Nem hittem ennek a kritikának.
Pedig kellett volna, nagyon is.
Ebben a sorozatban mindenki egy állat. Szerencsétlen kis, sérült vadállat, aki szüntelen másokat is megmar. Adam fut Hannahhoz, mint egy nyálas romantikus filmben, ahol a szövegekben a nagy szavak mellé kötőszóként kerülnek a 'bazmegek'.
Hannah (elcsukló hangon): Itt vagy?
Adam: Mindig itt voltam.
Majd a karjába kapja hős-királylány pózba, és "megmenti" Hannaht. Mert már a Szex és New Yorkban Charlotte is megmondta: "Valahol minden nő azt akarja, hogy megmentsék,nem?"
Ezekkel a képekkel zár a 2. évad, de ez a széria ennél sokkal, de sokkal több. Művészfilmes érzeteket keltve bennem feszeget olyan lelki mélységeket, hogy nem egy jelenetnél még vissza is tekertem, hogy újra halljam, vagy jobban megértsem, mert ehhez ez kell. Picsognak ők elég sokat,és a párbeszédekben olyan váratlan csavarok vannak, h néha csak a fejemet kapkodom, h na ez akkor most h jött ide egyáltalán, vagy h jutottunk ide. De akkor is jó, mert a főszereplő-forgatókönyvíró-ötletgazda-producer-minden Lena Dunham Marnie szájába ad egy kisebb monológot, arról, mit kell éreznünk, ha igazán szeretünk valakit.
Mindenki válassza ki belőle a neki tetszőt, vagy hozzá illőt:
"Akarlak. Tudom, hogy bolond vagyok, de kellesz. Melletted akarok ébredni. Szendvicset akarok neked csinálni. Gyerekeket akarok neked szülni és azt akarom, hogy mellettem halj meg."
Pedig kellett volna, nagyon is.
Ebben a sorozatban mindenki egy állat. Szerencsétlen kis, sérült vadállat, aki szüntelen másokat is megmar. Adam fut Hannahhoz, mint egy nyálas romantikus filmben, ahol a szövegekben a nagy szavak mellé kötőszóként kerülnek a 'bazmegek'.
Hannah (elcsukló hangon): Itt vagy?
Adam: Mindig itt voltam.
Majd a karjába kapja hős-királylány pózba, és "megmenti" Hannaht. Mert már a Szex és New Yorkban Charlotte is megmondta: "Valahol minden nő azt akarja, hogy megmentsék,nem?"
Ezekkel a képekkel zár a 2. évad, de ez a széria ennél sokkal, de sokkal több. Művészfilmes érzeteket keltve bennem feszeget olyan lelki mélységeket, hogy nem egy jelenetnél még vissza is tekertem, hogy újra halljam, vagy jobban megértsem, mert ehhez ez kell. Picsognak ők elég sokat,és a párbeszédekben olyan váratlan csavarok vannak, h néha csak a fejemet kapkodom, h na ez akkor most h jött ide egyáltalán, vagy h jutottunk ide. De akkor is jó, mert a főszereplő-forgatókönyvíró-ötletgazda-producer-minden Lena Dunham Marnie szájába ad egy kisebb monológot, arról, mit kell éreznünk, ha igazán szeretünk valakit.
Mindenki válassza ki belőle a neki tetszőt, vagy hozzá illőt:
"Akarlak. Tudom, hogy bolond vagyok, de kellesz. Melletted akarok ébredni. Szendvicset akarok neked csinálni. Gyerekeket akarok neked szülni és azt akarom, hogy mellettem halj meg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése