szokásos

Akkora fos ez az egész, én meg a dísz vagyok a kupac tetején. Tanultam? Nem! Tudom, hogy miért? Nem. Tudom, hogy lehetne másként? Nem! 

Hogy csinálják az okosak? De komolyan. Végigmennek az anyagon, és nem szoronganak minden egyes szótól. Nem jut eszükbe a 10 évesen iskolában elszenvedett, és azóta ötször el is felejtett sérelem, hogy ugyanolyan erővel fájjon, b.. meg. És minden, de minden régi és új dolog a fejemben kattog, mindent újra, és újra átélek, ami valaha rossz volt, és megtörtént, és csak akkor jut eszembe, ha tanulni kell. 

Alapvetően egy negatív ember vagyok, mindig is az voltam, nincs ebben  már semmi új, de könyörgöm, ha képes vagyok rá, akkor miért nem tudom megcsinálni. 4 k.k. vizsga és vége. Adnak egy papírt, hogy ezt csináltam hosszú évekig, és vége.. De nem!

Mikor legutoljára sorra sikerültek a vizsgáim, pszichológushoz jártam, semmi nagy terápia, vagy hasonló, egyszerű tébés rendelés volt, de felírt szorongásoldót, meg még valamit, már a nevükre sem emlékszem. Sikerült is zsinórban 6, és a szakdogát is megírtam. Utána jöttek az államvizsgák, és egy sem(!!) sikerült. És még szedtem a gyógyszereket, de ugyanúgy visszaestem abba a mély gödörbe, ahonnan másfél év, és +15 kg után próbáltam kimászni. Csak félig sikerült. Utána jött a nagy menet a fogyókúrával, de már gyógyszerek nélkül, mert mint kiderült alul működik a pajzsmirigyem, PCOS-em van, és még inzulinrezisztenciám is, melyek külön-külön is igényelnének diétát, együtt meg aztán pláne, de ami a legfontosabb, semmi pszichobogyót nem ehetek, meg állítólag ezektől a pm. még kevésbé működik. Korábbi gyógyszereket abbahagytam, jöttek az újak, diéta, meg a rendszeres torna, fogyás, bónuszként láv. Vizsgák még mindig nem, na jó, egy összejött, de 4 azóta is a nyakamon van. 

Összegezném: teljesen mindegy mi történik, mit változtatok, mit érek el másban, nem megy a tanulás.   

Holnap odamegyek, és nem megyek be, mert nincs értelme, hogy kihúzzam a tételt, és vissza is adjam, mert nagy valószínűséggel még csak nem is olvastam, hisz még az olvasásra is képtelen vagyok koncentrálni, és hülyének érzem magam, ahogy a családom is annak hisz már, bár ezt hangosan nem mondják ki, vagy nem ezzel a szóval, és ami a legrosszabb, én is annak érzem magam. Holott tudom, hogy képes vagyok rá, de elérni nem tudom. 

Fogalmam sincs mi a módja, mi a gyógymód. Hogyan kell megjavítani saját magamat?