Ma olyan vagyok, mint a mosott sz.., egy egész órát sikerült aludni, mielőtt csörgött a vekker, hogy M-nek szendvicseket készítsek az útra. Már 5-re a reptéren akart lenni, félt, nehogy a reggeli  csúcsban (a rengeteg 6-6.30 között induló gépre gondolok) lekéssék esetleg, nem kicsit fontos ez az út. Elaludni egyébként a vadul cikázó gondolataim miatt nem bírtam, nehezen viselem ezeket az utakat, repülnek össze-vissza, autóznak, minden ügyfelet meglátogatnak az országban, négynapos maraton, túl sok lehetőség egy balesetre, bármire. Azt mondta az egyik kollégája, aki már volt Svédországban, hogy sok a lakatlanság miatt lefedetlen hely, időnként elfogy a térerő. Ez bizonyítottnak is láttam, mert a "leszálltunk, jól vagyok, szeretlek"smst hétszer(!!!) kaptam meg. 

Ráadásul úgy néz ki szeptember után megint (!!!) megjön, most igazából, és majd szétszakadok, annyira fáj mindenem, alig tudok hason feküdni, elaludni meg csak úgy megy, mire nagy nehezen sikerült felvenni egy pózt, és a fáradságtól bekómálni, már fél 3 volt.  Utána visszakómáztam még persze, de csak szürreális, rossz álmaim voltak, nem segített túl sokat.

Nem tudok ilyenkor szabadulni a rossz gondolatoktól, és aggódok sokat. Nem jó. Ez így is marad csütörtök késő estig. :(