... ezt a napot, - amikor jönnek a szülők, és már javában takarítanom kellene keresztbe-kasul a lakásban-, hogy aludtam szépen fél 11-ig, pedig ilyet már régen nem tettem.
Olyan szépet álmodtam. Épp Manuel Neuerrel jöttünk össze olyan Szívtipró gimi hangulatban. Nagyon-nagyon magas volt, és cuki, hatalmas, puha kezeiben úgy tartotta az enyémet, mintha valami nagy érték lenne. Olyan volt, mint egy kisfiú. Ő úgy beszélt németül, ahogy a tévében hallottam, de váratlan fordulatként értette azt is amit én magyarul gagyogtam. Egyszer felébredtem, majd vissza, és az álom folytatódott(!!!). Előkerült egy általános iskolai osztálytársam, utaztunk valahová, aztán vissza, és ő is akkor ért vissza, és találkoztunk valami vonatállomáson, és várt rám. Awww... de utána előkerült az apja, akinek bemutatott, és aki nagyon erős olasz(!!! szerintem itt jön be a para a szülőktől..) akcentussal beszélt németül, amit alig értettem, és egy idő után már átváltott olaszra is. De Manu (bármiféle egyezés a macskám nevével nem véletlen!) nagyon kedves és figyelmes volt, totális "tinifíling". :D
Most pedig írtam egy 15 pontos listát (alpontokkal, meg minden), mi alapján rendbe teszem, illetve kitakarítom a lakást. Ha ezeken végigmegyek, nem tudom elég lesz-e, nem tudom mi az elvárás pontosan. Lehet tesznek rá nagy ívben, vagy mutatnak helyeket, ahol még nem tiszta, vagy a két megoldás keveredése. Lényeg, h bármi lehet. Oh, de szeretem én a bizonytalanságot.
Álmodni valahogy jobb volt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése