Még tegnap kellett volna megírnom ezt, mert mára már több okból is elszállt a varázs, de azért megpróbálom.
Miután megérkezek, mindig legalább egy hétre van szükségem, hogy az időközben belém égett rossz érzések felengedjenek, élvezni tudjam az együttléteket (minden értelemben), vagy egyáltalán érezzek.
Múlt vasárnap jöttem, még szerdán Lübeckben is be volt zárva a lelkem. Életemben először láttam a tengert és nem tudtam örülni neki.
Péntek este játszottunk Singstart, nevettünk, vodka-narancsoztunk, elterveztük a hétvégét. Jó volt. És a vodka is megtette a hatását. ;)
Szombaton épp csak egy órával keltem később a tervezett 8-nál, de még hajat is mostam, kényelmesen elkészültem, vékonyan öltöztem, és már indultunk is az IKEA-ba. Még soha nem jártam ott, de nekem kifejezetten furcsa egy hely. Eredetileg polcot kerestünk, magunk sem tudtuk milyet pontosan, de nem is találtunk semmit, ami tetszene. Minden fehér, de tényleg minden. A fehér bútoroktól mindketten a falnak megyünk.
De az a hihetetlen tömeg, ami ott van. Még az épp elviselhető kategória, bár ha lettem volna, biztosan hamarabb kimenekülök. Kellemes jó idő volt, nem kerültünk dugóba sem.
Hazajöttünk, ebédeltünk 2 óra körül fincsi spenót-tükörtojás-főtt krumpli kompozíciót, nyamm, majd elbuszoztunk Hamburg egyik bevásárlóközpontjába, mégpedig az Elbába, ahol korzóztunk egy kicsit. Úgy beszéltük, hogy szétnézünk, ahol még nem jártunk, ehelyett végigmentünk ugyanott, ahol először is. A Deichmannban felpróbáltam 6 féle balerinát, majd levezetésképpen egy pink platós rettenetet. Az egyik eladó épp jött, és nevetett, h hát igen, ez nagyon jól áll. Nagyjából tudok járni egy magassarkúban, de ebben szó szerint el kellett támogatni a tükörig.
Lefejeztem magam:
A fények miatt nem látszik a színe rendesen:
Hát nem gyönyörű? :D
30 évesek vagyunk, ezért 2 óra a maximum, amit el tudunk tölteni viszonylagos érdeklődéssel egy ilyen helyen. :)
Hazajöttünk, megnéztünk ami a Dortmund-Bayernből még hátravolt, majd egy osztrák vígjátékot, és aludtunk akkorát, hogy csak na. :)
Ez első olvasatra akár unalmasnak is tűnhet, de számomra nagyon megnyugtató volt. Lassan-lassan, de felengedek.
Miután megérkezek, mindig legalább egy hétre van szükségem, hogy az időközben belém égett rossz érzések felengedjenek, élvezni tudjam az együttléteket (minden értelemben), vagy egyáltalán érezzek.
Múlt vasárnap jöttem, még szerdán Lübeckben is be volt zárva a lelkem. Életemben először láttam a tengert és nem tudtam örülni neki.
Péntek este játszottunk Singstart, nevettünk, vodka-narancsoztunk, elterveztük a hétvégét. Jó volt. És a vodka is megtette a hatását. ;)
Szombaton épp csak egy órával keltem később a tervezett 8-nál, de még hajat is mostam, kényelmesen elkészültem, vékonyan öltöztem, és már indultunk is az IKEA-ba. Még soha nem jártam ott, de nekem kifejezetten furcsa egy hely. Eredetileg polcot kerestünk, magunk sem tudtuk milyet pontosan, de nem is találtunk semmit, ami tetszene. Minden fehér, de tényleg minden. A fehér bútoroktól mindketten a falnak megyünk.
De az a hihetetlen tömeg, ami ott van. Még az épp elviselhető kategória, bár ha lettem volna, biztosan hamarabb kimenekülök. Kellemes jó idő volt, nem kerültünk dugóba sem.
Hazajöttünk, ebédeltünk 2 óra körül fincsi spenót-tükörtojás-főtt krumpli kompozíciót, nyamm, majd elbuszoztunk Hamburg egyik bevásárlóközpontjába, mégpedig az Elbába, ahol korzóztunk egy kicsit. Úgy beszéltük, hogy szétnézünk, ahol még nem jártunk, ehelyett végigmentünk ugyanott, ahol először is. A Deichmannban felpróbáltam 6 féle balerinát, majd levezetésképpen egy pink platós rettenetet. Az egyik eladó épp jött, és nevetett, h hát igen, ez nagyon jól áll. Nagyjából tudok járni egy magassarkúban, de ebben szó szerint el kellett támogatni a tükörig.
Lefejeztem magam:
30 évesek vagyunk, ezért 2 óra a maximum, amit el tudunk tölteni viszonylagos érdeklődéssel egy ilyen helyen. :)
Hazajöttünk, megnéztünk ami a Dortmund-Bayernből még hátravolt, majd egy osztrák vígjátékot, és aludtunk akkorát, hogy csak na. :)
Ez első olvasatra akár unalmasnak is tűnhet, de számomra nagyon megnyugtató volt. Lassan-lassan, de felengedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése