Harmadik napja próbálom "papírra vetni" az utóbbi hónapok számomra legnagyobb élményét, de mivel hétfő óta menetrendszerűen minden nap kiborulok, nagyjából ugyanazért, egyre távolabb kerülök attól az érzéstől, amit ott, akkor és úgy kaptam.
Dániában jártam. Soha életemben még nem jutott eszembe, hogy én oda még a lábamat egyszer beteszem, de 11 hónappal ezelőttig, még az országon kívülre sem jutottam el, ezek szerint még további elképzelhetetlenek is megvalósulhatnak.
Már egy előző bejegyzésben írtam, h Flensburg pár kilométernyire van csak a dán határtól, és ha már annyira közel jártunk, az akinek még mindig nem találtam nevet, mindenképp tovább akart menni, mert ebben az országban még ő sem járt, ami nagy szó, mert legalább 10 másikban már igen. Tudom, h ez csak nekem olyan óriási nagy dolog, aki 30 éves koráig nem lépte át a magyar határt.
Először is, ami itthon nacionalizmus, vagy egyéb hasonló jelző alá esik/eshet, az náluk teljesen természetes lehet: majdnem mindegyik udvarban zászlórúd, rajta egy dán zászló lobog. És nem túlzok.
Egy kis szigetig autóztunk, a neve: Fynshav. Ez is a Balti-tenger partján van. A szél meleg volt, egyáltalán nem fáztam, mint a másik oldalon. Oda voltam teljesen a homokos tengerparttól.
De hogy a címre is magyarázatot adjak, erősen vidéki szag volt.. :D Nem tudom, h az algák, és a malackák produktumai alkottak e ilyen sajátos elegyet, de a lényeg, majdnem végig k. büdös volt. :))) A víz mellett közvetlenül csak egy helyen lehetett érezni, de az úton, annál inkább.
Elöntött valami hihetetlen öröm, bár a 6 órás városnézés után már mindenem fájt, annyira csodás érzés volt ott lenni, nem tudom megmondani miért, de imádtam.
Dániában jártam. Soha életemben még nem jutott eszembe, hogy én oda még a lábamat egyszer beteszem, de 11 hónappal ezelőttig, még az országon kívülre sem jutottam el, ezek szerint még további elképzelhetetlenek is megvalósulhatnak.
Már egy előző bejegyzésben írtam, h Flensburg pár kilométernyire van csak a dán határtól, és ha már annyira közel jártunk, az akinek még mindig nem találtam nevet, mindenképp tovább akart menni, mert ebben az országban még ő sem járt, ami nagy szó, mert legalább 10 másikban már igen. Tudom, h ez csak nekem olyan óriási nagy dolog, aki 30 éves koráig nem lépte át a magyar határt.
Először is, ami itthon nacionalizmus, vagy egyéb hasonló jelző alá esik/eshet, az náluk teljesen természetes lehet: majdnem mindegyik udvarban zászlórúd, rajta egy dán zászló lobog. És nem túlzok.
Egy kis szigetig autóztunk, a neve: Fynshav. Ez is a Balti-tenger partján van. A szél meleg volt, egyáltalán nem fáztam, mint a másik oldalon. Oda voltam teljesen a homokos tengerparttól.
De hogy a címre is magyarázatot adjak, erősen vidéki szag volt.. :D Nem tudom, h az algák, és a malackák produktumai alkottak e ilyen sajátos elegyet, de a lényeg, majdnem végig k. büdös volt. :))) A víz mellett közvetlenül csak egy helyen lehetett érezni, de az úton, annál inkább.
Elöntött valami hihetetlen öröm, bár a 6 órás városnézés után már mindenem fájt, annyira csodás érzés volt ott lenni, nem tudom megmondani miért, de imádtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése