#113

Moesha kedves kérésének eleget téve:

Élek! :)

#112

Tegnap reggel felkeltem 6 előtt - 3 óra alvás után -, hogy elbúcsúzzak a szülőktől. Ebben az volt a legjobb, hogy utána visszafeküdhettünk szépen az ágyba aludni, mert általában azért kelünk korán, hogy mi autózzunk 12-13 órát hazáig.  De most nem. :)

Erre forgolódtunk szépen még egy órát, de azért csak összejött.

Délután és este semmi értelmeset nem sikerült összehoznunk: Family Guyt néztünk és pezsgő-eperlé kombinációt iszogattunk, mostam kétszer, ebből következően ugyanennyiszer teregettem is. :) Majd olyan 8 körül eszembe jutott, hogy én akkor márpedig ma befejezem a könyvemet.

Erich Maria Remarque-tól Szerelem és halál órája (avagy Zeit zu leben und Zeit zu sterben). Azt kaptam amire számítottam: a háború kegyetlen, nem az ember maga, de néha mégis. Már a Nyugaton a helyzet változatlan is nagyon jó volt. Én ilyeneket szeretek olvasni, ez van. Most bekészítettem magam mellé: Henri-Pierre Roché - Jules és Jim. Más kérdés, hogy elolvasom-e amíg még itt vagyok.

Majdnem 3 óra volt már, mikor végeztem, közben nem túl nagy figyelemigényű sorozatok (Arrow, Elementary) mentek szinkronnal, fél 4 után aludtam el nagy nehezen.

Ma el akartunk menni a belvárosba, esetleg a hatalmas városi parkba, de mivel már 3 napja eléggé depressziós idő van, hideg, és esik, ehhez semmi kedvünk sincs. Az életerő annyira buzog bennem, hogy hajat mosni sincs erőm, ezt a fejet meg már nem nagyon kéne mutogatni. Ezért bedugom ezt a zsírkupacot egy baseball sapka alá, és sétálunk egyet a környéken. Csak így "népmesei módban": csinálunk is valamit, meg nem is.

Letöltöttem a múltkori filmet (Lore), és ha minden igaz, ma  még azt is megnézzük. Bár nem vagyok elragadtatva a beégetett angol felirattól, a német nyelvtől, és a hozzáadott magyar felirattól így egy kupacban. Nem mintha nem ez a három nyelv keveredne már alapból is a fejemben nap mint nap. 

Miért kell nekem már 10 nappal utazás előtt azon szomorkodni, hogy már csak 10 nap van, és utazok? 

Már csak 9...

#111

10. lett ByeAlex, szóval szerintem be is lehet kapni a fikázóknak szépen. :)

Hagyjuk már élni szegényt. Vagy még ez sem elég, hogy a saját országán kívül mindenkinek tetszik?

#110

Reakcióm a németektől kapott 12 pontra az Eurovízión:

"Te jó ég! Már ennyien vagyunk itt?"

update:

És már Svájcban is?

#109

Most ilyen apró gondolatszösszeneteim vannak, mint:

- nem akarok kutyát (igen, már megint ketten vagyunk a kutyával)

- jöjjenek már haza, hogy ne kelljen vigyáznom a kutyára, mert nem akarok, és kész

- jöjjön már meg, mert már megőrülök, és napok óta szórakozik velem, és úgy érzem, h akkor majd ma, de aztán nem.. {és ma így keltem, h egy bunkó f* vagyok, de én csak itthon akartam maradni, h nyugodtan tehessem, amit akarok a fürdőben, mert tömegben nem megy, meg akartam tanulni(!), és akkor a barátom, akinek mondtam, h én ma nem megyek velük, egyből nyomta a szülőknek, h én akkor ma is tudok vigyázni a kutyára; nem, nem tudok, nem akarok, meg így nem is tudok tanulni se, mert mindig a lesni kell, hol van, meg mit csinál, és sétálni kell vele, meg cipelni fel-le a lécsőkön.. igen, igen f* vagyok (lásd. 4 sorral fentebb..)}

- akarok macskát, mert a Manu is annyira édes, és majd megint jól leszid, mint legutóbb, mikor hazaértem

- miért nem tudtak ma hazamenni, amiről szó volt?  miért? miért? (nem lehet megmozdulni, akkora kupi van, amit még sosem csináltam, a kutya büdös, a kutya kajája büdös)

- utálom, ha kényszerítenek dolgokra, pánikrohamom lesz tőle.. (tegnap voltunk stadionnál csapatmárka cuccok kiárusításán, 2 perc után a fal mellett kötöttem ki, annyira para volt, tele emberrel, lökdöstek, sokan voltak, különböző füstszagok stb stb)

- egyedül akarok lenni a barátommal, akivel még kb. 1 hetünk van együtt lenni.. :/

- tanulni akarok, bár ebből június 4-ig még minden lehet

- egy porcikám se kívánja azt a k. hosszú hazautat vonattal, ami után 3 napig (!) vagyok teljesen kész, de látni akarom anyukámat, h hogy van, meg a macskámat, h szeret-e még, ja és kell egyet vizsgáznom is, nem mellékesen

#108

Ezt a filmet is látnom kell:

És egy kérdés még: 

Thomas Kretschmannak minden Sztálingrádról szóló filmben szerepelnie kell?

Hafensgeburtstag

Ez egy hagyományos, négynapos rendezvény, olyannyira hagyomány, hogy ez már a 824. volt. Az egész kikötő tele van különböző hajókkal, fel lehet menni, körbejárni, beszélgetni az ott dolgozókkal (azon szolgálókkal?). A nagyobbakra csak csomag illetve ruházat átvizsgálása után. De a lényeg, hogy ennyi különböző, szexi  egyenruhát még nem láttam, és eddig még tengerészeket sem. Wow! :) Láttunk vitorlás tanuló hajót (tiszta El Barco!), hadihajót, angol hajót, angol tengerészekkel, meg minden. 

Tegnap este...

... 10 után meg is érkeztek a szülők. Hoztak pár kisebb bútort is, ezért először nagy cipekedés volt, majd egy kis társalgás. Nem tudom, miért vagyok mindig annyira befosva tőlük, kedvesek velem. Bele a szemembe, és néha tényleg úgy érzem, h kedvelnek is. 

Hoztak olyan ízesített ásványvizet, amit mindig náluk szoktam inni,, és tudják, hogy szeretem.

Jött velük a kicsi 16 éves kutyájuk is, aki már elég keveset lát, és még kevesebbet hall, és lépten-nyomon bepisil, de megoldották pelenkával, ami nem néz ki olyan hülyén, mint ahogy hangzik.

A takarítással kb. este fél 10-re végeztem, és annyira ideges voltam a végére, hogy már fájt a gyomrom, beleállt valami fájdalom a derekamba ("baszta az ideg"!), és olyan erős fejfájást kaptam. Utána meg még 5-6 kör cipekedés a másodikra. Teljesen lefáradtam. Mikor végre ágyba kerültünk negyed 1 körül, nem kellett ringatni.

Fél 10 előtt keltem fel, voltam már többször is ébren, de még nem volt kedvem kimenni a szobából. Ez a hülye szorongás mindentől.. :(

Beszélgettünk egy csomót, vagyis hallgattam egy csomót, és beékeltem időnként egy-egy mondatot, csináltam kávét, együtt  megiszogattuk. Hangulatos. :) A lényeget értem legtöbbször. Vagy nem. :)

A nulladik lépés

Jó zenék, hangfalak be! 

Ebből a lakásból itt még ilyet senki sem hallott. Remélem nem jön fel valaki és tanít nekem új szitokszavakat!

Úgy indítottam...

... ezt a napot, - amikor jönnek  a szülők, és már javában takarítanom kellene keresztbe-kasul a lakásban-, hogy aludtam szépen fél 11-ig, pedig ilyet már régen nem tettem.

Olyan szépet álmodtam. Épp Manuel Neuerrel jöttünk össze olyan Szívtipró gimi hangulatban. Nagyon-nagyon magas volt, és cuki, hatalmas, puha kezeiben úgy tartotta az enyémet, mintha valami nagy érték lenne. Olyan  volt, mint egy kisfiú. Ő úgy beszélt németül, ahogy a tévében hallottam, de váratlan fordulatként értette azt is amit én magyarul gagyogtam. Egyszer felébredtem, majd vissza, és az álom folytatódott(!!!). Előkerült egy általános iskolai osztálytársam, utaztunk valahová, aztán vissza, és ő is akkor ért vissza, és találkoztunk valami vonatállomáson, és várt rám. Awww... de utána előkerült az apja, akinek bemutatott, és aki nagyon erős olasz(!!! szerintem itt jön be a para a szülőktől..) akcentussal beszélt németül, amit alig értettem, és egy idő után már átváltott olaszra is. De Manu (bármiféle egyezés a macskám nevével nem véletlen!) nagyon kedves és figyelmes volt, totális "tinifíling". :D

Most pedig írtam egy 15 pontos listát (alpontokkal, meg minden), mi alapján rendbe teszem, illetve kitakarítom a lakást. Ha ezeken végigmegyek, nem tudom elég lesz-e, nem tudom mi az elvárás pontosan. Lehet tesznek rá nagy ívben, vagy mutatnak helyeket, ahol még nem tiszta, vagy a két megoldás keveredése. Lényeg, h bármi lehet. Oh, de szeretem én a bizonytalanságot. 

Álmodni valahogy jobb volt.. 

Miután...

... többször is felcsillant a remény, hogy nem is jönnek egyáltalán illetve naponta kétszer változtatták az álláspontjukat, ma este telefonálnak, h akkor holnap este 10 körül érkeznek.

hurrá!

Holnap takaríthatok egész nap.

+ Szerdától egyedül leszek velük. Egyedül!!!! 

Ja, az én M-em szüleiről van szó. 

Ma

eddig:

- elpakoltam a szekrénybe a futógépen tornyosuló ruhahegyet (ez arról is elárul valamit, hogy mikor használtuk utoljára ..)
- gondoltam rá vagy kétszer, h fussak is (de nem!)
- kamilla
- ittam gyógyteát
- elmosogattam
- kisúroltam a minigrillsütő lapjait (igen, lakkozhatok újra, de teljesen! ugyanitt érdekelne a mosogatásálló körömlakk..)
- kimostam majd szépen kiteregettem egy adag ruhát
- felhívtam Anyukámat, aki holnap délután elvileg hazamehet a kórházból
- és kis szilikonos muffiformában  ez alapján bedobtam a sütőbe egy kis vacsorát (első recept)

#101

Az én M-em ma biciklivel ment dolgozni, mert másfél éve nem tett ilyet, azóta hogy megvette ezt az autót, amit most használ, és futni se futott 1 hónapja (nem tornáztam 3 hete, de itt valahogy nem megy, csak otthon), és tenni kell valamit.

Na, a hatásra kíváncsi leszek... Először csak a rövidtávúakra, mint izomláz és társai. A hosszútávúakat meg fogalmam sincs mikor fogom látni. Május 29.-én haza megyek, fogalmam sincs mikor jöhetek vissza. 

Update:

Percek kérdése és megérkezik a szokásos napi eső. Ez egy ilyen város. Szegénykém el fog ázni.

Éjszakai témák

Éjjel fél 12, ágy. Tévében mutatják, hogyan ünnepeltek a német bajnokságot nyert, illetve magasabb osztályba jutó csapatok.

Én: Hát persze, hogy itt nem pezsgővel, hanem sörrel öntözik egymást. Miért is nem lepődöm meg?

Ő: Miért? Magyarországon ilyenkor szotyit dobálnak?

U.i.: Nem tud napirendre térni afölött, hogy nálunk szotyiznak meccs közben. :D

Az elmúlt 4 nap..

... lábjegyzetekben:

csütörtök:

- egész napos érzelmi hullámvasút ilyen megállókkal, mint a meg akarok halni, mert soha semmi nem lesz jobb, a lelkifurdalásom van, de nagyon szeretlek, és haza akarok menni, szakítsunk, nekem otthon van a helyem és társai

- baromi jó délutáni-kora esti szex

- vodka és sprite

- estére megnyugvás
- éjszaka megnéztem a The Following maradék részeit.. kurvajó!

péntek:

- bevásárlás, Penny és Rewe

- bicikli - illetve autószerelés, főleg én, akinek szó szerint csak annyi van a fejében az autókról, hogy 4 kereke van, és milyen színű

- pezsgő és eperlé

- "Ich möchte ein Spiel spielen"
- éjszakai szex

- és este 6-kor kiderült, h az Anyukám reggel óta kórházban van... én meg 3 országgal és 1270 kilométerrel odébb... :(
- lebeszéltem az összes pénzt Anyukámmal ijedtemben a német kártyámról

szombat:

- sikerül 8 órakor felkelni, ami már magában említésre méltó

- irány a kikötő, ahol hajós találkozó, vagy kikötői születésnap, épp a 824.
- még az odavezető úton durva rosszullét, szédülés, hányinger, de lassan csak jobb lesz
- délután még egy kör mászkálás helyett döglés, szex és meccsnézés
- felhívott Anyukám a magyar számomon a kórházból, hogy már egy kicsit jobban van; én meg nem akartam szólni neki, h így szépen lefolyik a pénz a magyar kártyámról is...örültem, h hallom a hangját
- este pezsgő és eperlé, és a maradék vodka
- éjszakai hosszú nem alvás, és A bukás németül, ami kb. hetedszer is ugyanolyan megrázó

vasárnap:
- reggel teljesen kikészülve ébredés 9-kor nagyon rossz hangulatban
- kikötő még egyszer, én hisztis, morgós picsaként
- esett az eső, rá a szemüvegemre, amitől semmit sem láttam, még jobban felbaszott
- lassan lenyugszik az agyam
- St.Pauli meccs, és még nyertek is; játékosbúcsúztatás több száz plüssállattal.. sok-sok taps.. és végre nem fáztam.. nagyon
- itthon csak döglés, és egy csomó szarságot összeettem: ropit, csokigolyókat, mogyorót, narancsot, csak gratulálni tudok magamnak
- egy szex még jól jönne.. ha már azon ritka napokat élem, h össze is jön

És felváltva nézünk Family Guyt és A simlis és a szendét.

#98

Ezt a hogyan-neveljünk-jól-gyereket elméletem fejlesztéséhez..

Hétvége 3 avagy valami bűzlik Dániában

Harmadik napja próbálom "papírra vetni" az utóbbi hónapok számomra legnagyobb élményét, de mivel hétfő óta menetrendszerűen minden nap kiborulok, nagyjából ugyanazért, egyre távolabb kerülök attól az érzéstől, amit ott, akkor és úgy kaptam.

Dániában jártam. Soha életemben még nem jutott eszembe, hogy én oda még a lábamat egyszer beteszem, de 11 hónappal ezelőttig, még az országon kívülre sem jutottam el, ezek szerint még további elképzelhetetlenek is megvalósulhatnak.

Már egy előző bejegyzésben írtam, h Flensburg pár kilométernyire van csak a dán határtól, és ha már annyira közel jártunk, az akinek még mindig nem találtam nevet, mindenképp tovább akart menni, mert ebben az országban még ő sem járt, ami nagy szó, mert legalább 10 másikban már igen. Tudom, h ez csak nekem olyan óriási nagy dolog, aki 30 éves koráig nem lépte át a magyar határt.

Először is, ami itthon nacionalizmus, vagy egyéb hasonló jelző alá esik/eshet, az náluk teljesen természetes lehet: majdnem mindegyik udvarban zászlórúd, rajta egy dán zászló lobog. És nem túlzok.

Egy kis szigetig autóztunk, a neve: Fynshav. Ez is a Balti-tenger partján van. A szél meleg volt, egyáltalán nem fáztam, mint a másik oldalon. Oda voltam teljesen a homokos tengerparttól. 

De hogy a címre is magyarázatot adjak, erősen vidéki szag volt.. :D Nem tudom, h az algák, és a malackák produktumai alkottak e ilyen sajátos elegyet, de a lényeg, majdnem végig k. büdös volt. :))) A víz mellett közvetlenül csak egy helyen lehetett érezni, de az úton, annál inkább.

Elöntött valami hihetetlen öröm, bár a 6 órás városnézés után már mindenem fájt, annyira csodás érzés volt ott lenni, nem tudom megmondani miért, de imádtam.

Hihetetlen ..

hogy egyes emberek milyen aktívan élik mindennapjaikat munka mellett is, nekem meg kifolyik minden nap a kezeim közül anélkül, hogy bármi hasznosat tettem volna.

Ma kora délután óta esik az eső, fekszem az ágyon, és elfelejtettem (!!) még elmosogatni is.

Hétvége 1.

Még tegnap kellett volna megírnom ezt, mert mára már több okból is elszállt a varázs, de azért megpróbálom.

Miután megérkezek, mindig legalább egy hétre van szükségem, hogy az időközben belém égett rossz érzések felengedjenek, élvezni tudjam az együttléteket (minden értelemben), vagy egyáltalán érezzek.

Múlt vasárnap jöttem, még szerdán Lübeckben is be volt zárva a lelkem. Életemben először láttam a tengert és nem tudtam örülni neki. 

Péntek este játszottunk Singstart, nevettünk, vodka-narancsoztunk, elterveztük a hétvégét. Jó volt. És a vodka is megtette a hatását. ;)

Szombaton épp csak egy órával keltem később a tervezett 8-nál, de még hajat is mostam, kényelmesen elkészültem, vékonyan öltöztem, és már indultunk is az IKEA-ba. Még soha nem jártam ott, de nekem kifejezetten furcsa egy hely. Eredetileg polcot kerestünk, magunk sem tudtuk milyet pontosan, de nem is találtunk semmit, ami tetszene. Minden fehér, de tényleg minden. A fehér bútoroktól mindketten a falnak megyünk.

De az a hihetetlen tömeg, ami ott van. Még az épp elviselhető kategória, bár ha lettem volna, biztosan hamarabb kimenekülök. Kellemes jó idő volt, nem kerültünk dugóba sem.

Hazajöttünk, ebédeltünk 2 óra körül fincsi spenót-tükörtojás-főtt krumpli kompozíciót, nyamm, majd elbuszoztunk Hamburg egyik bevásárlóközpontjába, mégpedig az Elbába, ahol korzóztunk egy kicsit. Úgy beszéltük, hogy szétnézünk, ahol még nem jártunk, ehelyett végigmentünk ugyanott, ahol először is. A Deichmannban felpróbáltam 6 féle balerinát, majd levezetésképpen egy pink platós rettenetet. Az egyik eladó épp jött, és nevetett, h hát igen, ez nagyon jól áll. Nagyjából tudok járni egy magassarkúban, de ebben szó szerint el kellett támogatni a tükörig. 

Lefejeztem magam:

A fények miatt nem látszik a színe rendesen:

Hát nem gyönyörű? :D

30 évesek vagyunk, ezért 2 óra a maximum, amit el tudunk tölteni viszonylagos érdeklődéssel egy ilyen helyen. :)

Hazajöttünk, megnéztünk ami a Dortmund-Bayernből még hátravolt, majd egy osztrák vígjátékot, és aludtunk akkorát, hogy csak na. :)

Ez első olvasatra akár unalmasnak is tűnhet, de számomra nagyon megnyugtató volt. Lassan-lassan, de felengedek.

Hétvége 2.

Vasárnap ébredés 8-kor. 20 perccel később indultunk a tervezettnél, szóval  már majdnem jó. Kissé paprikás hangulatban voltam, mert úgy éreztem, semmi sincs jó helyen, ő meg csak vár rám, pedig gyorsíthatna a készülődés folyamatán. Leküldtem az autóhoz, hozza fel a garázsból, állítsa be a gps.-t, addig is haladunk. Erre fent hagyta a gpst, és mire én leértem, még csak akkor jött fel a garázsból, pedig legalább kétszer pisiltem, pakoltam stb. 

Alapjáraton ügyes és hatékony, de néha nagyon el tud veszni a részletekben. :)

Az első úticél Flensburg volt, amiről a magyar Wikipedián csak annyit találtam, hogy itt volt az utolsó náci kormány székhelye '45 májusában. A dán határtól  7-8 km.re van. Kikötő, Ostsee (alias Balti-tenger), sok-sok hajó, és szépséges épület. Szinte minden dánul is ki van írva. Eleinte kissé unalmas városnak tűnt, leszámítva a tengert, de utána gyönyörűségeket találtunk. 

Pár fotó:

Ezt a szokást nem tudtuk mire vélni. Mentünk végig az utcán, és rengeteg cipő volt így kiakasztgatva. 

Tengerpart és kikötő:

Ez meg én vagyok:

Összesen kb. 6 órát töltöttünk ott. Nem a legszebb város, az emberek finoman szólva is kissé érdekesek, de a kikötő és a part gyönyörű. És még egy hely, ahol jártam.

A következő hétből...

A csodás hétvégém - amiről még nem írtam,- után már-már lelkiismeret furdalással küzdök, hogy ha már ennyire jó volt nekem, akkor ezután már csak valami rossz jöhet.

Most nem részletezném az előző 2-3 hét félelmeit, kiborulását, könnyeit, de a lényeg, h Anyukám épp most van egy vizsgálaton (délután 4), ahol eldőlnek dolgok... komoly dolgok, és most erről ennyit.

A hét vége felé kilátásban van a babám (csak így népiesen :D )családjának érkezése. Ez most anyukát és apukát jelenti. Ennek egyáltalán nem örülök, több okból sem:

1. A lakás csak 2 szobás, 1 fürdővel

2. Osztrákul beszélnek, amit csak nehezen, vagy egyáltalán nem értek 

3. Távolból könnyebb kedvelni valakit, hiába kölcsönös az érzés

4. Nagyon kellemetlenül érzem magam, ha mások is vannak a lakásban  (személyiségem egyik legbájosabb jegye, hogy szinte nincs olyan élethelyzet, ahol ne szoronganék, beleértve az emberi interakciókat is... )

5. Zavarban vagyok, szorongok, vagy egyszerűen csak félek, hogy elrontok valamit, miután már nem fognak szeretni

Most ennyi ok jut eszembe. De úgyis jönnek, mert minél jobban tiltakozik minden porcikám, annál  biztosabb, hogy ide is érnek.

Hafensgeburtstag lesz a hétvégén, szóval jövés-menés a városban, családdal.

Girls

Nem hittem ennek a kritikának.

Pedig kellett volna, nagyon is. 

Ebben a sorozatban mindenki egy állat. Szerencsétlen kis, sérült vadállat, aki szüntelen másokat is megmar. Adam fut Hannahhoz, mint egy nyálas romantikus filmben, ahol a szövegekben a nagy szavak  mellé kötőszóként kerülnek a 'bazmegek'.

Hannah (elcsukló hangon): Itt vagy?
Adam: Mindig itt voltam.

Majd a karjába kapja hős-királylány pózba, és "megmenti" Hannaht. Mert már a Szex és New Yorkban Charlotte is megmondta: "Valahol minden nő azt akarja, hogy megmentsék,nem?" 

Ezekkel a képekkel zár a 2. évad, de ez a széria ennél sokkal, de sokkal több. Művészfilmes érzeteket keltve bennem feszeget olyan lelki mélységeket, hogy nem egy jelenetnél még vissza is tekertem, hogy újra halljam, vagy jobban megértsem, mert ehhez ez kell. Picsognak ők elég sokat,és a párbeszédekben olyan váratlan csavarok vannak, h néha csak a fejemet kapkodom, h na ez akkor most h jött ide egyáltalán, vagy h jutottunk ide. De akkor is jó, mert a főszereplő-forgatókönyvíró-ötletgazda-producer-minden Lena Dunham Marnie szájába ad egy kisebb monológot, arról, mit kell éreznünk, ha igazán szeretünk valakit.

Mindenki válassza ki belőle a neki tetszőt, vagy hozzá illőt:

"Akarlak. Tudom, hogy bolond vagyok, de kellesz. Melletted akarok ébredni. Szendvicset akarok neked csinálni. Gyerekeket akarok neked szülni és azt akarom, hogy mellettem halj meg."

#91

Koncentrálni tudni.. lenne jó!

#90

Miért öltöztetik Lucy Liut ennyire idétlenül az Elementary-ben?

Spleen

5. napja vagyok itt és már megint úgy érzem, hogy semminek semmi értelme. 5 nap, és megint ott tartok, ahol mindig. :(

Fekszem az ágyon,  a saját fogalmaim szerint semmit sem csinálok.

5 napja vagyok Vele/Nála. Tudom, hogy szeretem, de ebből csak keveset érzek. Belül félig döglött vagyok.

Szerdán életemben először láttam a tengert. Vagyis egyet a sokból. A Baltit.

Még az élmények befogadására is csak apró darabkákban vagyok képes.

Láttam a tengert, visítoztak a sirályok, hatalmas kövek a parton, jeges szél, homok, olyan napozósátrak, mint a régi filmekben és ilyen illatot még soha nem éreztem.

Utána negyed óráig még éreztem is valami  jót. Hogy most valami történt velem.  Azóta újra semmi, és süllyedek vissza oda, ahol egy hete is voltam.

#88

Én: Azt tudod, ha hosszú ideig leszek itt, Te fogod befesteni a hajam?

Ő: És te tudod, ha hosszabban leszel itt, Te fogod levágni az enyémet?

Hajat vágni egyszer próbáltam egy ex-barátom fején. Fodrászt (orvost!) kellett hívni.

Meg akartam ijeszteni kicsit, mert biztos rémisztő egy pasinak, ha a barátnője haját kell befestenie. De nem! Ő sokkolt be engem!