5. napja vagyok itt és már megint úgy érzem, hogy semminek semmi értelme. 5 nap, és megint ott tartok, ahol mindig. :(
Fekszem az ágyon, a saját fogalmaim szerint semmit sem csinálok.
5 napja vagyok Vele/Nála. Tudom, hogy szeretem, de ebből csak keveset érzek. Belül félig döglött vagyok.
Szerdán életemben először láttam a tengert. Vagyis egyet a sokból. A Baltit.
Még az élmények befogadására is csak apró darabkákban vagyok képes.
Láttam a tengert, visítoztak a sirályok, hatalmas kövek a parton, jeges szél, homok, olyan napozósátrak, mint a régi filmekben és ilyen illatot még soha nem éreztem.
Utána negyed óráig még éreztem is valami jót. Hogy most valami történt velem. Azóta újra semmi, és süllyedek vissza oda, ahol egy hete is voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése