2013. május 6., hétfő

A következő hétből...

A csodás hétvégém - amiről még nem írtam,- után már-már lelkiismeret furdalással küzdök, hogy ha már ennyire jó volt nekem, akkor ezután már csak valami rossz jöhet.

Most nem részletezném az előző 2-3 hét félelmeit, kiborulását, könnyeit, de a lényeg, h Anyukám épp most van egy vizsgálaton (délután 4), ahol eldőlnek dolgok... komoly dolgok, és most erről ennyit.

A hét vége felé kilátásban van a babám (csak így népiesen :D )családjának érkezése. Ez most anyukát és apukát jelenti. Ennek egyáltalán nem örülök, több okból sem:

1. A lakás csak 2 szobás, 1 fürdővel

2. Osztrákul beszélnek, amit csak nehezen, vagy egyáltalán nem értek 

3. Távolból könnyebb kedvelni valakit, hiába kölcsönös az érzés

4. Nagyon kellemetlenül érzem magam, ha mások is vannak a lakásban  (személyiségem egyik legbájosabb jegye, hogy szinte nincs olyan élethelyzet, ahol ne szoronganék, beleértve az emberi interakciókat is... )

5. Zavarban vagyok, szorongok, vagy egyszerűen csak félek, hogy elrontok valamit, miután már nem fognak szeretni

Most ennyi ok jut eszembe. De úgyis jönnek, mert minél jobban tiltakozik minden porcikám, annál  biztosabb, hogy ide is érnek.

Hafensgeburtstag lesz a hétvégén, szóval jövés-menés a városban, családdal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése