... szerdán felkelek 5-kor. Elutazok vizsgára, 10-re megyek, oda kell érjek legkésőbb fél 9-re, ott történik, ami történik.
Utána séta a városban, szerencse esetén vásárlás, ha van kedvem turkálok kicsit. Mikor hazaértem mamám felköszöntött még névnapom alkalmából, és kaptam tőle pénzt. Azt ki kell találjam, mire költöm. Valószínűleg arra, amit találok. Álmom, hogy találok 6-7 jó ruhadarabot egy tökjó turkálóban (nekem az vállfásat jelent, a klasszikus turkálás nem megy..).
Még dél körül találkozom Évivel, akivel járkálunk kicsit a városban, ha épp nem fagy, esik, szakad vagy egyéb finomság.
Este Eszternél aludnék, aki 16 óra után végez, ha addig még lesz munkája. Ez egy hosszú és politikától sem mentes történet, nem is mennék bele. Remélem tudunk egy jót beszélgetni, talán sírdogálunk is, de akkor este mindenképp nála lennék.
Csütörtökön délelőtt beugrom a suliba, Mónihoz, akivel most kivételesen nem egy napra lettünk beosztva vizsgázni. Elhozza nekem egy szépen áttanult és kihúzott tankönyvét, amiből majd szépen fel tudok készülni a következő vizsgára. Legalábbis így képzelem most. (Másfél-két hét múlva meglátjuk!)
Ezután irány Zita. Hozzá át kell buszozni. Nem olyan nagy távolság, de elég zsúfolt járat. Vele nincsenek konkrét terveink. Terveztünk különféle lányosat, mert mi annyira, de annyira lányosak vagyunk, mint vásárolgatás (inkább nézelődés) és körömfestés. :D A lényeg, hogy együtt legyünk, és egy napra úgy érezzük, hogy még mindig együtt élünk (lakunk!) és minden összeköt minket, ami a mai napig olyan erős, hogy már soha nem múlik el. Mert nem is fog...
Pénteken pedig tőle utazok haza. Elvileg 2 óra Zita-város és falum-melletti-város között, utána még 20 perc, ha jön egy busz vagy vonat, és otthon is vagyok.
Ezt gondoltam én. Meglátjuk mi lesz belőle.
Még dél körül találkozom Évivel, akivel járkálunk kicsit a városban, ha épp nem fagy, esik, szakad vagy egyéb finomság.
Este Eszternél aludnék, aki 16 óra után végez, ha addig még lesz munkája. Ez egy hosszú és politikától sem mentes történet, nem is mennék bele. Remélem tudunk egy jót beszélgetni, talán sírdogálunk is, de akkor este mindenképp nála lennék.
Csütörtökön délelőtt beugrom a suliba, Mónihoz, akivel most kivételesen nem egy napra lettünk beosztva vizsgázni. Elhozza nekem egy szépen áttanult és kihúzott tankönyvét, amiből majd szépen fel tudok készülni a következő vizsgára. Legalábbis így képzelem most. (Másfél-két hét múlva meglátjuk!)
Ezután irány Zita. Hozzá át kell buszozni. Nem olyan nagy távolság, de elég zsúfolt járat. Vele nincsenek konkrét terveink. Terveztünk különféle lányosat, mert mi annyira, de annyira lányosak vagyunk, mint vásárolgatás (inkább nézelődés) és körömfestés. :D A lényeg, hogy együtt legyünk, és egy napra úgy érezzük, hogy még mindig együtt élünk (lakunk!) és minden összeköt minket, ami a mai napig olyan erős, hogy már soha nem múlik el. Mert nem is fog...
Pénteken pedig tőle utazok haza. Elvileg 2 óra Zita-város és falum-melletti-város között, utána még 20 perc, ha jön egy busz vagy vonat, és otthon is vagyok.
Ezt gondoltam én. Meglátjuk mi lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése