Holnap reggel 8-ra mehetek vezetni. Épp csak csöppet vagyok ideges (nem!). 

Kedd-szerda és péntek-szombat, mindig 8-10-ig. Hajnal. Nekem. Fél 6-kor fel kell kelnem, magamnál se vagyok olyankor, nemhogy koncentráljak egy ennyire komoly dologra. Ezen persze sok múlik, pénz is többek között, illetve az is, mikor mehetek végre vizsgázni, és mikor tűnhetek el innen végre, mikor bújhatok el mindenki elől, talán most már végleg. Minél fontosabb lenne, hogy jól teljesítsek, annál inkább elb..m. Mindig.

Ez a pálma nem teher alatt nő. Már régen nem nő, hiába a gondoskodás, egyre sárgább, évek óta nem zöld már.

Én nem bírom a nyomást, egyre kevésbé. Pár év és talán a zárt osztályon kötök ki ezekkel a durva félelmekkel, rettegéssel, görcsökkel, szorongással, paranoiával, depresszióval, halálvággyal. 

Pedig holnap csak vezetnem kell. 

Jól.