, én nem vagyok az Anyu, nem soha nem is leszek, nem, nem tudom úgy csinálni. Már most tiszta para vagyok a jövő héttől amikor Anyu kórházban lesz, ami már önmagában is: :(((((
Jöjjön már értem a másik felem, és vigyen magával. Igen Charlotte-nak megint csak igaza volt, minden lány azt akarja, h megmentsék. Ez esetben kis túlzással a disznósz*tól...
Ma be akartam menni a városba, fel is keltem, de mikor reggeliztem, bemondták a rádióban, hogy ez lesz a hét legmelegebb napja, eldőlt a kérdés, maradok itthon. Nincs semmi halaszthatatlan.
Hétfőn úgyis kísérem Anyát a kórházba, utána majd elintézem a dolgaimat. De milyen jól hangzik már, hogy Anyukámat otthagyom a kórházba, majd elmegyek vásárolgatni. Most hívott az oktatóm, adna nekem cd-t a tesztekhez, vele is találkoznom kell hétfőn.
Ma még borsót is kell szednem, illetve még a hétre kinéz egy teljes függönymosás, ablaktisztítás is. A legjobb, hogy csak létráról érem el, így csak úgy tudom levenni-feltenni a függönyöket. Félek a létrán (is).
Olvasnék, de nem lehet, mert a kreszt kell tanulnom, filmeznék, sorozatoznék, de az érv ugyanez ezek ellen is. De közben meg jönnek a részek egymás után, és tölteni kell, ezért már csak 5 gigányi hely van a laptopon..
Na ennyire érdekes az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése