Most épp teljes stresszben próbálom - Tesóm régi ágyára száműzve - összeállítani, hogy mit fogok enni adni a szüleimnek, míg nálunk lesznek. Az egy teljes hét, napi háromszori étkezéssel, úgy, hogy napközben városnézést tervezünk, tehát nem lesz időm felkészülni.
Totális stresszben vagyok, ráadásul apu nem eszik "futtyfuruttyokat" (minden ami nem a nagyon hagyományos magyar falusi étel kategóriába tartozik), és az én M-em meg ilyeneket tervez, hogy majd elmegyünk dönert is enni, meg currywurst-pommest, burgert. stb.
Ez jól is hangzik, de ettől nekem még főznöm kell, mert apunak egy nap minimum egyszer, de inkább kétszer főtt étel kell.
Valami durván fáj a hátam és a gerincem. Mindig ez van, ha ideges vagyok napokig, és szorongok, ráadásul itt elvárások lesznek felém, nem is kevés, én meg már vagy évek óta nem feleltem meg egynek sem.
Mindegy, a végén a konklúzió úgyis ez lesz: "Nem főz.". A többit meg inkább hagyjuk.
(Még mindig nem jó a sütőnk, így a jénaiba összedobált hozzávalók gyors és frappáns megsütése kiesik...)
értem én, h az embereknek vannak igényei, de nem fogom megérteni soha, h egy "vendég" (ha a szülőd, ha nem), miért nem tud évente egyszer alkalmazkodni, és nem úgy ott lenni valahol, hogy a másiknak ez ne stresszhelyzetet idézzen elő. hihetetlen. aranyos vagy, h igyekszel, de ha a sütő rossz, akkor rossz, nem fog megjavulni, ha nem lesz idő nagy főzésekre, akkor nem lesz, akkor be kell érnie hiphop kajákkal és kész. nem avokádós paradicsommal akarod tömni meg cukkini csipsszel, hanem normális laktató kajákkal. ajjj.
VálaszTörlés