... utálom magam érte, amikor fél 1 körül már elalszok, de mégis csak fél 11-kor eszmélek fel. :( Persze van beállítva ébresztőm a fejemtől kb. 15 centire, de legtöbbször nem is emlékszem rá, hogy csörgött, vagy lenyomtam. Magyarázok magamnak, hogy fel kell kelned, tanulnod kell, csinálnod kell, hogy haladjunk valahová ezzel az élettel végre, mert valószínű nem nagyon lesz több, legalábbis az ellenkező bizonyításáig ez az álláspontom.
De nem!. Hihetetlenül jó alvókám van, ha nem kell felkelnem egy konkrét dolog miatt, ami otthonról való pontos időhöz kötött elindulást jelent, nem kelek fel. Felébredek néha, de zuhanok is vissza. Bárki bármivel felébreszt, visszaalszom gond nélkül. Ez még a mély depressziós időszakomból maradt vissza, amikor 12-14 órákat simán lenyomtam, mert jobb volt nem tudni se magamról, se semmiről körülöttem. Azóta félve figyelem az ilyen sokáig alvós napokat: kezdődik megint?
Nem ártana "gyakorolni" sem a szombati 5 órás kelésre, mert ha pénteken még fél 11-kor aludni fogok, akkor másnap jajj nekem.
A gyerekek felváltva szoktak ébresztgetni, dorombolnak, dagasztanak, bajszok az arcomban, lábak az orromon stb. :D Ma arra is ébredtem egyszer, hogy nekem már nincs hely a párnámon, mert mind a kettő rajta nyomul: az egyik aludt, a másik meg dagasztotta, miközben ő is aludt.. :D
Találtam egy tenyérnyi helyet, és folytattam az alvást, yeah, legalább valamiben jó vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése