Majdnem egy egész órán át válogattam a kimosott zoknikat, és csak ketten vagyunk. El se tudom képzelni milyen ahol három hasonló korú gyerek van. 

Mióta visszajöttünk egyfolytában csak mosok. Mielőtt elmentünk dugig volt a szennyeskosár, az utazásból hazahoztunk még egyszer ennyit, plusz két hatalmas szatyor új ruhát is kaptunk ajándékként. Leginkább ő, valamint még 27 pár (!!!) zoknit. Ha valamit kapunk az anyjától, az általában sok (lásd. csokik). :)

Megkérdezett mire van szüksége a fiának, ezt egyébként kifejezetten kedvesnek találtam, sőt el is vitt vásárolni, mondjam meg mi tetszene neki, vagy nekem rajta. 

Nem kérdés, hogy iszonyatosan szeret vásárolni, másnak is, nem csak magának, kicsit féltem ránézni bármire is, nehogy megvegye. Napközben is elugrott egyszer-kétszer a bevásárlóközpontba míg ott voltunk, és valaki mindig kapott valamit. Én egy elegáns nadrágot, ami szerinte jó nekem, és bumm, tényleg; saját magam nehezen saccolom meg, hogy egy nadrág jó lesz-e mielőtt beviszem a próbafülkébe, ő meg hozott nekem egyet. Hm. 

A lényeg: annyit mondtam csak, hogy jó lenne neki egy öv, egy-két ing amihez nyakkendő van, mert az ingei és nyakkendői valahogy nem passzolnak össze, esetleg 2-3 pár zokni, mert a meglévők kezdenek megkopni. Erre kapott 3 nadrágot, 5 (!) inget, 2 nyakkendőt, ami mindenhez megy, 1-1 övet és pulcsit, valamint a már említett 27 pár zoknit. Amikor tőlünk visszaértünk, várta még egy pulcsi. Ebből egy-két dolgot a húgaitól kapott, de ezeket mind egy helyen, együtt, egyszerre, az én közreműködésemmel vettük. Láthattam, hogy működik ez náluk nagyüzemben...nagyon nagyban.

Túlzásba estek-e? :D