Az eredeti terv szerint ma utazott volna vissza, apja elkíséri, mint mindig, ne vezessen egyedül ezer feletti sok km-t. Reggel még el kellett mennie munkaügyben egy tőlük nem túl távoli helyre, majd azután 10 körül indulnak, a kölykökkel természetesen..

Későn keltem (9:45), pár sor várt. Nem megy ma, majd holnap, és egyedül (!!!) mert az apja is megbetegedett, ő meg csak 2 órát aludt.. egyelőre ennyit tudok, azóta eltűnt, gondolom alszik, vagy valami.

Hát nagyon fasza, épp csak egy kicsit leszek holnap egész nap síkideg, nem elég, h ő maga sincs még jól, egyedül kell ezt a sokat levezetni, a kölykökkel, nem tud cserélni, pihenni, ilyenkor megállni sem szívesen áll meg, mert nem akarja egyedül hagyni őket a kocsiban.. Kurvajó.. Persze ezek után csütörtökön megy dolgozni, holott ez a nap a (ki)pihenésé lett volna, bár erről már régóta pofázok, h ne közvetlen az első munkanap előtti napon utazzon, de valahogy mindig összehozza.. 

Tehetetlen düh, ez van most, meg várom, h írjon már valamit, illetve az aggódást megkezdtem. 

(Most megint kezdem érezni, hogy visszatérek a karácsony előtti, hosszan elhúzódó, idegbeteg állapotomba; mennék, de nem lehet, haladnék, de nem tudok.. :((( )