2016. február 9., kedd

Amikor már reggel 9-kor magammal beszélgetek, hangosan, és még a két macska se lehet a mentségem, mert békésen durmolnak pár méterre. De legalább felkeltem reggel, ezt még 3 óra alvás után is tudta az agyam, M elmegy, és el kell búcsúzzak, és kihasználva az alkalmat - ki tudja mikor adódik ilyen, ébren is maradtam (végre).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése