#109

Most ilyen apró gondolatszösszeneteim vannak, mint:

- nem akarok kutyát (igen, már megint ketten vagyunk a kutyával)

- jöjjenek már haza, hogy ne kelljen vigyáznom a kutyára, mert nem akarok, és kész

- jöjjön már meg, mert már megőrülök, és napok óta szórakozik velem, és úgy érzem, h akkor majd ma, de aztán nem.. {és ma így keltem, h egy bunkó f* vagyok, de én csak itthon akartam maradni, h nyugodtan tehessem, amit akarok a fürdőben, mert tömegben nem megy, meg akartam tanulni(!), és akkor a barátom, akinek mondtam, h én ma nem megyek velük, egyből nyomta a szülőknek, h én akkor ma is tudok vigyázni a kutyára; nem, nem tudok, nem akarok, meg így nem is tudok tanulni se, mert mindig a lesni kell, hol van, meg mit csinál, és sétálni kell vele, meg cipelni fel-le a lécsőkön.. igen, igen f* vagyok (lásd. 4 sorral fentebb..)}

- akarok macskát, mert a Manu is annyira édes, és majd megint jól leszid, mint legutóbb, mikor hazaértem

- miért nem tudtak ma hazamenni, amiről szó volt?  miért? miért? (nem lehet megmozdulni, akkora kupi van, amit még sosem csináltam, a kutya büdös, a kutya kajája büdös)

- utálom, ha kényszerítenek dolgokra, pánikrohamom lesz tőle.. (tegnap voltunk stadionnál csapatmárka cuccok kiárusításán, 2 perc után a fal mellett kötöttem ki, annyira para volt, tele emberrel, lökdöstek, sokan voltak, különböző füstszagok stb stb)

- egyedül akarok lenni a barátommal, akivel még kb. 1 hetünk van együtt lenni.. :/

- tanulni akarok, bár ebből június 4-ig még minden lehet

- egy porcikám se kívánja azt a k. hosszú hazautat vonattal, ami után 3 napig (!) vagyok teljesen kész, de látni akarom anyukámat, h hogy van, meg a macskámat, h szeret-e még, ja és kell egyet vizsgáznom is, nem mellékesen